Wednesday, December 26, 2007
Utazók
Thursday, December 20, 2007
Tuesday, December 18, 2007
Havazva
A mandulám meg valszeg átvándorol velem együtt 2008-ba.
Elolvastam Dr. Csernus legújabb könyvét, amit mindenkinek szívből ajánlok (aki mégtanácstalan karácsonyi ajándék ügyben, innen rögtön a bookline-ra kattinthat, és megrendelheti). Volt egy bejegyzés-csökevényem itt, a blogomon, amiben nekilendültem egy elég súlyos témakörnek, nevezetesen, hogy mitől érzem magam nőnek, hogy mindez miben nyilvánul meg. A nő. c könyv sok mindent segített helyrerakni a fejemben, és nem csak úgy teletömte az agyam mindenféle, tőlem idegen gondolatokkal. Összességében csak annyit tudok mondani erről az írásról, hogy IGAZ. És úgy vagyok az igazsággal, hogy pokolba tudom kívánni, ha fáj, mégis biztonságérzettel tölt el, hogy meg tudok benne kapaszkodni. Lettek vállat nyomó gondolataim, érzéseim, de sokkal felszabadultabb vagyok alattuk, mint egy túlideologizált hazugságkáoszban.
Ha majd hazaértem, a kötelező karácsonyi fahéj illat epicentrumától pár lépésnyire, talán sokkal lelkesebben és élvezhetőbben fogalmazom meg magam. :)
Thursday, December 6, 2007
Jó napot!
Wednesday, December 5, 2007
Reklám
Ezúton csókoltatom a Bookline marketing osztályát és kedves családjukat, valamint mindannyiuknak kellemes ünnepeket kívánok! ;)
Tuesday, December 4, 2007
Halak
Erich Frommnak és Daisetz Teitaro Suzukinak van egy megunhatatlan elmélkedése a zen és a pszichoanalízis viszonyáról. Ebben Suzuki mérhetetlen eleganciával szemlélteti a kelet és nyugat közötti legalapvetőbb különbséget. Basó, egy tizenhetedik századi japán költő és Tennyson egy-egy versét idézi, aminek nagyjából az a lényege, hogy mindketten meglátnak egy virágot, csak az egyik, bár mélyen érinti a látvány, ennél a pontnál meg is áll. A másik meg ugye olthatatlan vágyat érez arra, hogy gyökerestül kitépje a kis élőlényt, s méricskélése nyomán bukkanjon valami addig feltáratlan igazságra a világegyetem mozgatójáról... és ki is tépi. Gyönyörű hasonlat!
Na, most akkor ennek nyomán: fogja magát az ember, aztán oktatási céllal belepiszkál az állat élőhelyébe meg persze az állatba magába, kiteszi a kirakatba, majd embertömegeket toboroz, hogy az általa teremtett nyomorúságot vele együtt mások is megtapsolják. Nem akarok persze szélsőséges lenni, mert elhiszem, hogy egyes állatkertekben luxus körülmények között élnek az állatok, és hogy a gondozóik szeretik őket, de valahogy mégsem hiteles a dolog. Már az alapötlet is nonszensz, a megvalósítás meg legtöbb esetben egyenesen szánalmas. Nem tetszik, hogy egy szavannányi területhez szokott állatnak kijelölnek 60 négyzetmétert, és ha a felháborodásomnak hangot adok, még engem hülyéznek le, hogy dehát, értsemmámeg, hogy nekik jó ott. Még szaporodnak is. Ilyen közegben milyen más élvezet érhető még el, most őszintén... Lhündrup Szöpa mondta, hogy "mindegy, hogy vas- vagy aranylánccal van az ember a börtönben megbéklyózva, a szökést mindkettő egyformán megakadályozza". Állatokkal is pont így van értelme a gondolatnak.
Ez valójában a háttérinfó volt. Arról szerettem volna írni, hogy pont ugyanilyen véleménnyel vagyok a tropikáriumról is. Állatkertben kb. 11 éve nem jártam, nem véletlenül, hogy tropikáriumba menjek, az meg fel sem merült bennem. Ennek ellenére a barátom miatt rászántam magam, hogy végülis nem a bevásárlóközpontban bolyongok, amíg ő halakkal barátkozik, hanem bemegyek vele. Meglepett a látvány, és el kell, hogy mondjam, valami nagyon ősi érzés mocorgott, majd később tört fel bennem, s végül úgy kellett sebészi úton eltávolítani a cápákkal, rájákkal teli legnagyobb akvárium üvegéről, amire szó szerint rátapadtam.
Maximálisan boldog lettem ettől az élménytől, de persze tudom, hogy ők meg valószínűleg leszarják, hogy örömet okoztak, és mennének vissza a francba, tenger meg óceán meg ilyenek... És igazuk van.
Utolsó cseppként egy szintén "elegáns" részlet. Fennkölt érzéseim ugyan elragadtak néhány órára, de azért aznap este tengeri halat vacsoráztunk. Krumplival.
Update-eltem képeket, bizonyíték gyanánt.
Thursday, November 29, 2007
Elefántot terelő juhász
egyszer sem volt túlhangszerelve, -hangosítva mellesleg, de mindenki leszarta.
