Válság

::::ALKOTÓI VÁLSÁG* MIATT BIZONYTALAN IDEIG SZÜNETELEK::::

*vizsgaidőszak

Délelőttök a kádba'

Jaj, még sok ilyet...

Művészet

Ezen röhögök már egy hete:

Tétlenke

Nem nagyon van ihletem, az a nagy büdös igazság. Pedig sok-sok minden történt velem a napokban. Írhatnék a múlt csütörtöki Kiss Erzsi koncertről is, de túl nehéz ezt hosszabb-rövidebb vagy épp akármilyen formában megtárgyalni. Kicsit álomszerű volt, na nem csak az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt. Elég valószínűtlennek tűnt, hogy egy egészen átlagosnak mondható, már-már szürke hétköznap estén egyszercsak ilyen sehová sem tartozó hangokat hall az ember. Régóta istenítem az erzsizenét, de ez volt az első koncert, amit testközelből éltem meg. Gyöngyivel arról beszélgettünk (amikor még tudtunk értelmesen beszélni), hogy mennyire erős erotikus kisugárzása van a nőnek... eszméletlen, valakitől, aki amúgy nem mondom, hogy nem dekoratív, de semmiképp sem a szexualitás ugrik be róla elsőnek. De ha elkezd énekelni, abba bele lehet őrülni.

Színházban is voltam. Radnótiban a Farkasok és bárányok. Erős közepes. A darab maga jó szerintem, de volt egy-két színész, akivel nem tudtam kibékülni. A Csányi viszont meglepően jó volt. József Attilában a Legyen a feleségem. Kiváló. Könnyed esti kikapcsolódás, sok-sok nevetéstől rázkódó nézővel. Utóbbi tényleg elkerülhetetlen. Köszönhetően elsősorban Esztergályos Cecíliának. Imádom azt a nőt, a vitalitás maga.

A héten igahúzás volt a program. Ez alól próbálok a ma esti yugo partyval felszabadulni.

Prédikátor könyve

1.	Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.
2.	Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett.
3.	Ideje van a megölésnek és ideje a meggyógyításnak; ideje a rontásnak és ideje az építésnek.
4.	Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek.
5.	Ideje van a kövek elhányásának és ideje a kövek egybegyűjtésének; ideje az ölelgetésnek és ideje az ölelgetéstől való eltávozásnak.
6.	Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.
7.	Ideje van a szakgatásnak és ideje a megvarrásnak; ideje a hallgatásnak és ideje a szólásnak.
8.	Ideje van a szeretésnek és ideje a gyűlölésnek; ideje a hadakozásnak és ideje a békességnek.

Mindezt tegnap hallgattam végig egy pohár ital és egy nagyon kedves ember társaságában... Mert akkor épp ennek volt itt az ideje. :)

Hétvége

Csak beköszönés jelleggel

Megújultam. Hajszínezés, -vágás. Jó lett. Kép (erről) viszont nincs, ego-blog ide, vagy oda.

Koestler már említett könyvének hatására kifejezetten bele vagyok szeretve a csillagászatba. Arra gondoltam, el is megyek a planetáriumba, itt a fővárosban. De úgy tűnik, csak kisherceget meg ufós előadást lehet nézni. Meg még néhány említésre sem méltó dolgot. Kár, pedig sok minden érdekelt volna. De már szerveződik egy személyes találkozó egy állítólag nagy tudású csillagász-asztrológussal. Ha megtörtént, mindenképp beszámolok.

Békés napokat, nyugodt éjszakát! Remélem, holnap nem masíroznak gárdisták a szülőfalumtól 20 km-re, ill. egy postást sem ver meg egy pap sem. :)

Ria!

Magyarokat vertek a szlovák rendőrök. Futball huliganizmusban teljesen dilettáns vagyok, ezt kicsit félve is mondom, de hát ez a nagy helyzet. Olyan érdekes, hogy engem sosem szoktak megverni, se szlovák, se magyar rendőrök. Az is érdekes, hogy balhéban, vagy csak kilátásban lévő balhéban előbb-utóbb megsérülnek emberek. Ezelőtt is értetlenül állok. Ilyen sem volt még soha. Elmentünk magyarkodni, kicsit rosszabbul sült el, mint vártuk. Tényleg nem tudom elképzelni, hogy néz ki az az ember a szürke hétköznapokban, akinek az a fixa ideája, hogy egy felvidéki és egy szlovák szlovák csapat meccse, az magyarok és szlovákok évszázados harcának leképezése egy gladiátori küzdelemben, és hogy itt akkor most Trianon, Turul és Jónagy meg Mégnagyobb Magyarország... Ezt komolyan megeteti valaki saját magával? Akkor is, amikor csak úgy ül otthon, egyedül és túrja az orrát???

