Török átok

A szlovákoknak megint lett egy memorandumuk (1. , 2.), amiben újfent dögöljünk meg kollektíve, csak most e gondolat gyöngyszemek egyetlen ismert ötletgazdához sem köthetők (jó, hát Slota evidens, de ő egyet sem ér). Érdekes sztori ez a Hlinka miatt tömegbe lövetős, mert több forrás is állítja, hogy nem magyar, hanem szlovák csendőrök lőttek, szlovák parancsnoki ukázra, de ebben senki sem lehet elég autentikus (kivéve Slotát, mert ő ilyenkor tizet ér). Ha évtizedekig úgy tanították '56-ot, ahogy... akkor nem meglepő, hogy efféle tények hivatalosan sosem látnak napvilágot, vagy a kisember számára nem leellenőrizhetők. Tőlem aztán lőhettek magyar csendőrök is, mindkét trikolor alatt gyalázatos bűnnek számít az efféle cselekmény. De 100 éve volt, emberek!!! Száz! 2007-ben Magyarországnak mifaszköze van ehhez az egész cirkuszhoz?! Hogy haragot is gerjesszek, nekem Trianonról is nagyjából ez a véleményem.

Ha minden tény bizonyosságot nyerne, ha a követelőzés jogos lenne, tán bocsánatot is lehetne kérni (ami 100 év távlatából még szimbolikusan is halottnak a csók), de minek?! Mindenki pontosan tudja, hogy hamvába halt ötlet, és hogy valójában a szlovákok sem várnak semmilyen exkuzálást. Meg ha itt mindenki, mindkét részről elkezdené felsorolni, miért kéri a másik állam kiengesztelési kísérletét, a következő 100 évre le is foglalnánk magunkat.

Egy leheletnyi Slota-életérzés kontra demokrácia így a végére, szlovák tollból (innen):

"Ján Slota olyasféle kijelentéseit, miszerint a magyarokat inkább „felfalták volna a törökök” vagy hogy „ a keresztrefeszített Magyarország minél tovább függhetne”, természetesen a
folklór részének tekintik. A „na és akkor mi van – hisz Slota…” típusú kategóriába besorolandónak. (...) Az, hogy Slotának mennyire van hatása a közéletre, lehet vita tárgya, sőt akár semleges összegzéssel is lezárhatnánk. Abban viszont vita nélkül egyet lehet
érteni, hogy Slota egész Európa legnagyobb verbális extrémistája. Fico és Kubiš
számára mindez bizonyára a meglepetés erejével hat, de sem Haider, sem Le Pen,
sem Christoph Blocher (most nyerte meg a svájci választásokat), sem Duray
Miklós, Toroczkai László vagy Vona Gábor (gárdaparancsnok) mindent
összevetve sem sértenek meg más nemzeteket vagy etnikumokat, nem kívánják a
„felfalatásukat” vagy pedig a bitón való függésüket. (...) Ezen írás szerzője
mindig amellett volt, hogy mindenki azt mond, amit szeretne. A büntethetőség
határa pedig legyen valamely csoport ellen irányuló gyűlöletkeltés. Viszont a
büntető törvénykönyv is azt mondja ki, hogy „ az a köztisztséget betöltő személy, aki nyilvánosan nemzetgyalázást követ el, három évre terjedő szabadságvesztéssel büntethető.” Namármost a kérdés csak az, hogy az immunitást élvező visszaesőt vajon mikor veszi már észre Dobroslav Trnka főügyész? (Schutz Peter, Sme )"

Ámen.

Világi arcok

Imádom. Baraka az egyik legjobb dolog, ami moziban történt velem. Ettől a résztől meg kifejezetten laszakadt a pofám. Mennyi kultúra van, amihez ebben az életben nem lesz közöm, és milyen kár...

Javaslat

Javaslom, sokan és sokszor menjünk Csókolom koncertre.
Addig meg csak hallgassunk Csókolomot.
Vagy nézzünk utána a Csókolomnak.
Csókolom.

Hajrá magyarok!