Saturday, November 24, 2007
Duzz #2
Közben az amerikaiak kitalálják, hogy a karácsonyt együtt szeretnék tölteni a kisfiúval, otthon, az államokban. TEGYESZ beint, hogy senkit sehová nem visznek, főleg nem amerikaiak, főleg nem állami gondozott gyereket. Mindeközben pedagógusaiban felmerül a kérdés, hogy nem oda vihető-e a gyermek, ahová a gyámja elengedi, azzal, akit a gyám erre felhatalmaz... s hogy nem a gyermek alapvető emberi és szabadságjogainak korlátozása-e, hogy valaki csak úgy passzióból (ügyvéd létére) meggyőződéssel állítja, a gyereknek holmi fiszfasz jogszabályra hivatkozva kell a karácsonyt egyedül töltenie. Mindenki lemond a történetről, s elkönyveli, hogy november 23-án már egyébként sincs mit tenni. Ezesetben borult égből jön villámcsapásként a képbe egy minisztériumi telefonszám, egy kedves minisztériumi, meglepően emberi hanggal, leírhatatlan segítőkészséggel. Jogszabályra hivatkozva elmondja, hogy a gyám beleegyezésével oda viszik a gyereket, ahová akarják (30 napon belül). Arra is felhívja a figyelmet, hogy a már említett szerv, gyermekvédelem címen épp hatalommal való visszaélést követett el. Most azért izgulunk, hogy a gyerek időben kapjon vízumot, és tényleg kiutazhasson.
Ez ma Magyarország.
Friday, November 23, 2007
Duzz #1
Személyes és aprócska probléma vázolása következik, igyekszem kevésbé terhelni mindenkit, ámde kikívánkozik, mert gyönyörűen jellemzi a minimálisan elvárható minőségű emberi hozzáállás hanyatlását. Már több hete próbálom megszervezni, hogy lencse kerüljön az újonnan vásárolt szemüvegkeretembe, egyelőre sikertelenül. A baj ott kezdődik, hogy halvány sejtelmem sincs, hányas dioptriát kellene a szememhez csiszolni, mert már elég rég volt látásvizsgálatom. De gondoltam, ez azért nem lehet gond, mert csak olyan helyen dolgozom, ahol szemészek, látássérültekkel foglalkozó szakemberek vesznek körül (jómagam utóbbi lennék pedagógus változatban), és egészen konkrétan 50 m-t kellen gyalogolnom, hogy a mi kis komplexumunkon belül eljussak egy szemészig. Kértem, hogy ezért a pár perces vizsgálatért ne kelljen munkaidőn kívül (e fogalom ugyanis egyre kevésbé létezik számomra, újabban kora reggeltől késő délutánig dolgozom) elbaktatnom egy tök ismeretlen helyre, és ezzel pöcsölnöm. Mi az igazi bürokrata válasza?! Majd, ha bemegyek a rendelőjébe, leperkálom a 300 Ft-os vizitdíjat, tudunk látásvizsgálat témakörben beszélgetni. Kabbe! Arról a vizsgálatról van szó, amit ingyenesen elvégeznek egy csomó helyen. Ráadásul adminisztrálni sem kellene, hisz' én teljesen nem hivatalosan szeretnék egy reális, de mások számára láthatatlan adatot.
Leírhattam volna úgy is, hogy képzeljétek, mekkora bunkó volt a szemész, jófejségből nem volt hajlandó megvizsgálni! De így jobban esett...
Monday, November 19, 2007
Sunday, November 18, 2007
A veréb is madár
Most jön a siránkozós rész. Egyéniségektől mentesen vonaglik a a 21. századi művészet, talán mert az értékek a fejük tetejére lettek állítva. De úgy gondolom, Piaf ma is csodákat tenne, annak ellenére, hogy valószínűleg sem az ajkait, sem a melleit nem töltetné fel, és szőkére sem festené a haját. Csak meghajolni tudok egy olyan erő előtt, amely esélyt sem ad a külsőségek vakításának, s fájdalmát úgy kiáltja világgá, hogy az mindenkit tanítson.
Saturday, November 17, 2007
"Én a kutyát lőttem..."
Tesóm és köztem zajló párbeszédeket színesítő szállóigék forrása régóta.
Monday, November 12, 2007
Keresve se
Emberi tényező mindenhol. Abba a kisboltba megyek, ahol kedvesebbek, ott vásárolok ruhát, ahol nem bunkók és békén hagynak, hadd turkáljak, annak a szoláriumnak fizetek, amelyikben a nem szilikonos macákat is emberszámba veszik... Amit megválaszthatok, azt hadd válasszam meg. Ez az én modern, 21. századi szabadságom. Hogy bár a vágyaim egy részét birtokolják, hogy a keretet nem egészen én teremtem, de azért még mindig válogathatok.
Három évembe telt a megfelelő fodrász és a szinte hibátlan lélekápoló (ez két külön személy) felkutatása... Bettike szalonjából akkor is elégedetten távozom, ha elég sok pénzt hagytam ott, mert tudom, jó befektetés volt, és élvezet volt az ottlét. Gyulának pedig elég kulcsszavakat mondanom, pontosan érti, mi az aktuális helyzet. Aki az életem bármely részével foglalkozik, az bebocsáttatik olyan helyekre, amelyek ilyen vagy olyan formában intimek. És akárki ne lépjen már belém. Történjen az a fogamon, vagy épp a hajamon keresztül. Különben sincs haj meg fog, komplex egész van, és túlzott csöpögéstől mentesen hiszem, hogy ezek a dolgok a látszat ellenére sem futószalagon, egységes technikával javíthatóak.