Persze, hogy ha rendőri túlkapás van, akkor dögöljenek meg a rendőrök. Nekem is ez a véleményem, csak nekem ez úgy benne volt a pakliban. Ezek a nagyon lelkes foci rajongók is - csendben, de azért valljuk be -, szóval volt már olyan, tudom, nem sokszor, igazán csak elvétve, hogy kicsit ők is túlkaptak. Nem a Teréz anya nővérei mentek meccset nézni, ha rájuk rontanak, lehet, hogy az mellbevágna, de így csak egy hír marad a többi között.

Ezekben a percekben nyeri meg a kis Barack az amerikai elnökválasztást. Ha mégsem, akkor meg leszek lepődve. Mert ugye vagy ő, vagy az a parányival jelentéktelenebb másik...

Pauza

Másfél hetes elvonulásom (értsd őszi szünet) eredményei: új szakdolgozati témám van, sorrendben immár a nagyon sokadik változat, de ez elég stabilnak tűnik most (értsd pont mint a többi). Már csak rá kell vennem a kompetens személyeket (értsd pszichológiai tanszék), hogy a merőben orvosi vonatkozású téma rettentően pszichológiai vonatkozást kap az én 45 oldalamban. Erről mellesleg még magamat is meg kell győznöm. A másik eredmény combot, hasat, feneket illető - édesanyám főztje 6 napon keresztül. Ilyen áron nem kár hízni.

Kedves kis történet következik. 7 hónapja költöztem az új albérletembe, közvetlen szomszéd leányzó valahonnan végig ismerős, de csak annyira, hogy amúgy túlzottan ne foglalkozzak a kérdéssel. Teljesen véletlenül, ahogy az lenni szokott, kiderül egy kutyafuttában elkövetett beszélgetésből, hogy az említett hölgy szintén szlovákiai. Szlovákiának elég sok települése van, de úgy rendeltetett, hogy neki pont abból a 800, azaz nyolczsáz lelket számláló faluból kell származnia, ahonnan nekem. Mondom, nyolcszáz!!! Egy 2 milliós városban egymás mellé költözünk. Na, nem ragozom tovább, aki tanult valószínűség számítást vagy van neki józan esze, az épp annyira nem érti, mint én. Ez van.

Kedden Marót Viktória húzza a talp alá valót a morrisonsban. Oda tessék eljönni.

Pihenő

Beteg vagyok. Az orvosok sem tudják, mi bajom van. Mert még nem mentem orvoshoz. Ha hétfőig nem javul, el kell mennem házidokit látogatni, akinél azóta nem jártam, hogy pár hónapja a nővérke rémületében majdnem izomból tépte ki a Népszabadságot a kezemből. Hogy ilyet ne tegyek. Hogy nem lehetek nem jobboldali gondolkodású, hisz olyan kedves lány vagyok. Pedig én csak Népszabit olvastam. Nekem az ilyen egyszerű dolgok ilyen egyszerű jelentéssel bírnak. Ez akkor annyira sokkolt, hogy azóta nem mertem beteg lenni. De most fekszem, átlagban napi 10-16 órát alszom, sokat látogatom a lakás legkisebb helyiségét és a nap nagy részét összegörnyedve töltöm. Azt hiszem, Bél Flóra kisasszony megint megadta magát. De ezen is túl leszek. Holnap kötelezően egyetemre megyek, úgyhogy reggel 8-ig mindenképp meg kell gyógyulnom.

