Elveszett az "i"

Gondoltam, fröcsögök valamit a magyar egészségügyről, meg arról, hogy mindenkinek van legalább egy "félrediagnosztizáltak" története, de már alig van hozzá kedvem. Mélyen elszomorít a dolog. A reformokat meg - még abban az esetben is, ha alapvetően jól megtervezték volna őket - egész nyugodtan fel lehet helyezni a megfelelő testnyílásokba. Ezen a mostani hozzáálláson, a morál mibenlétére való "he?" típusú visszakérdezésen és a dilettantizmus ily mértékű elharapózásán már Mózes kőtábláinak földhöz csapkodása sem segítene. Ágó mesélte ma, hogy fogkövet akart leszedetni, és ugyanaz az orvos magán-, illetve sztk jellegű szolgáltatást is nyújt, azaz eldöntheted, hogy 300 vagy 5.000 Ft-ot adsz egy ilyen kezelésért. Ennek függvényében ugyanaz az orvos szarul és jól is el tudja végezni a munkáját, és ezt nem szégyelli bevallani. És ezzel jól meg is bosszulta a vizitdíjat. Jöhet a sátáni kacaj meg az "ottfelejtett" fogkő. Gondolom, a doktor úr a saját seggével alaposabb, vékonyabb wc-papírral sem csak félig törli ki... Ezek után az én állítólagosan félrekezelt tüszős mandulagyulladásom nem is megdöbbentő. Három orvos három féle gyógyszert javasolt, mindenki szidta a másik anyját, és a legszebb, hogy egyiknek sem hittem egy szavát sem. Tessék az Új Orvostudományról, a germán medicináról tájékozódni! Dr. Hamer nem hülye. Tudok adni könyvet is. :)

Ma megint a melegekről vitáztam. Lassan akár tiszteletbeli homoszexuálissá is avathatnának. Most házasság meg gyermeknevelés volt az egyetemes borzongás tárgya. Mi lenne, ha ennek az embernek azért engednénk meg, hogy gyereket fogadjon örökbe, mert úgy tűnik, alkalmas rá, a másiknak meg azért nem, mert rohadtul nem úgy tűnik, hogy megfelelő feltételeket tud teremteni egy gyermek neveléséhez, egészséges fejlődéséhez? Ember, személyiség, jellem, egzisztencia vs. nemi identitás. Értem én a problémát, de a buzi csak buzit nevelhet egyszerűsítéssel vannak fenntartásaim. És ki akar vitatkozni arról, hogy egy állami gondozottként felnőtt ember jelentősen jobb életkörülményekhez jutott volna családban? Arra alkalmas családban. Arra alkalmas - akár homoszexuális - szülőkkel. És ez nem a "nekik még ez is megfelelne", meg a "jobb, mint semmi". Hiszem, hogy homoszexuális ember is kiválóan fel tud nevelni egy gyereket. Ahogy szarul is. Tudom, sokakat felháborít a téma, de mi'csináljak, ha engem nem?! Én csak azt látom, hogy a nálunk lévő állami gondozott, imádnivaló kölykök hatalmas esélyt kapnának a normális életre, ha még ennél is gondoskodóbb helyre, családba kerülnének. Mellesleg a leszbikus nő besétál a spermabankba, vagy akár élesben, alkalmilag - összeszorított fogakkal?! :) - oldja meg, teherbe esik, azt' megszüli a gyerekét, akit majd ketten nevelnek fel a párjával. Azért ki szól vajon?! Ja, persze, az nem ugyanaz, mert két csókolózó nő erotikus látvány. El is felejtettem. Bocs. Jelzem, meg lehet nyugodni, ezzel az örökbefogadási rendszerrel, ami Magyarországon létezik, a nem melegek sem tudnak egykönnyen picinyke családtaghoz "jutni". A jól szituált, kedves, végsőkig türelmes amerikai házaspár 3 éve próbálkozik egy súlyosan-halmozottan sérült kisfiú örökbefogadásával, de nagyjából még 4 évvel számolnak. Ha sikeres lesz ugye egyáltalán a dolog.