Ők tehát megvannak, de az orvosokkal elbíbelődöm még egy ideig. Nem sürgős esetekről beszélek, nyilván nem válogatok az ügyeletek között, de például háziorvost anno gyorsan kellett találnom, így nem csoda, hogy most már nagyon le szeretném cserélni. Nem bízom benne, s ezt az érzést neki magának sikerült erősítenie. Szakmailag és emberileg is maximalista legyen a nőgyógyászom, a házi- és a fogorvosom. Ennyit szeretnék mindössze. És ha egyszer majd sok pénzem lesz, ez meg is fog valósulni. Mer' senki ne mondja, hogy a kettő nem függ össze. Addig meg matatok a maradékban.
Wednesday, November 7, 2007
A Nagy Sírás
Szerintem jó ez a műsor. Végre úgy tűnik, valós segítséget nyújt egy valóságshow. Azt nagyon sajnálom, hogy megtartották a kötelező show-elemeket, ill. -szabályokat, és ennek is köszönhetően a többség valószínűleg visszahízza majd a műsor ideje alatt leadott kilókat. Ez a versenyszellemet erősítő attitűd valahogy nem akar szűnni, soha semmilyen kontextusban. Pedig szerintem az sokkal érdekesebb lenne, ha mindenki maradhatna a végéig, és mindenki sokat fogyna. Nem hiszem, hogy úgy kevésbé látványos lenne. Sajnálom.
Norbit pedig határozottan megkedveltem. Fitnesz Alexandra meg közömbösebb lett mint eddig, olyan semmilyense.
Tuesday, November 6, 2007
Születésszabályozás
Nincs azzal semmi gond, hogy végre beszélünk az otthonszülésről, hogy végre nem egy titkosnak tűnő társaság titkosnak tűnő tevékenységéről hallunk legendákat, hanem most már végre mindenki látja, hogy a szülés ezen formája igenis valós igény. Mostanra jutottunk el oda, hogy EZ A DOLOG létezik. Persze csak az szembesítette a többséget a tényekkel, hogy újszülöttek veszítették életüket. Naná, hogy ebből kifolyólag meg egyáltalán nem nyájas a kommunikáció, vagy épp a híradás. Meg kellett várni, hogy végre támadási felület keletkezzen.
Az viszont elfogadhatatlan, hogy egyre inkább elferdülnek a tények, hogy a szabályozás, s annak közlése agresszív hangnembe vált, s hogy az átlag ember tájékozottsága a témával kapcsolatban igencsak korlátolt (a folyamatos "tájékoztatás" ellenére is).
Egy valamiről sohasem fogunk nyíltan beszélni, hogy nemcsak a túl steril, kórházi körülmények, a nem megfelelő tárgyi feltételek indokolják az otthonszülés igényét, hanem legtöbb esetben igenis a személyi feltételek, az emberi tényezők. Hogy épeszű ember nem megy oda, ahol futószalagon szedik/tépik/nyomják ki a gyerekeket a kismamák pocakjából, még jobban traumatizálva az egyébként sem egyszerű élet-halál harcot, ahol már rég nem a természet dönti el, mikor jöjjön világra a pici, ahol nem a segítő szakember van a babáért és a mamáért, hanem egyértelműen fordított a felállás, ahol bagatellizálják az élet egyik legáhítatosabb eseményét... Csak néhány érv a sok közül.
Európa egyik legszigorúbb szabályozása készül! Gratulálok. Kiváló. Valószínűleg sikerül majd egyúttal a leghülyébb szabályozás elismerését is besöpörni. Kérdezte már valaki a Geréb Ágiéktól, hogy figyi, mire lenne szükségetek ahhoz, hogy még biztonságosabbá tegyük az otthonszülést? Mindenki úgy kezeli őket mint renitens, engedetlen hülyegyerekeket, akiket majd jól elnáspángol az orvosi kamara, meg a szülész-nőgyógyász kartell, minisztériumi segítséggel persze. Az engedelmes nyáj meg majd bólogat.
Nem akarok olyan körülmények között gyereket szülni, hogy nem tudom biztosan, minden eshetőségre felkészültek a segítők, mert ha már 21. század, akkor használjam ki minden előnyét. Így egyelőre egyik lehetőséget sem választanám. Történjen előrelépés, legyen szabályozás, mert egyértelműen szükség van rá, de olyan jó lenne, ha mindenki csak abba ugatna bele, amihez ért, és mondjuk mindenhez csak alázattal és tisztelettel nyúlnánk hozzá. Mondjuk, ha ez meglenne, akkor eleve nem kellene otthon szülni...
Monday, November 5, 2007
Ez van
Többek között Klee is lóg a szépművészetiben, ideiglenesen - ezért felkerekedek, és megnézem.