Ma is feltettem a vissza-visszatérő kérdést: mi vaaan??? 17 éves a taxis blokád, ergo tüntetnek. He? Most őszintén, ennyi elég? Hogy átnyálazzuk a naptárat meg a töri könyvet? Hopp, nincsak, jövő héten lesz 17 éve, hogy volt az a zűrzavar, valami taxisos (elnézve az arcokat, az átlag életkort, olyan nagyon sok köze kevesüknek volt az akkori történtekhez). Erre csináljunk már valami hacacárét! Ennyi elég, hogy felforgassák a várost, és békés polgárokat, gyerekeket veszélyeztessenek. Nagyon el lehetne már takarodni valahová máshová. Budapestnek (is) elege van ebből. Miért nincs kint mindenki az utcákon és zavarog? Tán mert a többség szarik erre az egész baromságra. A többség azzal foglalkozik, mi van a családjával, elmegy dolgozni, találkozik a barátaival, vásárolgat... vagyis tenné ezt, ha alapvetően nem akadályoznák meg még ebben is azok, akik október végén is az utcán érzik jól magukat egész nap.

Forradalmasdi... Ha ez még évekig folytatódni fog, a végén majd senki nem emlékszik, hogy is kezdődött, meg mi az oka. Kevés párt megnyilvánulása tud annyira bosszantani, mint a Fideszé, de ha lenne szavazati jogom Magyarországon, én Istenbizony rájuk tenném a voksom. Mert szent meggyőződésem, hogy akkor pislogna csak nagyokat az ország "jobbik" fele. Mert se a sziklából nem fakadna víz, de feltételezem, hogy még manna sem hullana az égből. Biztosan infantilis hozzáállás, de én nagyon szeretném látni a potenciális új vezetés kormányzásának félidejében az arcokat és hallani a kommentárokat. Ezenkívül meg, ha ígérik, hogy jobb lesz, hát akkor tessék bebizonyítani, hadd legyen rá lehetőségük.

Tényleg sokat gondolkodtam azon, hogy miért is vagyunk most akkora szarban, hogy polgártársaink egy része úgy érzi kukákat kell gyújtogatnia, autókat felborítania, hidakat lezárnia. Semmi sem jutott eszembe. Mindenki tudja, hogy az összes politikus csal, lop, hazudik. Jó néhányan le is buktak már. Ha sorra le is lövöm őket, kormányostul, ellenzékestül, akkor a következő garnitúra fogja ellopni azt, amit az előzőek még otthagytak. Hogy tudnék én ebbe beleszólni?! Ha 300-an lennék, akkor sem tudnék. Utcán randallírozva meg főleg nem. Bár, ha jobban belegondolok, felboríthatnék néhány kukát, meglobogtathatnám a stráfos zászlómat, aztán egyből több pénze lenne az országnak, ami persze arra érdemes zsebekben landolna, mondjuk az enyémben. Örülök, hogy egy felnőtt országban élek.

Blahán akartam ma pulcsit venni a Jeans Clubban, és nagyon frusztrál, hogy nem tudtam oda menni. Emiatt született meg a post.

Jééé!

Van pár letöltött képem Paul Klee festményeiből, amiket nagyon szeretek, néhány kifejezetten jól mutatna pólón (talán most fordult egyet a sírjában), de tényleg szívesen hordanám magamon... falon, pólón, különben is tökmindegy. Ahogy most jobban átbogarásztam a képeit, volt köztük pár "elviselhetetlen". Ha a meghatározás szerint a művészet célja, hogy hasson az egyénre, akkor a legnyomasztóbb, legsötétebb érzelmeket kiváltó képek is művésziek, és azzal, hogy nem szeretem, nem tetszik, ezt a tényt már el is ismertem. Ami érdektelen, közömbös, azt meg ugye nem illeti meg, hogy egyáltalán beszéljek róla, emlékezzek rá, és akkor az nekem nem művészet. De Klee képei nagyon hatásosak. Olyanok jutottak eszembe, hogy ez vagy az a kép milyen zene lenne, ha zene lenne. Vagy mondjuk, hogyan mozogna. Ami meg efféle gondolatokra késztet, az érdektelen semmiképp sem lehet, úgyhogy bátran merem ajánlani a nézelődést.

Mivel nem ismertem az életművét, csak néhány számomra nagyon kedves festmény kerül elő időnként egy CD-ről, megtörténhetett, hogy ma fedeztem fel, egyik kedvenc könyvem borítóját is Klee műve takarja. Ez most csak úgy a jééé lendületével íródott le.