Nem akarom ám túlragozni, csak mindig kikívánkoznak belőlem azok a dolgok, amik miatt elkezd a valahogyan belém épített esélyegyenlőségmérő műszer pirosan villogni. És eskü, nem erőltetem, lehet ám, hogy rendellenességem, de én szeretek így élni. És szeretnék más értékrendet látni magam körül. Hogy egyéni elbírálás legyen, hogy ne kelljen csoportokról beszélni, sem melegek, sem fogyatékosok, sem semmilyen "mások" esetében. Meg álmodik a nyomor...

A Hofi meg énekelt.

Ms. Barbara

Ma arról beszélgettünk Melindával, mennyire szíven ütött mindkettőnket, a tény, hogy a Dove-nak egészen más elképzelései vannak a szépségről, mint úgy általában a szépségiparnak, és a forma is egyedülálló, amelybe ezt a mondanivalót beleönti. Hagyjuk figyelmen kívül, hogy esetleg a Dove marketing részlegén is Pamela Andersontól dobnak egy hátast, és e szimpatikus kampánnyal ők is ugyanúgy etetnek, csak épp más célközönséget. Az elgondolás, a vissza az elfelejtett természetességhez, abszolút nyerő. Sok nő önbizalmát adja vissza, hogy folyhat ám ilyen is csapból.

Az egész kérdéskör kapcsán jutott eszembe a Mattel bájos, a valósággal semmilyen kapcsolatban nem álló Barbie nevű üdvöskéje. Kiábrándító leszek, de ezt sem fogom köpködni. Volt Barbie-m, nem is egy. Imádtam. Arra nyilván nem tudnék válaszolni, hogy személyiségfejlődésemet milyen mértékben roncsolta, hogy időről időre elővettem a játéksarokból, és átöltöztettem, megfésülgettem, elküldtem bevásárolni, életet menteni (orvos és béjváccsos Barbie is volt - igen, én ilyen fiatal vagyok), aztán ott felejtettem a szoba közepén, mert később kifestőzni támadt kedvem. Sokan támadják ezt a lehetetlen kinézetet, és gyermekeiket óvó cukormázba bújtatják Barbie ellenes kijelentéseiket. És meggyőződésem, hogy sokuk pszichoanalitikus feltérképezése alatt sokszor libbenne a képbe Barbie, mint Az Elérhetetlen. Mer' nekik nem volt, pedig de jó lett volna. Nyilván nem mindenki látja így (de egyértelmű dolgok nem szorulnak magyarázatra).
Nem gondolom, hogy ez a baba kerülne először leendő gyermekeim játék gyűjteményébe, de ha vágynának rá, nyilván megvenném nekik. Magam által elvárt tájékozottságom után sem látok semmi ördögit Barbie-ban. Körülöttem is hús-vér emberek voltak többségben, akik adták a mintát. Viselkedni, konfliktust kezelni, önmagamról képet alkotni általuk tanultam meg... nyilvánvalóan az ő általuk bemutatott modellre jobban vágytam, mint arra, hogy egy a Mattel gyár szalagjairól legurult baba legyek. Ezenkívül Buci (lásd előző bejegyzések) az én legfőbb érvem. Akinek ennyire csúnya volt a kedvenc babája, annak 3-4 Barbie meg sem kottyant, ami a lelki és érzelmi fejlődést illette. Kompenzálni kell, ennyi. Egy gyereknek (igazira gondolok, nem ilyen túl magas, ill. alacsony elvárásokkal, a nevelés valamely korcs változatával megcsonkított lényre), szóval neki bármi lehet szép. Ha kedvességet és szeretetet lehelnek az ő kis játékvilágába, akkor olyan mindegy, hogy csuhé baba vagy egy méregdrága játék várja.
Barbie meg, ha nem a jelen, akkor nosztalgia. Sokaknak. És bájos öreg hölgy lesz belőle.