Befejeztem Feldmár A Tudatállapotok szivárványa c. könyvét, és újra el akarom olvasni. Döbbenetesen jó. Bele is vágnék megint, ha nem várna rám Dawkins Isteni téveszméje. No, és persze Vámos is siettet, hogy kezdjek már el Erotikában utazgatni. Visszatérve Feldmár könyvére, friss még az élmény, kicsit rágcsálnom kell, így nem is tudok mit hozzáfűzni. Egyetlen gondolat viszont megállás nélkül visszhangzik a fejemben: sohasem fogadtam el másokat olyannak, amilyenek. És ez annak tudatában szörnyű, hogy én azt hittem, hogy pedig de.
Wednesday, October 31, 2007
Török átok
"Ján Slota olyasféle kijelentéseit, miszerint a magyarokat inkább „felfalták volna a törökök” vagy hogy „ a keresztrefeszített Magyarország minél tovább függhetne”, természetesen a
folklór részének tekintik. A „na és akkor mi van – hisz Slota…” típusú kategóriába besorolandónak. (...) Az, hogy Slotának mennyire van hatása a közéletre, lehet vita tárgya, sőt akár semleges összegzéssel is lezárhatnánk. Abban viszont vita nélkül egyet lehet
érteni, hogy Slota egész Európa legnagyobb verbális extrémistája. Fico és Kubiš
számára mindez bizonyára a meglepetés erejével hat, de sem Haider, sem Le Pen,
sem Christoph Blocher (most nyerte meg a svájci választásokat), sem Duray
Miklós, Toroczkai László vagy Vona Gábor (gárdaparancsnok) mindent
összevetve sem sértenek meg más nemzeteket vagy etnikumokat, nem kívánják a
„felfalatásukat” vagy pedig a bitón való függésüket. (...) Ezen írás szerzője
mindig amellett volt, hogy mindenki azt mond, amit szeretne. A büntethetőség
határa pedig legyen valamely csoport ellen irányuló gyűlöletkeltés. Viszont a
büntető törvénykönyv is azt mondja ki, hogy „ az a köztisztséget betöltő személy, aki nyilvánosan nemzetgyalázást követ el, három évre terjedő szabadságvesztéssel büntethető.” Namármost a kérdés csak az, hogy az immunitást élvező visszaesőt vajon mikor veszi már észre Dobroslav Trnka főügyész? (Schutz Peter, Sme )"
Ámen.
Tuesday, October 30, 2007
Világi arcok
Saturday, October 27, 2007
Javaslat
Addig meg csak hallgassunk Csókolomot.
Vagy nézzünk utána a Csókolomnak.
Csókolom.
Friday, October 26, 2007
Hajrá magyarok!
Forradalmasdi... Ha ez még évekig folytatódni fog, a végén majd senki nem emlékszik, hogy is kezdődött, meg mi az oka. Kevés párt megnyilvánulása tud annyira bosszantani, mint a Fideszé, de ha lenne szavazati jogom Magyarországon, én Istenbizony rájuk tenném a voksom. Mert szent meggyőződésem, hogy akkor pislogna csak nagyokat az ország "jobbik" fele. Mert se a sziklából nem fakadna víz, de feltételezem, hogy még manna sem hullana az égből. Biztosan infantilis hozzáállás, de én nagyon szeretném látni a potenciális új vezetés kormányzásának félidejében az arcokat és hallani a kommentárokat. Ezenkívül meg, ha ígérik, hogy jobb lesz, hát akkor tessék bebizonyítani, hadd legyen rá lehetőségük.
Tényleg sokat gondolkodtam azon, hogy miért is vagyunk most akkora szarban, hogy polgártársaink egy része úgy érzi kukákat kell gyújtogatnia, autókat felborítania, hidakat lezárnia. Semmi sem jutott eszembe. Mindenki tudja, hogy az összes politikus csal, lop, hazudik. Jó néhányan le is buktak már. Ha sorra le is lövöm őket, kormányostul, ellenzékestül, akkor a következő garnitúra fogja ellopni azt, amit az előzőek még otthagytak. Hogy tudnék én ebbe beleszólni?! Ha 300-an lennék, akkor sem tudnék. Utcán randallírozva meg főleg nem. Bár, ha jobban belegondolok, felboríthatnék néhány kukát, meglobogtathatnám a stráfos zászlómat, aztán egyből több pénze lenne az országnak, ami persze arra érdemes zsebekben landolna, mondjuk az enyémben. Örülök, hogy egy felnőtt országban élek.
Blahán akartam ma pulcsit venni a Jeans Clubban, és nagyon frusztrál, hogy nem tudtam oda menni. Emiatt született meg a post.
Saturday, October 13, 2007
Jééé!
Mivel nem ismertem az életművét, csak néhány számomra nagyon kedves festmény kerül elő időnként egy CD-ről, megtörténhetett, hogy ma fedeztem fel, egyik kedvenc könyvem borítóját is Klee műve takarja. Ez most csak úgy a jééé lendületével íródott le.
