Hiszti ellen: taiko

Látom, hogyan hat a "gyerekeimre", és nem hagy nyugodni az ok. Talán tényleg az a megoldás, hogy anno odabentről hallottuk a szívdobogást, és a dobolást hallgatva az akkori élményeket a felszín közelébe hozva, produkálunk egy másfajta, ősi tudati és érzelmi állapotot. Érzékeny ember lévén mélyen érintett, amit a Yamato produkált a tavaly előtti debreceni koncerten. Olyan érzés volt, mintha az összes szervem, beleértve az agyamat is, átrendeződött volna - minden kicsi sejt a helyére került a dübörgés keltette rezgés hatására. Bevallom, az oviban sokszor saját fájdalomcsillapító-gyerekszelidítésre használom a CD-t, de legyen bármilyen önző is a motivációm, a tény attól még tény marad: ez a fajta zene mindenképp jótékony hatású. Persze hatalmas hangfalakkal az igazi, és ami a gyerekeket illeti, legjobb, ha hallgatás közben valamilyen rezgőlapon, -felületen ülnek. Nem hazudok, ha azt mondom, négy, időnként teljesen kezelhetetlen, visongó, sírásra bömböléssel licitáló gyerek kezes báránnyá válik, amint felhangzanak a dobok. "Na, akkor gondolkodjunk..."

Még mindig

Végül rászántam magam, hogy elmeséljem. Megint elmentem mandulaműtétre. :) Mikor ezt az időpontot kaptam, szóltam ám az intézkedő szerveknek (keresztszüleim), hogy szerintem nem lesz jó, mert azelőtti héten légcsőgyulladással nyomtam az ágyat, és még mindig köhögök. Mondták, sebaj, jobb túlesni rajta, különben se variáljak már ennyit, mert nekik is tele van a tökük ezzel a halogatással. Jó.

Elmentem. Vérvizsgálat: fehérvérsejt szám béka segge alatt, szakkifejezéssel patológiás. EKG, Röntgen rendben, belgyógyászati vizsgálatok szerint is kiváló minőségű az egészségem. Ott is szóltam, hogy köhögök, de le van szarva. Felvesznek az osztályra, belekényszerítenek a pizsamámba, megeszem az első kórházi ebédemet, megismerkedem a nővérekkel, ápolókkal, és reggel óta minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy ne szarjam össze magam a műtét gondolatától. Mondják, hogy már csak az aneszteziológussal meg a gégésszel kell beszélnem, és másnap irány a műtő. Altatóorvos barátunk előtt sikerült egy olyan megállíthatatlan köhögési rohamot produkálnom, hogy a már kitöltött kórlapon az utolsó üresen álló cellánál megállt a keze. Mondta, hogy ha beteg vagyok, ő nem hajlandó elaltatni. Az meg ugye nem lehet, hogy akkor inkább majd mesélnek valami szépet és elalszom magamtól... Mondta, ő nem írja alá a papírjaimat, beszéljek a gégésszel. El is mentem. Beszélgettünk, miközben bejárta a légcsövemet is, és közölte, hogy akkor várnak szeretettel legközelebb, ha már meggyógyultam, most ugyanis légcsőgyulladásom van. Még mindig.

Ennyi. Összepakoltam, azt' hazamentem.

"Egyszer csak összejön" jeligére várom a biztató üzeneteket.

Nem meghalni C-dúrra

Beatles: Tomorrow never knows/Within you without you

A Tibeti Halottaskönyv inspirálta a Tomorrow never knows c. szám születését, hangzására meg sok minden más is hatással volt. Az album és e konrét szám története is érdekes, érdemes végigolvasni. Azért tartom nem mindennapi zenekarnak a Beatlest, mert olyan progressziót mutat a pályájuk, ami más zenekarnál ennyire színesen, vagy épp ennyire markánsan sosem jelent meg. Egyik stádiumuk volt ez az LSD-vel tarkított pszichedelikus őrület, amiből - csakúgy, mint előzőleg vagy később - minőségi produktumokat sikerült a nagyérdemű elé tárni.