Végtelen történet

Kis naivak! Azt hittétek, pénteken megműtenek, igaz?! A történet:

Rövid áttekintéssel. Magyarországon dolgozom, ergo itt fizetem a tb-t. Kértem, hogy az OEP adjon E-106-os nyomtatványt, s ezzel jogosultságot a szlovák egészségügy bármely szolgáltatásának ingyenes igénybevételéhez, mivel szlovák állampolgár vagyok, bármikor kellhet, meg különben is Kassán műtenek majd. A kártyát minden egyszerű, földi halandó megkapja néhányszáz nyomtatvány és igazolás ellenében, egy, azaz 1 évre, majd, ha úgy alakul lehet hosszabbítani. Én a kérelmemet 2007. augusztus 24-én adtam le az OEP felé, akik az ígért 30 napon belül pozitívan el is bírálták azt. A szlovák biztosító megkapta az én E-106-os jóbarátomat, és ki is állította az ennek megfelelő kártyámat... figyelj!... 2007. október 17-ig szóló érvényességgel! Tekintve, hogy szeptembertől lettem jogosult a fent említetettekre, a kb. egy hónap nem látszik lefedni egy egész évet. Gondolom én, józan paraszti ésszel. A dátum azonban mégis marad, mert a szlovák biztosító úgy számolja az egy évet, hogy a munkába lépésem első napjától kezdve egy év. Tavaly, azaz 2006. október 17-én kezdtem el dolgozni. Így, huss, észre sem vettem, s "letelt" az egy évem.

Most őszintén: noooooormális?! Mi az, hogy kapok valamit egy évre, és ők úgy döntenek, hogy a mittudomén a legutolsó holdfogyatkozáshoz igazítják a kezdetét, vagy szlovák nemzeti felkeléshez, vagy akármi más, csak ne az a dátum legyen, ami valós időben és térben, minden logika szerint a kérelem elfogadásának időpontja. Az olyan snassz, mi? Tehát annyi csak a teendőm, hogy újra bemegyek az OEP-ba, hogy igaz, hogy most kaptam meg, amit akartam, de aki bújt, aki nem, lejárt, ide nekem még egyet. Csak arra lennék kíváncsi, hogy ha mondjuk 2002-ben kezdtem volna dolgozni, akkor ezt 6-szor kéne eljátszanom, amíg ideadják a megfelelő időtartamot magában foglaló, azaz ténylegesen érvényes kártyát??? Hát, mi ez??? Játék határok nélkül?

Tehát a helyzet: október 18-án nem tudnak megműteni, mivel akkor már egy napja használhatom, ha úgy tetszik, seggtörlésre az érévénytelen kártyát.

Várom olyan kedves szakemberek jelentkezését, akik rontás levételben, átok megszüntetésben, esetleg összeesküvés-elméletekben jártasak, ill. a történetem megjelentetésére nyitott kiadót is szívesen látom. Köszönettel: a mandulám és én.

Parfüm

Csak pár éve kezdtem - pénztárcámhoz mérten - jelentős összegekkel támogatni a kozmetikai ipart, ezen belül is a déjem nevű vállalkozást, imádok ott vásárolni, mindig találok valamit, amivel szépség-tunningolhatok. Pár évig nem volt kardinális kérdés a parfüm kiválasztása, mert nőcsökevény koromban évekig egy illatot használtam, később pedig mindkét imádott illatokkal teli üvegcsét ajándékba kaptam. De most váltani fogok. Elfogyódott ugyanis. Azért nem vagyok otthon a parfümökben, mert ragaszkodom a jól beválthoz, és általában nem nagyon hoz lázba a további szagolgatós keresgélés. De most kifejezetten újat szeretnék. Hogy segítsek magamon, szűkítettem a kört, igy e. Holnap ki is választom a megfelelőt.

Bizonyos körökben ördöginek tartják a parfümöket, mert elnyomja az ember természetes illatát. Én meg úgy vagyok vele, hogy se normál távolságról, se messziről nem érzem senki saját illatát, ha pedig érzem, az általában gáz (görény effektus). A parfüm meg igenis bemutatkozás, ízlés tükör. Ha az ember eljut már bizonyos helyzetekig, persze, hogy kiderül milyen illatok szivárognak ki a másikból. Mondom, illat! :)

Vízállás

Büszkén jelenthetem ki, hogy a terápia sikerrel járt: képes vagyok 2 l vizet meginni naponta. Mit képes?! Megőrülök, ha nem teljesítem a kiszabott mennyiséget. Kb. 1-2 hónappal ezelőtt döntöttem el, hogy a napi nagyjából fél litert tisztességesen feltornászom. Meg is lett az eredménye. Sokkal jobban érzem magam a -z immár rugalmasabb - bőrömben, tisztulok kívül-belül, és jelentem, betegségek is gyorsabban vonulnak át rajtam.