Végtelen történet
Rövid áttekintéssel. Magyarországon dolgozom, ergo itt fizetem a tb-t. Kértem, hogy az OEP adjon E-106-os nyomtatványt, s ezzel jogosultságot a szlovák egészségügy bármely szolgáltatásának ingyenes igénybevételéhez, mivel szlovák állampolgár vagyok, bármikor kellhet, meg különben is Kassán műtenek majd. A kártyát minden egyszerű, földi halandó megkapja néhányszáz nyomtatvány és igazolás ellenében, egy, azaz 1 évre, majd, ha úgy alakul lehet hosszabbítani. Én a kérelmemet 2007. augusztus 24-én adtam le az OEP felé, akik az ígért 30 napon belül pozitívan el is bírálták azt. A szlovák biztosító megkapta az én E-106-os jóbarátomat, és ki is állította az ennek megfelelő kártyámat... figyelj!... 2007. október 17-ig szóló érvényességgel! Tekintve, hogy szeptembertől lettem jogosult a fent említetettekre, a kb. egy hónap nem látszik lefedni egy egész évet. Gondolom én, józan paraszti ésszel. A dátum azonban mégis marad, mert a szlovák biztosító úgy számolja az egy évet, hogy a munkába lépésem első napjától kezdve egy év. Tavaly, azaz 2006. október 17-én kezdtem el dolgozni. Így, huss, észre sem vettem, s "letelt" az egy évem.
Most őszintén: noooooormális?! Mi az, hogy kapok valamit egy évre, és ők úgy döntenek, hogy a mittudomén a legutolsó holdfogyatkozáshoz igazítják a kezdetét, vagy szlovák nemzeti felkeléshez, vagy akármi más, csak ne az a dátum legyen, ami valós időben és térben, minden logika szerint a kérelem elfogadásának időpontja. Az olyan snassz, mi? Tehát annyi csak a teendőm, hogy újra bemegyek az OEP-ba, hogy igaz, hogy most kaptam meg, amit akartam, de aki bújt, aki nem, lejárt, ide nekem még egyet. Csak arra lennék kíváncsi, hogy ha mondjuk 2002-ben kezdtem volna dolgozni, akkor ezt 6-szor kéne eljátszanom, amíg ideadják a megfelelő időtartamot magában foglaló, azaz ténylegesen érvényes kártyát??? Hát, mi ez??? Játék határok nélkül?
Tehát a helyzet: október 18-án nem tudnak megműteni, mivel akkor már egy napja használhatom, ha úgy tetszik, seggtörlésre az érévénytelen kártyát.
Várom olyan kedves szakemberek jelentkezését, akik rontás levételben, átok megszüntetésben, esetleg összeesküvés-elméletekben jártasak, ill. a történetem megjelentetésére nyitott kiadót is szívesen látom. Köszönettel: a mandulám és én.
Friday, October 12, 2007
Parfüm
Bizonyos körökben ördöginek tartják a parfümöket, mert elnyomja az ember természetes illatát. Én meg úgy vagyok vele, hogy se normál távolságról, se messziről nem érzem senki saját illatát, ha pedig érzem, az általában gáz (görény effektus). A parfüm meg igenis bemutatkozás, ízlés tükör. Ha az ember eljut már bizonyos helyzetekig, persze, hogy kiderül milyen illatok szivárognak ki a másikból. Mondom, illat! :)
Thursday, October 11, 2007
Vízállás
Jaaa, nem mondtam?! Hétvégén tüszős mandulagyulladás volt ám. A műtét meg ugye jövő héten. Ha úgy állnak majd a csillagok... vagy tényleg fasztuggya már, hogy minek a függvénye. Szóval, mivel már nem vagyok hajlandó több antibiotikumot magamba tömni, és orvost sem akarok látni a műtétig, ezért előkerült a házipálinka, és kirajzolódott egy szebb jövő. Gyerekek, kettő napig küzdöttek a tüszők! Pálesz nyert. Azért hogy ennyire kézenfekvő legyen a megoldás... Most már a pálinka gondolatától is rosszul vagyok, de hogy a különféle torokpucoló cukorkákra meg a jó öreg ecsetelésre már senki sem tudna visszaszoktatni, az is biztos. Én megtaláltam.
Vízre visszatérve: ez is annyira nyilvánvaló, mégis évek teltek el, mire rávettem magam, hogy beépítem a folyadékbevitelt, mint olyat az életembe. Rutint kell kialakítani, ennyi a titok. Hogy reggel közért, 1,5 literest leemel, 92 Ft-ot kifizet, munkahelyre bevisz, ott elfogyaszt. És aki függő, mert ez tényleg egy típus, csak épp szokástól, aktuális lelkiállapottól, ill. lehetőségektől függ, hogy mitől függ épp az ember; szóval, aki ilyen fogyatékkal él, annak csak megfelelő, hasznos eszközt kell találnia. Feldmár is megmondta. Szenvedélyről leszoktatni nem lehet, de ha önpuszttó, mást kell találni helyette. Hát, én most vízfüggő lettem. Jobb, mint a cigi. Mellesleg - ha már szenvedély - segít a leszokásban. Én egy hétnél tartok e témakört érintően. De mondjuk nálam ez kellemes mellékhatás, nem azért kezdtem el. Hanem mert tényleg éreztem, hogy szar a közérzetem. Eszméletlen mit össze bírtam picsogni a kiszáradás szélén, de eszembe nem jutott volna inni... A lényeg, hogy most már van, és örülünk, örülve függünk, de így is jó. Főleg így jó.
Itt meg jófej módon összegyűjtötték a különféle vizes tényeket.
Sunday, October 7, 2007
A Feldmár
Tuesday, October 2, 2007
Csoport
Bemutatkozunk. Csak a nevek fiktívek.