$

Alapvető marketing fogásokkal ismerkedtem meg első munkahelyemen. Hihetetlen, hogy mindez gyógypedagógiai keretek között történt, de igaz. Nem tartozom a köpködők közé, akik szerint a szakmának ez a része elkurvul és tudásunkat súlyos pénzekért, mindenkit átverve bocsátjuk áruba. Egy képességfejlesztő játszóházról van szó, amely nagyon jól működő üzletláncként funkcionál. Szerintem el kell fogadni, hogy ez ma Magyarország, és itt ha luxus körülmények között szeretnéd gyermeked fejlődését elősegíteni, akkor brutális összegeket kell átnyújtanod. A nívóról persze lehetne beszélni, ámde meg vagyok róla győződve, hogy erről nem a pénz tehet, hanem az a hülye, aki valóban prostituálódik, mert megrészegíti az a bizonyos szag. És ez az ember akkor sem volt normálisabb, amikor nem volt pénze, legfeljebb szegény(ebb)en könnyebb megjátszani a csupaszív, elvhű embert.

De nem is erről akartam írni, hanem, hogy annak ellenére, hogy tisztában vagyok a marketing egyes eszközeivel, mégsem tudok szabadulni. Mi több, én vagyok az ideális alany, akit marketinges tanfolyamokon nyugodt szívvel be lehetne mutatni a célcsoportot képviselő egyén prototípusaként. A Fogyasztó. Rám hatnak a százalék jelek a kirakatok üvegeire festve/ragasztva, a 99999-ekre is felfigyelek, és én vagyok az, akinek a kasszához teszik az ütyürmütyür szirszarokat, hogy amíg sorban állok, addig se vesszek kárba, mint fogyasztó. Sarkítok ám, mert nem veszek annyi marhaságot, mint amennyit vehetnék, de valójában olyan sok mindenre sincs szükségem, mint amennyit megveszek. Halálosan boldog vagyok egy-egy jól megrakott szatyorral a kezemben. És miközben érzem, hogy ez egy kicsit furcsa, nem akarok arról panaszkodni, hogy jaj pedig régen, meg fuj anyagiasság, és persze a bűnös birtoklási vágy... Tudom, mit mondanak a pszichológiai könyvek e jelenségről, de én már negatív jelzővel sem merek semmit illetni. Abból, hogy most ez van, azelőtt meg az volt, nem következik, hogy ez szar, az meg nem volt az. Persze, hogy tudom, hogy ez szar. De mi van, ha csak szarul élem meg? Akarom mondani az, aki nem élvezi annyira, hogy áldozat lehet, mint én...

Lonely, vagy nem lonely

Még vodavodát kortyolgatok, és nemrég dobtam ki a megmaradt burek utolsó száraz darabkáit, de már minden értelemben itthon vagyok. Közben meg tudja a franc, hol vagyok otthon. Jól sikerült a kiruccanás, de most kellemes egyedül ücsörögni a szobámban. Ha sokat vagyok magamban, és elkezdem megszeretni, kicsit mindig megijedek, hogy eztán majd ez válik természetessé, és hosszabb távon elkezdenek idegesíteni az emberek. De ez egy hülyeség, mert akkor is megtalálom az egyensúlyt, ha nem is keresem. Kevéske jól működő rendszereim egyike ez.

Nemsokára egyensúlyozok, mert Balaton lesz a következő állomás. A Bűn és bűnhődés meg nem tudom, jó ötlet volt-e. Sosem tudom eldönteni, hogy a hangulatomhoz választok könyvet, vagy az aktuális könyv formálja az aktuális hangulatomat. Annyira összefolyik. Tyúk vagy tojás. Mindenesetre idegesít ez a töketlen Raszkolnyikov (a 80. oldalig legalábbis).
Holnap irgalmatlan takarítás veszi kezdetét. Persze koraeste már jegeskávét szürcsölök, és végre - újfent - megváltjuk a világot Melindával. De csak az egyensúly miatt, és aztán hazajövök, hogy megint egyedül lehessek. A végén elhányom magam ezen a lelki hullámvasúton.
Ja, néztem ám majdnem Shakespeare darabot, nemmagyarul, és kb. 20 percig még megvolt a fonál, de aztán rájöttem, hogy nem tudok szerbül...