Érdekelnek a tudatállapot változásai. Ilyen információkhoz meg ugye legkönnyebben úgy jut az ember, hogy a) kipróbálja, b) elolvassa, meghallgatja, megnézi azt, amit olyanok hoztak létre, akik használtak drogokat. A kipróbálással az a problémám, hogy attól nem érzem magam hiteles befogadónak. Pont az a szervem áll valamilyen közvetlen, mesterséges hatás alatt, amelyikkel megérteni szeretném az adott helyzetet. Szóval, számomra a próbálgatás nem e nemes feladatkör része. Bár sokak szerint meg ugye pont a tisztának hitt állapotban tompább az érzékelés. Ugyanebben a témakörben csak ajánlani tudom Huxley remekművét.

Beneš kreténumok

Eduard Benešnek az ő nagyszerű dekrétumai kavarják jelenleg a port Felvidéken innen és túl, a kollektív butaság jegyében. Megszavazták, hogy szent és sérthetetlen, és a szlovákság oltárán az oltáriszentséggel egyenértékű nyilatkozat, amihez tömjénfüstben, harangszó kíséretében lehet csak nagy-nagy tisztelettel hozzányulni, ámde kritizálni, kétségbe vonni semmiképp sem.

Olvasgattam a hozzászólásokat politikusok részéről, és az államfőnké (Gašparovič) benne lett az én top 3-amban. Ő úgy értékelte, hogy azért jutott el a dolog idáig, mert annyiszor lett felemlegetve a dekrétumok megsemmisítése, ill. a tessék már kezdeni vele valamit, hogy erre válaszolni kellett. Hát, Istenem, ennyit tudtak összehozni. Nem olyan családbul származnak ám, hogy ha a magyarok szépen kérnek valamit, akkor ők majd azt engedelmesen meg is teszik. Érted! Nehogy már a magyarok diktáljanak. Szóval, a mi Gašparovičunk úgy gondolja, ez normális reakció volt. Még ha jogsértő és az EU elveivel teljességgel ellentétes is. Úgy mondta, mintha ez a világon a legtermészetesebb dolog lenne. Persze, hogy nemet mondunk, ha a magyarok azt kérik, legyen igen.

A szlovákok bátrak. Ezt már sokszor megmutatták. És azt gondolom, hogy infantilis politizálásuknak - egyéni infantilis személyiségfejlődési stádiumuknak köszönhetően - abszolút nincsenek tudatában. Az, hogy én is engedek, te is engedjél, és hátha valami pozitív születik belőle, az sosem volt, és sosem lesz napirenden.
A szlovák parlament elnöke mellesleg nagyon jóindulatúan minden hasznos dokumentumot elküld majd Szili Katalinnak, hogy tessék megnézni, mi semmi rosszat nem akarunk. Ez nagyszerű, mi több, dícséretes, csak épp akkora ködösítés, hogy ha távolságban mérnénk, Makó meg Jeruzsálem... Miért nem képesek megérteni a politikusok, hogy az emberek nem hülyék? Hogy ami átlátszó, azon át is lehet látni? Tessék elolvasni, miről szól a mi egykori honatyánk agyi rendellenességéből született borzalom, amit voltak szívesek a héten kőbe vésni.

Európai szlovák ember max. duzzog egyet-kettőt a bajsza alatt, hogy ezek a magyarok már megint mindent tisztázni akarnak, fene a pofájukat, hogy plusz munkát csinálnak nekünk, dehát, Istenem, ami jár, az jár. 21. századi európai ember nem gondolhatja komolyan, hogy ha kell a testével oltalmazza ezeket az anomáliás gondolatokat. Arra gondoltam, most, hogy még biztosabb, hogy én és a családom is bűnösek vagyunk a második világháború miatt, keresünk egy-egy sarkot a házban, és legalább 20 percig kukoricán térdepelünk. Tökmindegy, ha ez most nem is erről szól, de kötődik és óhatatlanul egybecseng a háborús bűnös meg marhavagonban deportálós sztorival... ha nem megy, nem kell ám demokráciát játszani rózsaszín babaparlamentben.

És ha belegondolok, hogy itt gárdák, csíkos seregek, ott meg neszenektek dekrétumok... már nem is olyan nonszensz. Senki se nem normális. Én meg ugye helikopter.

Csapatleépítés...

...meg a szokásos mandula ügy.

Szerényen, összehúzva magam jegyzem meg, hogy jelen állás szerint pénteken műtenek. Kollektíve legyen szíves a világegyetem egy jelentős része imádkozni azért, hogy ez most már végre tényleg megtörténjen. Köszönöm szépen!