Bendegúz - nagyon kedves 7 éves kisfiú. Iszonyatosan makacs, és ha valamit a fejébe vett, mi pedig megpróbáljuk róla lebeszélni, talál rá módot, hogy bosszúból mindenkit megőrjítsen. Vinnyog. Nem olyan átlagos vinnyogás ez, hanem az abszolút elviselhetetlen kategória. Néha egészen konkrét szirénázásba csap át a dolog, ott már menthetetlen az ügy. Érdeklődő gyerek, mindenkivel jóban van és az ebédlő réméből egy udvarias, többnyire szelíd, kiegyensúlyozott kissráccá lépett elő. A napot véget nem érő öleléssel indítjuk és birkózással zárjuk. Imád verekedni, és nehogy már azért maradjon ki a jóból, mert egyébként vak és értelmileg akadályozott.
Szandra - kerek arcú, formás kislány - 7 éves. Próbálkozik. Sok energiáját emészti fel az állandó egészségügyi problémákkal való harc, és a váratlan helyzetek miatti folytonos védekező állás. A tavalyi évünk sokkal jobb volt együtt, idén még keressük a közös hangot. Nyugalomra, kiszámítható helyzetekre, napirendre vágyik, csak sajnos ilyet 7 évesen is nehezen kommunikál egy kisgyerek, nemhogy látás, megfelelő értelmi képességek és érzelmi stabilitás híján. Egy szélmalom harc a kis élete. Masszázs, kényeztetés, kedvenc zenék, nyugodt környezet... bár ez lenne minden nap!
Viktor - szőke kisangyal, 7 éves. Ő az a gyerek, akinél talán legtöbbet számítanának a minták és az idejében felismert szükségletek. A legokosabb és legtanulékonyabb srácunk, és hát ennek fényében szomorú, hogy a legkezelhetetlenebb. Én csak azt érzékelem, hogy odabenn elpattan valami, és olyankor vége van a világnak. És olyankor nincs határ. Ha viszont boldog időket élünk, sokat énekelünk, vagy épp dalban meséljük el az aznap történteket, nagy improvizátor. Most tanulja, hogy nem ő a világ közepe, hanem rajta kívül még három másik ember. :) Toleranciának, önkontrollnak és az előrelátásnak kell valahogy megfoghatóvá válnia. Nagy játékos. Időnként saját maga áldozata.
Zsombor - 100 év magány. Pedig amúgy csak 7. Ami vele történt, az sajnos nem egyedüli eset, és az egyik legundorítóbb dolog, amiről tanulmányaim alatt/után hallottam, találkoztam. Úgy hívják hospitalizmus. És nagyon röviden annyit jelent, hogy élete első éveiben emberek vették körül, de ha farkasoknak dobják oda gondozás céljából, sokkal jobb állapotban lenne. Persze felelős ilyenkor nincs. A halom orvosi papír és milliónyi, különböző rendszereit érintő diagnózis mögül kandikál ki hatalmas szemeivel. Önmagukban a nyálcsorgás meg az önagresszió soha senkit nem tettek szimpatikussá, de ez van. Ő elfogadni és türelemre tanít, én meg kényelmes, szerethető szabályokat próbálok az életébe csempészni. De ő ezt nem tudja. Vagy nem így tudja :) Ő az egyedüli, akinél mindig elgondolkodom, van-e értelme keménykedni, hogy nem lenne-e jobb hazudni, arról a bizonyos habostrotáról, vagy az ő esetében csokis banánról, tejszínhabbal.
Így éldegélünk. Élünk meg végleteket, tanuljuk egymást, a világot, és tesszük mindezt egy világot formázó dobozban, ami véd ugyan, de nem nagy mozgásteret biztosít. Kívánom mindenkinek, hogy tudatosan élje meg az igazi találkozásait és, hogy legyen bennük kellő intimitás. Hogy a maga részéről biztos legyen: mindent megtettem. Júniusban elválnak útjaink, mert ez egy efféle családka. De talán nem is az a lényeg, hogy az együtt tanultakból minél többet hasznosítsanak, hanem, hogy a tanulási folyamathoz, amit - remélhetőleg - egész életükben használni fognak, ne társuljon trauma. Negatívum biztosan van - bármi legyen is az oka: türelmetlenség, sikertelenség vagy fájdalom... Ez is tapasztalat. De a trauma nem nekik való.
Sunday, September 30, 2007
Hiszti ellen: taiko
Thursday, September 27, 2007
Még mindig
Elmentem. Vérvizsgálat: fehérvérsejt szám béka segge alatt, szakkifejezéssel patológiás. EKG, Röntgen rendben, belgyógyászati vizsgálatok szerint is kiváló minőségű az egészségem. Ott is szóltam, hogy köhögök, de le van szarva. Felvesznek az osztályra, belekényszerítenek a pizsamámba, megeszem az első kórházi ebédemet, megismerkedem a nővérekkel, ápolókkal, és reggel óta minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy ne szarjam össze magam a műtét gondolatától. Mondják, hogy már csak az aneszteziológussal meg a gégésszel kell beszélnem, és másnap irány a műtő. Altatóorvos barátunk előtt sikerült egy olyan megállíthatatlan köhögési rohamot produkálnom, hogy a már kitöltött kórlapon az utolsó üresen álló cellánál megállt a keze. Mondta, hogy ha beteg vagyok, ő nem hajlandó elaltatni. Az meg ugye nem lehet, hogy akkor inkább majd mesélnek valami szépet és elalszom magamtól... Mondta, ő nem írja alá a papírjaimat, beszéljek a gégésszel. El is mentem. Beszélgettünk, miközben bejárta a légcsövemet is, és közölte, hogy akkor várnak szeretettel legközelebb, ha már meggyógyultam, most ugyanis légcsőgyulladásom van. Még mindig.