Jaaa, nem mondtam?! Hétvégén tüszős mandulagyulladás volt ám. A műtét meg ugye jövő héten. Ha úgy állnak majd a csillagok... vagy tényleg fasztuggya már, hogy minek a függvénye. Szóval, mivel már nem vagyok hajlandó több antibiotikumot magamba tömni, és orvost sem akarok látni a műtétig, ezért előkerült a házipálinka, és kirajzolódott egy szebb jövő. Gyerekek, kettő napig küzdöttek a tüszők! Pálesz nyert. Azért hogy ennyire kézenfekvő legyen a megoldás... Most már a pálinka gondolatától is rosszul vagyok, de hogy a különféle torokpucoló cukorkákra meg a jó öreg ecsetelésre már senki sem tudna visszaszoktatni, az is biztos. Én megtaláltam.

Vízre visszatérve: ez is annyira nyilvánvaló, mégis évek teltek el, mire rávettem magam, hogy beépítem a folyadékbevitelt, mint olyat az életembe. Rutint kell kialakítani, ennyi a titok. Hogy reggel közért, 1,5 literest leemel, 92 Ft-ot kifizet, munkahelyre bevisz, ott elfogyaszt. És aki függő, mert ez tényleg egy típus, csak épp szokástól, aktuális lelkiállapottól, ill. lehetőségektől függ, hogy mitől függ épp az ember; szóval, aki ilyen fogyatékkal él, annak csak megfelelő, hasznos eszközt kell találnia. Feldmár is megmondta. Szenvedélyről leszoktatni nem lehet, de ha önpuszttó, mást kell találni helyette. Hát, én most vízfüggő lettem. Jobb, mint a cigi. Mellesleg - ha már szenvedély - segít a leszokásban. Én egy hétnél tartok e témakört érintően. De mondjuk nálam ez kellemes mellékhatás, nem azért kezdtem el. Hanem mert tényleg éreztem, hogy szar a közérzetem. Eszméletlen mit össze bírtam picsogni a kiszáradás szélén, de eszembe nem jutott volna inni... A lényeg, hogy most már van, és örülünk, örülve függünk, de így is jó. Főleg így jó.

Itt meg jófej módon összegyűjtötték a különféle vizes tényeket.

A Feldmár

Szerdától péntekig minden este a Jövő Házában tervezem az időmet eltölteni. Előadássorozat: Szégyen és szeretet, Feldmár András közreműködésével. Ezzel a renitens pszichológussal 6 évvel ezelőtt találkoztam először. Azóta nagyképűen idézem, pedig csak a nyálam csorgatom arra, hogy egyszer ilyen összeszedetten, ennyire ésszerűen és hitelesen adjam elő, amit tudok és nem utolsó sorban, amit bizonyítani is tudok. Bár sok helyről kiátkozták, azért az általa hangoztatott elvek jó része ellen vitába sem lehet szállni. Tény, hogy az LSD kérdés már nagyon megosztja az őt hallgatók, ismerők közösségét. Szerinte megfelelő szakmai kontroll kell hozzá, és a gyógyulni vágyó csak profitálhat az élményből. Az a baj, hogy túlságosan hozzászoktunk, hogy akkor is jártatjuk a szánkat, amikor az adott téma egyetlen részéhez sincs közünk. De nem baj az, ha megkérdőjelezünk, sőt! Csak ez a boszorkányüldözéses hozzáállás visz nem kívánt területekre mindenkit.

Feldmár András határokat ismertet és gyönyörűen foglalja össze azt, amit mindenki sejt, amiről mindenkinek vannak élményei, ami esetleg sok ember fejében vár összefoglalásra. Szeretem hallgatni, szeretem, hogy utána vannak feladataim, hogy az agyam kapott egy nagy adag rágcsálnivalót. Spirituális, de pont ugyanannyira egyszerű és világi, merthogy igazából nincs is különbség. És amiért meg tudok őrülni, hogy tőle is emberi nyelven előadott tudományról hallok!!! Persze ez nem meglepő, ha a téma ép az áltudományosságosság.

Egyetlen kivetnivalót találok mindössze a "jelenségben": feminin. Ettől mindig olyan gyanakvóan húzogatom a szemöldökömet.

Csoport

Azt hiszem megérett a témakör a részletes bemutatásra. Van nekem egy kis családom, ovi néven emlegetem. Pontosabban a saját csoportom. Ők azok, akik miatt pl. ma is egy kád forró vízzel és mantrákkal nyitottam a hazatérésemet. Hulla vagyok. Ma az én kis családom erején felül teljesített, és a harci sérüléseken túl lelkileg is megkarcolgattak, de véletlenül mégsem vagyok padlón.