Egyébiránt faszkivan a munkahelyemmel meg az álságos és baszatlan állapotok következményeivel. Csak nőkkel ne kelljen együtt dolgoznom a következő életemben! (Bánya. Az lesz a tuti.) Jelenleg ketten vannak még versenyben az én abszolút szubjektív "Fuck You You Fucking Fuck Award"-omért, de úgy tűnik, megosztott lesz a díj. Hogy én, a békés, konfliktusmentes világ eljövetelét váró nyomorultul toleráns egyén keveredjek ilyen napi fasságok által generált hülye helyzetekbe, hátszóval ez így nem egyszerű. A részletek talán nem is fontosak, de a lényeg, hogy klasszikusan a "más szemében a szálkát..." topic alá gyűjthető a sztori. Okos és bölcs szeretnék lenni, akiről mindig minden butaság lepereg, és frappánsan vág vissza minden helyzetben. Vagy ha ez nem, akkor nagyon erős, hogy a konfliktusmentesség jegyében jól szájba tudjak vágni bárkit. Ebből a kettőből valamelyiket, meg világbékét kívánok minden kedves, valamilyen baleset folytán normálisan működő embertársamnak!

Elmentem felvágatni magam. Aztán, hogy mi lesz belőle...
Csók.

Mindenütt jó?

Van ez a tragédia, ami miatt most még inkább elválik az otthon és a kórházban szülők tábora... Én, személy szerint, ismereteim tükrében (amit Odentnek köszönhetek), abszolút támogatom az otthonszülés gondolatát, de nem tudom, mit tennék, ha valóban ahhoz a ponthoz érkeznék, hogy döntenem kell, és a születendő gyermekem élete a tét. Ez a témakör sem kizárólag fekete és fehér színekben pompázik, ami ugye azt jelenti, hogy az a bizonyos rizikófaktor kitörölhetetlenül benne van a dologban. Mindkét esetben.

Valóban nem tudom, hogy melyiket választanám, de talán nem is meglepő, hisz a kórházi állapotokról és születésház körülményeiről sem sokat tudok. De annyival azért tisztában vagyok, hogy nem dilettánsok vezetik az otthonszüléseket, és pont az "extrém" körülményekre való tekintettel nagyon elővigyázatosak. Az események célpontjában álló doktornőről már sokat hallottam, és amin folyamatosan dolgozik, ahogyan sokak álmát valósítja meg, az számomra becsülendő és tiszteletreméltó.

Azzal védekezni viszont, hogy kórházban is meghalhatott volna a baba, az szerintem már eléggé kétélű. Engem még egy nagy tapasztalattal rendelkező orvos sem tud arról meggyőzni, hogy olyan helyen is ugyanez lesz a végkifejlet, ahol egymást érik az életmentő műszerek és a segítő szakemberek. Ezt a részét nem tudom elfogadni. Még annak ellenére sem, hogy igaz is lehet. Az anya viszont tudta, mit vállal, és kétség sem fér hozzá, hogy a legjobbat akarta megadni a születendő gyermekének már az első pillanataiban is... de sajnos a felelősség az övé is. Sokan érvelnek azzal az otthonszülő kismamák ellen, hogy saját kényelmüket előbbrevalónak tartják, mint gyermekük életét. Mondjuk ettől azért összetettebb az otthonszülés miértje, de ez a megfelelő irodalmakból könnyen kideríthető. Változások pedig nem egyik pillanatról a másikra történnek. Ha Hollandiában élnék, egy percig sem gondolkodnék, hogyan döntsek. Így viszont...

Különben ez történt pontosan.

Nouvelle Vague

Visszajövetelemről meg a nagy konklúziókról később. Most csak egy kis művészettel egybekötött személyes nyál. Ez alapvetően a nem szeretek visszajönni meg a túl jól sikerült tegnap este. De tűnjön inkább zenés postnak. :) ITT több is van.

Nő #1

Írtam egy rövid és még annál is felejthetőbb bejegyzést a Nőről... mint jelen földi létem kiteljesedésre váró szerepéről. Nem tetszik, töröltem. Ami még nincs kész a fejemben (mármint határozott és végleges elképzelés egy bizonyos dologról, témakörről, konkrét tárgyról, személyről, fogalomról), arról, ha megfeszülök, sem tudok írni normálisan. Mondjuk egyértelmű, hogy ha belül nem kerek, akkor kívülre sem tudom úgy kommunikálni. Úgyhogy nőség mibenlétének boncolgatása egyelőre felfüggesztve. Most inkább elmentem megélni azt... másik országba. If you know what I mean.