Antiallergén jó éjszakát mindenkinek!

Japán szórakozás

Több ezer éves hagyományok, teaszertartás, egyedülálló gésa művészet, sokszínű kultúra, szamuráj örökség, zen... Van az a 4 perc, ami alatt nem ezek jutnak eszembe Japánról. Tegye fel a kezét, aki szerint normálisak a japánok. De komolyan. (Akkor is imádom őket.)

Melegek

Határozottan kijelentem, hogy nagyvárosban ezen a hőmérsékleten már nincs élet... Mert élet ez?! Inkább küzdelem az életben maradásért. És ki az a mazochista, aki ilyenkor megy sokkal délebbre? Hát, én hát. El fogok pusztulni. Pár napig nem blogolás lesz, hanem örömködés és dolgozás is. Meg felkészülés a vérborzalomra. Augusztusban veszik ki a mandulámat, ami nyilván maradandó sérüléseket okoz majd minden értelemben. Azért nem szeretem hangoztatni - bár ennek ellenére teszem -, hogy lesz ez a műtét, mert ilyenkor a legtöbb ismerősöm kérés nélkül előadja a saját sztoriját, amiben legalább fél liter vér, min. 2 szövődmény és jó nagy adag, elviselhetetlen fájdalom is van.

A légkondit meg utáljuk, mert ha van, akkor sincs, és ha tényleg van, akkor nagyon van. Kedvencem, amikor a BKV véletlenül légkondival rendelkező buszainak ablakait egy olyan sokat megélt forma bácsi vagy néni önhatalmúlag kinyitja. Megmagyarázhatatlan jelenség. Másik. Nemzetünk következő nagybecsű vállalata a MÁV, amelyik meg a "panaszkodnak?! melegük van?! na, majd én megmutatom a rohattyajinak, mi a magyarok istene" felkiáltással bőven 20 fok alá állítja a klímát. Tekintve az e heti időjárást, ez olyan 20 fok különbséget jelent kint és bent között, amiből jó nem nagyon származik. Ellenben tüszős mandulagyulladás igen. Így 5 év után is nehéz megszokni, hogy ez a szélsőségek országa.
Elmentem máshová.
Csók!

A zenét az oldal aljára raktam, ha valaki ilyesmire vetemedne.

Ha pici

Elégedett vagyok testem minden porcikájával, és a decolent sem én szedem, hanem más valaki, aki nem én vagyok. (Huhh, sztem elhitték!) Ha esetleg valaki nem ért csehül, annak elmondom, hogy ez egy olyan gyógynövényekből összekutyult készítmény, amely inkább drága, mint nem, de sokak szerint hatásos mellszépítő szer. Hogy feszesebb, meg nagyobb, meg ilyenek. Az eredmény elvileg 4-6 hét után látszik, ami azért jó mert egy normál dobozban pont 4 hétre való van. Nyilván nem marketing fogás. Vehetsz 3 havi adagot is, mert az sokkal jobb és így olcsóbb is. Kb. annyira, mint amikor a McDonald's-ban azt akarják veled elhitetni, hogy ha a szendvicshez veszel kólát és sültkrumplit is, amit egyébként adott esetben nem akarsz, akkor is olcsóbban jössz ki. Dögölj meg, értsd meg, hogy spórolsz!!!

De nem fikázok, hátha tényleg hatásos a szer. Aki azt mondja, neki tetszik a kis mell, az hazudik. Kivétel nélkül. De ez tényleg kegyes hazugság - amiből meggyőződésem, hogy összesen csak 2 vagy 3 létezik -, ezért nem is elítélendő. :) És ezért a másik oldal meg jogosult arra, hogy melleket hazudjon. Ööö. Igen, ezért. Különben valahol olvastam, a nőknek miért lett kerek mellük az evolúció során. Egyik magyarázat szerint, mivel elődeink hátulról oldották meg a közösülést, később az újabb, modernebb :) pozíciónál hasznosnak (izgatónak) bizonyult egy fenékformájú (!) kebel. A másik magyarázat a szoptatással függ össze: kerek mellet cumizva könnyebb az újszülöttnek nem megfulladni (szépen fogalmaztam). Nem tudom, mindkét dolog sántít. Valójában mindegy. A duá, a diá...