Birtokos

Nem tudom, másnak is van-e időnként olyan érzése, hogy nem ő irányítja a saját életét, vagy mondhatnám úgy is, hogy kevés befolyása van erre az egész cirkuszra, ami inkább körülötte, nem pedig benne zajlik. Tudatosság. Enikővel kedvenc poén a tudatos étkezés definíciója: a végig tudom, hogy eszem (by Laár). Na, ez nekem most eléggé hiányzik. Nem vagyok tudatos, de semelyik procikámban sem, vagy csak most nem érzem, hogy az lennék. Elzúg a fülem mellett egy csomó esemény, aminek elméletileg én lennék a középpontjában, mégsem érzem, hogy érintve lennék. Azazhogy persze, érint, ha valami a végsőkig kiszipolyozza az energiáimat. Nem tudom, hol tört meg a fenenagy tudatos életmód, de pillanatnyilag nincs. Kicsit azt érzem, hogy minden életterületemen ping-pongoznak velem. Hülye aki hagyja, tisztában vagyok vele. És nem is panaszáradat ez, csak ugye grafomán jellegemhez erősen köthető, hogy úgy értem meg leginkább a bennem zajló eseményeket, ha leírom. Próbálom érteni, hová folyik az életem - most leginkább ki, ujjak között.

Ma végtelenül fáradt voltam, meg picit talán fásultnak is nevezhetném. Szimplán fizikai okokból, 3-kor nyugovóra téréstől sokkal jobbat nem várhat az ember. Bár igazából gyűjtögettem én ennek az áldatlan helyzetnek az összetevőit, pont azzal, hogy nélkülem csinálom a mindennapjaimt. Viszont kellemes oldala is volt ennek az állapotnak. Totálisan hidegen hagytak az érzelmeim. Nem voltam ideges, képtelen voltam az lenni. Az összes gyerekem együtt sem tudott úgy kiborítani, hogy ez akár az arcomon megjelenüljön. Ma kicsit amúgy ők kapartak össze, meg nagyon picit támaszkodtam a kis 7 éves vállukra, és ettől olyan természetesnek éltem meg minden helyzetet, amilyennek velük eddig soha. Talán alakulunk, talán lesz még ebből az 5 + 1 gyerekből csoport. Vagy ha úgy tetszik, közösség. Ma nagyon szerettem velük lenni.

De most lefekszem.

Kutatás

Engedtessék meg, hogy itt legyen a reklám helye. Érdekesnek ígérkezik. Mennék, ha nem máshol lennék épp akkor. Ezidőtájt fogyasztom majd ugyanis édesanyám tejfölös csirkéjét, tarhonyával. Az meg ugye nemebben az országban lesz. De Ti menjetek, ha nem lesztek máshol és nem csináltok vmi egészen mást!

Ahol viszont egészen biztosan/pont/épp leszek holnap, az a Gödör. Paniks meg Csík Zenekar, ötletgazda: Enikő. Köszönjük, Enikő! :)

Tudományos. Fantasztikus!

100 oldal után is el lehet kezdeni rajongani egy könyvért, esett már meg velem többször, és annak is megvan a maga bája, de azért a 10 oldal utáni szokott az igazi lenni... Douglas Adams, Robert Merle, Salman Rushdie... kb. ilyen kaliberűekkel sikerült eddig. A mai nappal Arthur Koestler is csatlakozott.

Pontosan nem tudom, mikorra datálható a(z elsőre) kockábbnak tűnő gondolkodásért való rajongásom kezdete, de tényleg megőrülök az egyszerű, érthető, logikusan érvelő gondolatmenetekért. Nagyjából a főiskolai tanulmányaim kezdetével éreztem úgy, hogy valóban elkezdtek gondolataim lenni. Jó, persze, van aki ebben nő fel, meg tök természetes, de nálam ez egyértelműen később épült ki. És akkor most meg az van, hogy a rendszer felülíródott, most érzem, hogy érteni akarom meg hogy nem kell a rizsa, és kritikusan próbálok szemlélődni. Érdekes élmény.

A másik meg, hogy minden mindennel összefügg... hihetetlen. Az első szakdogámnál is látszólag teljesen indokolatlan irodalommal dolgoztam, aztán mégis összeértek a szálak. Ilyenekért tudok igazán rajongani. Most is Koestlert olvasom, és tényleg látom magam előtt, hová tudnám beilleszteni a tőle lopott sorokat a mostani szakdogámba, ami a súlyosan-halmozottan sérült látássérültek pszichológiáján belül íródik. Ehh... a fejemben, egyelőre. De még időben vagyok, hisz' hol van még a határidő!