Bemutatkozunk. Csak a nevek fiktívek.

Bendegúz - nagyon kedves 7 éves kisfiú. Iszonyatosan makacs, és ha valamit a fejébe vett, mi pedig megpróbáljuk róla lebeszélni, talál rá módot, hogy bosszúból mindenkit megőrjítsen. Vinnyog. Nem olyan átlagos vinnyogás ez, hanem az abszolút elviselhetetlen kategória. Néha egészen konkrét szirénázásba csap át a dolog, ott már menthetetlen az ügy. Érdeklődő gyerek, mindenkivel jóban van és az ebédlő réméből egy udvarias, többnyire szelíd, kiegyensúlyozott kissráccá lépett elő. A napot véget nem érő öleléssel indítjuk és birkózással zárjuk. Imád verekedni, és nehogy már azért maradjon ki a jóból, mert egyébként vak és értelmileg akadályozott.

Szandra - kerek arcú, formás kislány - 7 éves. Próbálkozik. Sok energiáját emészti fel az állandó egészségügyi problémákkal való harc, és a váratlan helyzetek miatti folytonos védekező állás. A tavalyi évünk sokkal jobb volt együtt, idén még keressük a közös hangot. Nyugalomra, kiszámítható helyzetekre, napirendre vágyik, csak sajnos ilyet 7 évesen is nehezen kommunikál egy kisgyerek, nemhogy látás, megfelelő értelmi képességek és érzelmi stabilitás híján. Egy szélmalom harc a kis élete. Masszázs, kényeztetés, kedvenc zenék, nyugodt környezet... bár ez lenne minden nap!

Viktor - szőke kisangyal, 7 éves. Ő az a gyerek, akinél talán legtöbbet számítanának a minták és az idejében felismert szükségletek. A legokosabb és legtanulékonyabb srácunk, és hát ennek fényében szomorú, hogy a legkezelhetetlenebb. Én csak azt érzékelem, hogy odabenn elpattan valami, és olyankor vége van a világnak. És olyankor nincs határ. Ha viszont boldog időket élünk, sokat énekelünk, vagy épp dalban meséljük el az aznap történteket, nagy improvizátor. Most tanulja, hogy nem ő a világ közepe, hanem rajta kívül még három másik ember. :) Toleranciának, önkontrollnak és az előrelátásnak kell valahogy megfoghatóvá válnia. Nagy játékos. Időnként saját maga áldozata.

Zsombor - 100 év magány. Pedig amúgy csak 7. Ami vele történt, az sajnos nem egyedüli eset, és az egyik legundorítóbb dolog, amiről tanulmányaim alatt/után hallottam, találkoztam. Úgy hívják hospitalizmus. És nagyon röviden annyit jelent, hogy élete első éveiben emberek vették körül, de ha farkasoknak dobják oda gondozás céljából, sokkal jobb állapotban lenne. Persze felelős ilyenkor nincs. A halom orvosi papír és milliónyi, különböző rendszereit érintő diagnózis mögül kandikál ki hatalmas szemeivel. Önmagukban a nyálcsorgás meg az önagresszió soha senkit nem tettek szimpatikussá, de ez van. Ő elfogadni és türelemre tanít, én meg kényelmes, szerethető szabályokat próbálok az életébe csempészni. De ő ezt nem tudja. Vagy nem így tudja :) Ő az egyedüli, akinél mindig elgondolkodom, van-e értelme keménykedni, hogy nem lenne-e jobb hazudni, arról a bizonyos habostrotáról, vagy az ő esetében csokis banánról, tejszínhabbal.

Így éldegélünk. Élünk meg végleteket, tanuljuk egymást, a világot, és tesszük mindezt egy világot formázó dobozban, ami véd ugyan, de nem nagy mozgásteret biztosít. Kívánom mindenkinek, hogy tudatosan élje meg az igazi találkozásait és, hogy legyen bennük kellő intimitás. Hogy a maga részéről biztos legyen: mindent megtettem. Júniusban elválnak útjaink, mert ez egy efféle családka. De talán nem is az a lényeg, hogy az együtt tanultakból minél többet hasznosítsanak, hanem, hogy a tanulási folyamathoz, amit - remélhetőleg - egész életükben használni fognak, ne társuljon trauma. Negatívum biztosan van - bármi legyen is az oka: türelmetlenség, sikertelenség vagy fájdalom... Ez is tapasztalat. De a trauma nem nekik való.