Ritmus fazékra, levegőben

Stomp - Stomp Out Loud - In The Air
Megunhatatlan.

Taigetosz reloaded

Tegnap történt, hogy néhány pillanatra lemerevedtem a TV előtt. Mer' én már csak passzióból is meg szoktam döbbenni mostanság... Debreceni polgárok szólaltak fel az ellen, hogy értelmi fogyatékosok egy csoportja a közelükbe költözzön. Több sem kellett gyépéséknek, az ominózus csoport felkerekedett, hogy bemutatkozzon a lakóknak, és elmondja, bizony nem Frankenstein cuccol a szomszédba, hanem egyszerű emberek. Még ajándékot is vittek! - Hatásszünet. - Nem. Nem kell ám szaros ajándék, meg kedvesség. Duzz duzz, húzzál innen, köcsög fogyatékos! Nagyjából így képzelem a választ. Már le sem írom, milyen kiábrándító, hogy mindez 2007-ben történik, mert lófaszt sem jelent néhány évszázad ide vagy oda. Elképzelem, mivel érvelhetnek. Megnő a bűnözés? Nemtom, nálunk az oviban P. Józsika rendszeresen kifosztja társait, ill. gondozóit, pedig P. Józsika nem kicsit vak. És ezek még látnak is! Hogy mit fognak ott művelni... Hát, a szexuális erőszak minimum.

Következő. Megin' a homokosok. Annyit beszélnek egy az egészségügyi miniszter asszonyt meg az orvosi kamarát érintő cikkről, hogy végül rászántam magam, hogy elolvassam. Megmondom őszintén, 2x futottam neki ennek a pitiáner, sablon tartalomnak. A cikk írója, a doktor úr debreceni, és nem lennék meglepve, ha épp a fogyatékosok ellen tiltakozók felbújtója lenne. Persze, nem tudhatom, csak ööö... a mentalitásból gondolom. Pár gondolat szinte könyörög, hogy kiragadjam, idézzem, továbbvigyem.

Az első bekezdés sejtelmes, még nem tudjuk, miben is bűnös Horváth Ágnes, de a népirtás vádja már itt felvetődik. Az elsődleges cél pedig megjelölésre kerül, imígyen: "Ma az orvosokon a sor, hogy ismertessék azt, amit nem lehet megmásítani, politikailag másként értelmezni." Ezzel kezdődik el a nyilván mindenki számára új ismerethalmaz szájbarágása, hogy hogyan is alakul ki a nemi jelleg. Ezt így ebben a formában soha senki nem hallotta még, köszönjük hát a részletes okítást.

Pillanatra feltűnnek a halálos fejlődési rendellenességek, amelyekhez zárójelben hozzáfűzi a doktor úr: "A természet kiveti magából az életképtelent." Épp egy orvos mondja azt a mondatot, amellyel én homo sapiens sapiensek esetében igencsak kurvára óvatos lennék, tudatában annak, hogy 450-500 g-os koraszülötteket is életben tartanak (!), és később irányítanak szinte egyenesen hozzánk, gyógypedagógiai intézményekbe. Természet! Én magam nem tudom eldönteni, mi a helyes ebben a helyzetben, de javaslom, egy olyan ember, aki egyértelműen AZON az oldalon játszik, ne folyjon túl mélyen bele ebbe az életképes-életképtelen vitába. Legalább legyen lojális.

És a cikk legizgalmasabb része, a homoszexualitását nyíltan vállaló Szetey államtitkár pitiáner mocskolása. Erről szól az egész írás, csak itt teljesedik ki a nagy mű. Van itt minden, megtudhatjuk, hogy 4 diplomájából 3 "amolyan mondvacsinált, amerikanizált fajta" (mert ez szorosan a tárgyhoz tartozik), és kiderül, hogy tanulmányai alatt csúnya Szetey bácsi "tisztességes, hagyományos családod sem alapít". Ismerve a hátteret, nehéz is lenne neki. A legelképesztőbb mondat pedig így hangzik: "Magyar lányok helyett pedig tengerentúli szőrös vagy borotvált partnereket keresett." Erre csak annyit reagálnék: jaj.