Ennyi. Összepakoltam, azt' hazamentem.
"Egyszer csak összejön" jeligére várom a biztató üzeneteket.
Sunday, September 23, 2007
Nem meghalni C-dúrra
Beatles: Tomorrow never knows/Within you without you
A Tibeti Halottaskönyv inspirálta a Tomorrow never knows c. szám születését, hangzására meg sok minden más is hatással volt. Az album és e konrét szám története is érdekes, érdemes végigolvasni. Azért tartom nem mindennapi zenekarnak a Beatlest, mert olyan progressziót mutat a pályájuk, ami más zenekarnál ennyire színesen, vagy épp ennyire markánsan sosem jelent meg. Egyik stádiumuk volt ez az LSD-vel tarkított pszichedelikus őrület, amiből - csakúgy, mint előzőleg vagy később - minőségi produktumokat sikerült a nagyérdemű elé tárni.
Érdekelnek a tudatállapot változásai. Ilyen információkhoz meg ugye legkönnyebben úgy jut az ember, hogy a) kipróbálja, b) elolvassa, meghallgatja, megnézi azt, amit olyanok hoztak létre, akik használtak drogokat. A kipróbálással az a problémám, hogy attól nem érzem magam hiteles befogadónak. Pont az a szervem áll valamilyen közvetlen, mesterséges hatás alatt, amelyikkel megérteni szeretném az adott helyzetet. Szóval, számomra a próbálgatás nem e nemes feladatkör része. Bár sokak szerint meg ugye pont a tisztának hitt állapotban tompább az érzékelés. Ugyanebben a témakörben csak ajánlani tudom Huxley remekművét.
Saturday, September 22, 2007
Beneš kreténumok
Olvasgattam a hozzászólásokat politikusok részéről, és az államfőnké (Gašparovič) benne lett az én top 3-amban. Ő úgy értékelte, hogy azért jutott el a dolog idáig, mert annyiszor lett felemlegetve a dekrétumok megsemmisítése, ill. a tessék már kezdeni vele valamit, hogy erre válaszolni kellett. Hát, Istenem, ennyit tudtak összehozni. Nem olyan családbul származnak ám, hogy ha a magyarok szépen kérnek valamit, akkor ők majd azt engedelmesen meg is teszik. Érted! Nehogy már a magyarok diktáljanak. Szóval, a mi Gašparovičunk úgy gondolja, ez normális reakció volt. Még ha jogsértő és az EU elveivel teljességgel ellentétes is. Úgy mondta, mintha ez a világon a legtermészetesebb dolog lenne. Persze, hogy nemet mondunk, ha a magyarok azt kérik, legyen igen.
A szlovákok bátrak. Ezt már sokszor megmutatták. És azt gondolom, hogy infantilis politizálásuknak - egyéni infantilis személyiségfejlődési stádiumuknak köszönhetően - abszolút nincsenek tudatában. Az, hogy én is engedek, te is engedjél, és hátha valami pozitív születik belőle, az sosem volt, és sosem lesz napirenden.
A szlovák parlament elnöke mellesleg nagyon jóindulatúan minden hasznos dokumentumot elküld majd Szili Katalinnak, hogy tessék megnézni, mi semmi rosszat nem akarunk. Ez nagyszerű, mi több, dícséretes, csak épp akkora ködösítés, hogy ha távolságban mérnénk, Makó meg Jeruzsálem... Miért nem képesek megérteni a politikusok, hogy az emberek nem hülyék? Hogy ami átlátszó, azon át is lehet látni? Tessék elolvasni, miről szól a mi egykori honatyánk agyi rendellenességéből született borzalom, amit voltak szívesek a héten kőbe vésni.
Európai szlovák ember max. duzzog egyet-kettőt a bajsza alatt, hogy ezek a magyarok már megint mindent tisztázni akarnak, fene a pofájukat, hogy plusz munkát csinálnak nekünk, dehát, Istenem, ami jár, az jár. 21. századi európai ember nem gondolhatja komolyan, hogy ha kell a testével oltalmazza ezeket az anomáliás gondolatokat. Arra gondoltam, most, hogy még biztosabb, hogy én és a családom is bűnösek vagyunk a második világháború miatt, keresünk egy-egy sarkot a házban, és legalább 20 percig kukoricán térdepelünk. Tökmindegy, ha ez most nem is erről szól, de kötődik és óhatatlanul egybecseng a háborús bűnös meg marhavagonban deportálós sztorival... ha nem megy, nem kell ám demokráciát játszani rózsaszín babaparlamentben.
És ha belegondolok, hogy itt gárdák, csíkos seregek, ott meg neszenektek dekrétumok... már nem is olyan nonszensz. Senki se nem normális. Én meg ugye helikopter.