Érdemes volt ám lemászni a fáról annak idején, meg hogy ez az egész tudat dolog is milyen jól alakult... :)

Ez + az

Imádok újságot olvasni, de egyetlen oka van annak, hogy szökőévben egyszer veszek napilapot, mégpedig az, hogy kezelhetetlen a mérete. BKV-n, ill. ha épp nagy ritkán úgy adódik, hogy kávézóban ülök egyedül, na olyankor szoktam újságot lapozni. És egy kávézóban még be-betakarózik az ember a hatalmas sajtó ponyvával, de a tömegközlekedésben nem lesz vele közkedvelt. Sok mindennek ragaszkodom a nyomtatott verziójához, na ennek speciel nem.

Holnap meg tarka magyar vs. szürke marha (bár utóbbiak elméletileg lemondták)... Nekem speciel teljességgel elegem van az utcán gyülekezőkből, ugyanakkor értem, hogy jó cél meg minden, de saját, praktikusnak tűnő, a végtelenségig egyszerű kis életemben ez olyan furán venné ki magát. Nem tudom elképzelni, hogy embereknek nincs más dolguk. Én reggel suliba megyek, onnan haza, vár a mosás, jön a pasim, vmit ennünk is kell, nyilván kis pihenés után készülünk esti bulira. Szóval, én nem vagyok egy elfoglalt ember, de nekem ilyesmi nem fér bele. Bár biztos van az a személyiségtípus, aki ilyen gyülekezős fajta. Csak olyan kis hiábavalónak látom eleve ezt az egészet. Persze talán látványosabb, ha utcán vonul a tömeg egy célért, mint mondjuk neten összeszámolni, ki érzi tarkának a magyart, bár azt gondolom, utóbbi meg több emberhez jut el. Meg én a kis liberális (kezd egyre ellenszenvesebb lenni ez a kifejezés) agyammal olyan eléggé természetesnek veszem, hogy tarkák vagyunk, meg hogy legyünk is. Aki meg csak egy színben tud gondolkodni, azt nem fogja meggyőzni egy ilyen benetton menet. Ez nem az az ország, ahol mondjuk melegekért lehet kampányolni, ne adj Isten más nemzetiségekért. Jó lenne talán új identitást keresni, új névvel, új jellemzőkkel, lehetnénk toleráns, jófej hunok, vagy végtelenül optimista, békés magarok, ja, nem, az már foglalt. Vagy egyszerűen legyünk Svájc, piros-fehér zászló úgyis többet lobog már mint a klasszikus trikolor. Tudom, azon plusz jel van, ezen meg csak nagy mínuszok...

Bódottá

Pár hete voltam ARC-on, onnan a kép is meg az ihlet, hogy boldogság top listát készítsek. Amiben persze rangsor nincs, mert a történések között feromon hormon molekulákban mérhető különbség talán van, de érzetre mindegyik hasonlóan kurvajó volt. A heti termés.

Reggel nem vagyok álmos. Személyes kedvezmény a bookline-tól. Elalváshoz szól a Karmapa Jenno. Enikő a családjáról mesél. Pulyka steak mézes sárgadinnyével, naranccsal. Gyula vezet, én mellette ülök. Gyöngyi megvár munka után. Timike a 3 hét alatt először mosolyog az ölemben. Habfürdő, mécses. Megölelem Szimonettát. Benji Marioval beszél. Benji megölel.

Sokkal jobban hangzik, mint az ezen a héten is 3x ült mellettem büdös ember a trolin. Amit mondjuk az egyensúly végett ideírok, de ha lehetne, kitörölném. Alepvetően ritkán finnyáskodom és kényeskedem, annál is inkább, mert egy kicsi gyerek is képes nagyon büdöset csináni, hát még amikor 4-nek működik egyszerre az anyagcseréje. Szóval, ez a munkám része. De azért, emberek, mosakodjunk és együnk olyat, amitől nem bűzlik egy egész troli!!!

Ajánlom magam

Vasárnapig csekkolható még a Lélek és test c. fotó kiállítás. Aki ezügyben csatlakozna ahhoz a kedves, jópofa, művészetekért rajongó emberhez, aki én vagyok, az jelezze. Én ugyanis vasárnap tiszteletemet teszem. Eddig, ha jól számolom, egyedül megyek.

Meg lesz még jazz fesztivál is, ill. már el is kezdődött. Programja is van.