A kedvencem pedig itt jön: "Szetey Gábor 'hívő, magyar, európai állampolgár és meleg'. Nem esett szó HIT-ének részleteiről, de szavai minden hívő magyart felháborítanak, utóbbiak azonban nem kapnak nyilvánosságot." Soha nem lenne akkora arcom, hogy minden hívő nevében merjek nyilatkozni, és jelentem, a magyar hívők egy maroknyi csapata pl. meleg felvonulásokon mocskos buzizik. Meg lehet tőlük kérdezni, magyarok és minden bizonnyal hívők. Mert ők így élik meg a hitüket. (Őket pedig talán az igazán hívők szégyellik.) És kapnak nyilvánosságot. Ahogy ma már bárki, és ezt jól tudjuk.

Szetey tehát - Nagy szerint - fitogtat. Szerintem meg vall és bevall, jókor, jó helyen, hogy mindenki lássa, melegek nem csak meleg bárokban, sötét helyen megbújva léteznek, hanem pont ugyanannyira részesei a társadalomnak, mint amennyire alakítói. Ha nem lennének Dr.Nagy-félék, fitogtatni sem kellene, sőt bevallani sem, mert FÉLNI sem kellene. Hogy a másságot épp egy orvos nem tudja hová tenni, vagy a lehető legrosszabb helyre teszi, az külön elszomorító. Érdekes, hogy a másságot is a természet hozza létre, de nehogy már ezt kelljen magyarázni!

Á, ne szarozzunk, dobjuk le a Szeteyt meg az értelmi fogyatékosokat a Taigetoszról, azt' csá. Vagy Gellért-hegy vagy mittudomén. A Horváth Ágnes meg - aki amúgy azért gyilkos, mert ott volt a Szetey vallomásnál, tapsolt és örült... ne keresd a logikát meg a folytatást, ennyi elég a népirtó címhez! - szóval, ha szíveskedne a Horváth miniszter asszony utánuk ugrani, akkor már meg is könnyebbülne mindenki. De Dr. Nagy "Mengele" Attila legalábbis biztosan.

Csokihaszon

Hiszem, hogy egy jól működő emberi szervezet (értsd: nem az enyém) pontosan tudja, épp milyen tápanyagra van szüksége. Úgy képzelem, azt kívánja, amiben hiányt szenved. Bár igaz, hogy össze-vissza vagyunk zavarva olyan ingerekkel, amelyek hatására agyunk elhiszi, hogy most épp az kell, ami amúgy nem is. Szemem kívánja jelenség. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy megveszek, ha nem ehetek most azonnal süteményt. Mondom, én testem nem ér, de próbálom nyugtatni magam, hogy igenis ez kell. Tényleg unom a banánt, 2 napja azt nassolom. Már leöntöttem csokival, meg tejszínhabbal is beterítettem, de most valami ragacsosan cukrosan szintetikusat szeretnék.

Anno a Csokoládé c. film alatt alig bírtam magammal, de nem is enni akartam, én az a fanatikus vagyok, aki nézni is szereti a csokiremekeket. Van ám csokidiéta, de ez megtévesztő, csak gonosz mézesmadzag húzogatók hitetik el velünk, hogy ez olyan, pedig csak mintha ám. Így néz ki a napi menü (3 havonta 1x):

Reggeli: 5 dkg zsírszegény túró fahéjjal, 2 teáskanál kakaóporral

és édesítőszerrel,

1 szelet Graham-kenyér, 2 kocka étcsoki
Tízórai: 1/2 banán, 2 kocka tejcsoki
Ebéd: 15 dkg zsírszegény túró búzadarával, 1 evőkanál kakaóporral,

2 kocka étcsokival és édesítőszerrel.
Uzsonna: 2 dl zsírszegény tej 1 evőkanál kakaóporral,

1 zacskó vaníliás cukorral.