Tuesday, September 18, 2007
Csapatleépítés...
Egyébiránt faszkivan a munkahelyemmel meg az álságos és baszatlan állapotok következményeivel. Csak nőkkel ne kelljen együtt dolgoznom a következő életemben! (Bánya. Az lesz a tuti.) Jelenleg ketten vannak még versenyben az én abszolút szubjektív "Fuck You You Fucking Fuck Award"-omért, de úgy tűnik, megosztott lesz a díj. Hogy én, a békés, konfliktusmentes világ eljövetelét váró nyomorultul toleráns egyén keveredjek ilyen napi fasságok által generált hülye helyzetekbe, hátszóval ez így nem egyszerű. A részletek talán nem is fontosak, de a lényeg, hogy klasszikusan a "más szemében a szálkát..." topic alá gyűjthető a sztori. Okos és bölcs szeretnék lenni, akiről mindig minden butaság lepereg, és frappánsan vág vissza minden helyzetben. Vagy ha ez nem, akkor nagyon erős, hogy a konfliktusmentesség jegyében jól szájba tudjak vágni bárkit. Ebből a kettőből valamelyiket, meg világbékét kívánok minden kedves, valamilyen baleset folytán normálisan működő embertársamnak!
Csók.
Monday, September 17, 2007
Mindenütt jó?
Valóban nem tudom, hogy melyiket választanám, de talán nem is meglepő, hisz a kórházi állapotokról és születésház körülményeiről sem sokat tudok. De annyival azért tisztában vagyok, hogy nem dilettánsok vezetik az otthonszüléseket, és pont az "extrém" körülményekre való tekintettel nagyon elővigyázatosak. Az események célpontjában álló doktornőről már sokat hallottam, és amin folyamatosan dolgozik, ahogyan sokak álmát valósítja meg, az számomra becsülendő és tiszteletreméltó.
Azzal védekezni viszont, hogy kórházban is meghalhatott volna a baba, az szerintem már eléggé kétélű. Engem még egy nagy tapasztalattal rendelkező orvos sem tud arról meggyőzni, hogy olyan helyen is ugyanez lesz a végkifejlet, ahol egymást érik az életmentő műszerek és a segítő szakemberek. Ezt a részét nem tudom elfogadni. Még annak ellenére sem, hogy igaz is lehet. Az anya viszont tudta, mit vállal, és kétség sem fér hozzá, hogy a legjobbat akarta megadni a születendő gyermekének már az első pillanataiban is... de sajnos a felelősség az övé is. Sokan érvelnek azzal az otthonszülő kismamák ellen, hogy saját kényelmüket előbbrevalónak tartják, mint gyermekük életét. Mondjuk ettől azért összetettebb az otthonszülés miértje, de ez a megfelelő irodalmakból könnyen kideríthető. Változások pedig nem egyik pillanatról a másikra történnek. Ha Hollandiában élnék, egy percig sem gondolkodnék, hogyan döntsek. Így viszont...
Különben ez történt pontosan.
Sunday, September 16, 2007
Nouvelle Vague
Tuesday, September 11, 2007
Nő #1
Monday, September 10, 2007
Tündérem
És itt kell megemlítenem az én drága Édesanyámat, aki nélkül valószínűleg egy náthát sem élnék túl. Mondom, de jó lenne, ha most vmi légzéskönnyítő kenőcsöt találnék és az esélytelenek nyugalmával kinyitottam a gyógyszeres fiókomat (az egyiket :)), és ott volt. Ezt kb. 4 féle gyógykészítménnyel játszottam el a hétvége során, és be kellett látnom, hogy anyu vmi félreértés kapcsán a Földnek ezen dimenziójába keveredett a jótündérek világából. Komolyan, fogalmam sincs hogyan jutottak el hozzám ezek a gyógyszerek... ha jobban meggondolom, talán azokban a zsákokban, amiket minden egyes otthoni kiruccanás után magammal cipeltem. Merthogy a jótündérek vagy a szociális vagy az egészségügyi szférában dolgoznak. Az enyém konkrétan gyógyszertárban. És hogy a sok-sok betegségem oka a hipochondriám lenne, azt egyelőre nem tudtam bizonyítani, de én hajlok e megközelítés felé. Jelzem, "a világ, mint potenciális fertőzésveszély" teóriámra a környezetem is rásegít. Pár nappal ezelőtt kérdeztem a (gyógy)testnevelő tanár bátyámat, hogy szerinte járjak-e úszni, ha fogyni akarok, mire közölte, hogy én ott is csak fertőzéseket szednék össze. Erről ennyit.
Thursday, September 6, 2007
Tuesday, September 4, 2007
Békávé
Ma szerencsére nem láttam karszalagosokat, ők lehet, hogy mégiscsak beszüntették magukat. Amúgy az ellenőrös sztorikért mindig odavagyok, mert általában kacagás a vége. Ami meg fura, hogy a külföldiek, turisták szájából elég gyakran hallható, hogy a budapesti tömegközlekedés nagyszerű. Biztos csak mi vagyunk túl nagy igényűek. Mondjuk tényleg nem olyan gáz a helyzet, mint amilyet "elvárnánk" ettől az országtól, de azért van mit pofozgatni rajta.