Tündérem

Hátszóval, érdeklődés híján, azaz légcsőhurut miatt ismét elmarad a mandulaműtét. Igen, ezt most már én is belátom: direkt csinálom. Azazhogy nyilván nem, csak már magamnak sem hiszem el, hogy ennyi akadály gördüljön véletlenszerűen a dolog elé. Egész hétvégén annyit köhögtem, hogy jelenleg kiszakad a tüdőm meg fáj, és tegnap kinyílt a csap az orromban, és igazolni látszik Hajós András teóriáját, miszerint az ember amúgy takonyból van. Elég szar, sztem holnap is itthon maradok, nem fertőzöm az én gyöngyvirágaimat az oviban.

És itt kell megemlítenem az én drága Édesanyámat, aki nélkül valószínűleg egy náthát sem élnék túl. Mondom, de jó lenne, ha most vmi légzéskönnyítő kenőcsöt találnék és az esélytelenek nyugalmával kinyitottam a gyógyszeres fiókomat (az egyiket :)), és ott volt. Ezt kb. 4 féle gyógykészítménnyel játszottam el a hétvége során, és be kellett látnom, hogy anyu vmi félreértés kapcsán a Földnek ezen dimenziójába keveredett a jótündérek világából. Komolyan, fogalmam sincs hogyan jutottak el hozzám ezek a gyógyszerek... ha jobban meggondolom, talán azokban a zsákokban, amiket minden egyes otthoni kiruccanás után magammal cipeltem. Merthogy a jótündérek vagy a szociális vagy az egészségügyi szférában dolgoznak. Az enyém konkrétan gyógyszertárban. És hogy a sok-sok betegségem oka a hipochondriám lenne, azt egyelőre nem tudtam bizonyítani, de én hajlok e megközelítés felé. Jelzem, "a világ, mint potenciális fertőzésveszély" teóriámra a környezetem is rásegít. Pár nappal ezelőtt kérdeztem a (gyógy)testnevelő tanár bátyámat, hogy szerinte járjak-e úszni, ha fogyni akarok, mire közölte, hogy én ott is csak fertőzéseket szednék össze. Erről ennyit.

Vissza, vissza...

Nyugodjon békében!

Békávé

Elmaradt a sztrájk. Éljen, éljen, tudtam dolgozni! :) Igyekszem minden egyes bkv járműre való felszálláskor magamba végigmormolni, hogy azért nincs bérletem, mert már múlt hét közepe óta kölcsönből élek, és a péntekre várt fizetés végül csak ma érkezett meg, de mivel ma 7-ig dolgoztam és Thökölyn lévő otp bezárt, és nemtom miért nem tudtam bejutni a 0-24-es bankomathoz, ezért most így nagy hirtelen nem tudtam bérletvásárlást improvizálni... Csak arra gondolok, hogy úgyis belém fojtják az első három szót, és nekik lesz igazuk, és akkor még mindig marad a járműről leugrás, de ahhoz meg se pofám, se kondim. Persze, hogy kifizetődőbb hazudni, és volt már rá példa, de ez akkor is olyan macera. És ha belegondolok, hogy fizetésem egy tizedét bkv bérletre költöm, amiért cserébe lószar a szolgáltatás... így az is macera, ha megveszem. Bár mondjuk inkább ide, mint a hitgyülibe, de ez egy másik témakör. Meg szerveznének sztrájkot inkább télen, mert akkor talán mindegy is, hogy vannak, vagy sem. Azt hallottam, hogy ez a mostani megmozdulás amolyan erőviszony felmérésnek is tekinthető, dolgozók tudni akarták, meddig mehetnek el az új vezetéssel szemben.

Ma szerencsére nem láttam karszalagosokat, ők lehet, hogy mégiscsak beszüntették magukat. Amúgy az ellenőrös sztorikért mindig odavagyok, mert általában kacagás a vége. Ami meg fura, hogy a külföldiek, turisták szájából elég gyakran hallható, hogy a budapesti tömegközlekedés nagyszerű. Biztos csak mi vagyunk túl nagy igényűek. Mondjuk tényleg nem olyan gáz a helyzet, mint amilyet "elvárnánk" ettől az országtól, de azért van mit pofozgatni rajta.

20070901

Fergetegesen jól sikeredett esküvőn, ill. lagzin vettem részt tegnap! Sok-sok kedves embert ismertem meg. Nagyon örülök, hogy ott lehettem!