A vacsorát hagyd ki, az uzsonnát is fogyaszd el még 16:00 óra előtt!*

Pffff!

Káló

Anyu-féle levesektől megerősödve újra teljes erővel az élők között! Továbbra is sok a megválaszolatlan kérdés, pl. hogy mér' regisztrálnak 6-an az iwiw-en Hello Kitty-ként? Meg hogy mit kezdjek az életemmel... De nem fogok nyafogásba, mert már halványan körvonalazódik a Nagy Terv. Valszeg legalább egy évig kell majd építgetnem, szépítgetnem, de aztán hátha tényleg jó lesz. Igen, babonából vagyok ilyen sejtelmes. Elég annyi, hogy van benne messzire meg elmenés.

De nem is erről akartam írni, hanem egy szintén megválaszolatlan kérdésről: mit szeretek Frida Kahloban? Különcsége már-már bizarr, ami simán taszíthatna. De pedig nem. Sőt, szinte ajtónyitogató személyiség. Témái előtt nagyot lehet hümmögni, olyan őszintét, mélyről jövőt. Árad belőle a nőiség. A Farkasokkal futó asszonyok archetípusának gyönyörű, 20. századi példája. Az emancipáció, a feminizmus számomra mind borzalmas kifejezések, de közel sem annyira, mint amit jelentenek. Nekem különben is problémám van azzal, ha sok, valamiben hasonlító - ne adj' Isten azonos - ember egy helyen gyülekezik. Nem csak fizikai értelemben, hanem hogy mindent überelő -izmusaiknak hosszab nevet adnak, és akkor az alá gyűjtik össze a leginkább -istákat. És hát szimbolikusan ilyen -isták csapatának élére választották meg több ízben Fridát. Aki akkor már nem is élt. De ők úgy gondolták, hogy ő is biztosan szerette volna, csak föstögetett, azt' nem volt rá ideje. Mekkora bunkóság már?!

Amit ő élt át, az egyéni. Csakúgy, ahogy mindenki egyénileg él meg fájdalmat, gyönyört, elnyomást, szenvedélyt, hiányt, vagy magát a nőséget. Én mondom, nem kell tömörülni, tessék egyedül futni azzal a farkassal. Frida Kahloban meg inkább gyönyörködni, mint át-, el-, vagy kinevezni.

Az a baj

Nem tudok puffogás nélkül elhaladni a meleg felvonulásos dolog mellett. Illetve azok mellett, akik mellettük haladtak. Sikerült megint apropót találni a "Talpra magyar" feliratú zászló lobogtatásához (?????), és a kongó űrt rejtő tekintetek utcán mutogatásához. Mert a "mocskos buzik" még elmegy, és adott ideológia esetében - bizonyos szellemi szint alatt - indokolt is... de tűzrőlpattant ősmagyar ősanya többszöri "pedofilok!" bekiabálása, hogy úgy mondjam, utal némi tájékozatlanságra. Versenyben van még a "hidegvérű gyilkosok" és a "vörös buzik" (politikai tüntetésen: a "buzi vörösök" változat). Utóbbiak nem hangzottak el, de akár. Különben meg, ha nem lett volna rajtuk sapka, azért lettek volna megdobálva. Legkedvesebb gondolatmenetem - a legtöbb, korrektséget színlelő homofób vesszőparipája -, hogy engem nem zavarnak a melegek, csak ne mutogassák, meg ne menjenek az utcára. Mert a buzizót még értem, mert neki ennyi jutott, de ha valaki odáig eljut, hogy hát ő így amúgy liberális is lenne, annak nem kéne nagyon büdösül megideologizálni semmit. Hogy ha már valaki nem csak kicsit, sejtelmesen homokos, hanem nyilvánvalóan, teljesen cáfolhatatlanul az, és még lőtávolságba is kerül, akkor adott a megoldás... Arra azért kíváncsi lennék bátorék kivonulnak-e Árpád sávostul a Budapest Parádéra is. Mondjuk gondolom, az nem sért szemérmet. A Greanpeace-nek meg ne adja az Isten, hogy meztelenül vonulva védjen állatot Budapesten, mert csoportos hungarikumunk résen van.

Különben meg mit értek el a mi magyar gyermekeinket védő szélsőfutballjobbosok? Nem egy - normál esetben -1 perc 14 másodperces összefoglalót láttunk egy meleg rendezvényről, hanem több napra elegendő témát szolgáltattak a csatornáknak. Szerintem, ha horogkeresztestül lehet a Hősök terén gyülekezni, akkor a szivárvány sávosok meg hadd vonuljanak fel akár szemérmet is sértve.

És csak a korrektség miatt: van buzi pedofil, csak azt pederasztának hívják. És van katolikus meleg is... és feleségét verő katolikus... és pedofil pap... de biztos akad olyan meleg pap, akinek ha lenne felesége, mert nem lenne pap és meleg sem, esetleg verné azt... És vannak buta emberek is. Idegesítenek, mégsem gondolom, hogy tojással, kővel kellene megdobálnom őket. Néha azért eszembe jut.

- Amúgy már jól vagyok, bár a levegővétel még jár némi zajjal, és délután hőemelkedésem is volt, de ez már tényleg semmi. Örömmel tudatom, hogy a rekordkísérlet sikerült, megdöntöttem az egy hónapon belüli tüszős mandulagyulladások számát (csak ügyeletre menéssel és lehetetlen időpontokkal érvényes!, felfázással kombinálva új kategória - ez most volt először). Szóval, egyéni és sztem világcsúcs: 2 db. Mindenki jó valamiben. -

Szeretem a majom

Azért vettem a kezembe Pablo Urbányi könyvét, mert kicsit elegem lett saját időszakos - kötelezően visszatérő - letargikus hangulatomból. Mondom, valami könnyed kell, hogy kimozdítson ebből az állapotból. Egy Silver nevű különleges, civilizált, beszélő majom (imádom a fikciót - no, nem minden formában), a téma kapcsolódik az etológiához, óóó, hát ezt a Végzet akarta, hogy épp most hulljon az ölembe.

Meséljem részletesen, milyen szívszaggató történetbe sikerült beleseggelnem 2 teljes napra? Nem mesélem. De iszonyatos. Iszonyatosan jó. De nem vidám. Nagyon tetszett. És hazudnék, ha azt mondanám, lelkiállapotom nem változott. Az olvasás is gyógyít, meg itt is lehet projekció. Kicsit olyan mintha eeeget rengető bánatomat becsomagoltam volna Silver történetébe, akit hogy a fenébe lehet ilyen érdekesre és szeretetre méltóra megírni?!?! Mondjuk nem sírtam, könyvön életemben egyszer sikerült csak, de már nem is emlékszem melyiken. :) Azt hiszem, a Száll a kakukk volt.

Silver cigarettára gyújtott. Egyik kezét a tarkója mögé téve ismét a fának támaszkodott, s félig lehunyt szemmel kérdezte:
- Marco, soha nem gondoltál még arra, hogy az emberek mindent azért csinálnak, hogy lefotózzák vagy lefilmezzék őket?
- Soha.
- Arra sem, hogy egy kamera szemén keresztül tanulmányozni és nézni a világot olyan, mintha a segglyukon át néznénk az emberi testet?
- Nem.
- Én sem. Most jutott eszembe.
Elégedetten szippantott cigarettájából és folytatta.

- Mire gondolsz, Silver?
- A vécépapírra.
Majd kis idő múlva:
- Igen, az ember számára a vécépapír a civilizáció szimbóluma, és realitása fontosabbá vált, mint maga a segg. Az ember elpusztítja az erdőket, a földet, hogy megszerezze. És ez így van mindennel. Az ajakrúzs fontosabb, mint az ajak meg az igazság, amely sosem bukkan ki abból az ajakból; szappanok meg olajak... érted?
- Nem nagyon.