Közben nem haladok a szakdolgozatommal. Ebből idén sem lesz Bachmann-díj.

Hideg is van. Lassan rámtör az őszi depresszió. Mondjuk eddig vagy összefüggően voltam depressziós (években mérve), vagy teljesen indifferens , semmihez sem köthető időpontokban.

Civil kurázsi

Rajongok a magukért a végsőkig kiállni tudó emberekért. Nem mindegyikért persze, és az ügy kontextusa válogatja, de azért alapvetően szimpatikus tulajdonság, hogy legyintés meg a magyaros beletörődés helyett az ember igenis elmegy a végsőkig. Ha óóóóriási, hatalmas, "vajasra kidülledt, baromba puffadt" :) nagyságú cégekkel, társaságokkal szemben teszi mindezt az illető, az meg külön üdvözlendő.

Megkockáztatom, hogy ez az egyik olyan ország, ahol kisembernek lenni a legszarabb. Mindenhol szar, de gyanítom itt is van rangsor. Pedig ezekből, vagy hát belőlünk van több. De itt a másik térfélen talán kissé szemtelenebbül játszanak mint másutt, és a kisember évszázados nagy hallgatásától vérszemet kaptak. Azt is el tudom képzelni, hogy a mi gazembereink nyugati verziói pont ugyanakkora gazemberek, csak épp egy picivel talán elegánsabban művelik az átb.szás mesterségét, ill. nem derül ki rögtön, hogy hülyének nézik a kisembert.

Egy cikk kapcsán jutott mindez eszembe. ITT olvasható a rövidke beszámoló egyik lelkes polgártársunk ténykedéséről. Én megtapsoltam.

Menj bárhová ebben az országban, de főként ügyintézni, teljesen hülyének néznek, és olyan kisebbségi érzésed támad pillanatokon belül, hogy egész gyerekkorodban összegyűjtött komplexusaid együttesen törnek fel. Időnként még vásárlásnál is megfigyelhető, hogy általában a vevő a leggyengébb láncszem, és sokszor szégyelli magát, hogy eleve miért kérdez, miért akadékoskodik, miért vannak elvárásai, miért vannak jogai... Pedig itt valamivel evidensebb a felállás: nálad van a pénz, főként neked legyenek elvárásaid, vagy mész is tovább a pénzeddel. Lehet az amerikaiak fura ügyintézési stílusáról vitatkozni, de életem egyik legmélyrehatóbb tapasztalatát pont amerikaiak által szereztem. Mármint ebben a témakörben. Ezek nem hagyják magukat, mennek előre, optimistán, akkor is széles mosollyal, ha az ügy teljesen elveszettnek látszik. És működik. Én az indokolatlan mosolyt hanyagolom, mert a mi családunk sosem volt egyben színi tanoda is, ill. magyar vagyok, nem turista: a világfájdalom arcon hordozása genetikailag kódolt. Ellenben az úgyis nekem van igazam tuning nagyon jól működik. Időnként jó, ha az ember a legvégsőkkel kezd. Már csak időspórolás végett is.

:(

Ma nagyon nem találtam a helyem. Júniusban elballagtak a gyerekeim, és akkor nem tudatosult bennem semmi, ellenben most, hogy vissza kellene rázódnom a napi rutinba, de a napi rutin összes "kelléke" nélkül, most elég szar. Az utóbbi egy évben már hazajártam, amikor dolgozni mentem. Olyan kis béke sziget voltunk. Összes ici-pici mozdulatot ismertem, minden gyerekem nyafogását pillanatok alatt beazonosítottam, egyszerre lélegeztünk, egyszerre léteztünk. Mindezt a mindenki számára elvárható és épp igényelt távolsággal, mégis vmilyen szinten saját kis biztonságos burokban, de furcsamód pont ezzel a háttérben lehetett magabiztosan nyitni a külső, új dolgok felé. Az érzelmi stabilitás elég meggyőző önbizalmat adott az összes gyerekemnek. Ezt pedig 1-1,5 év alatt építgettük szépen lassan, közösen. Olyan gördülékenyen formálódtunk a 2 év alatt szép kerekre, már-már hiba nélküli együttműködésre, hogy ez az új helyzet most nagyon fáj. Csak úgy elmentek, elment a kis család. Új gyerekek vannak, akiket még csak méregetek, meg egyelőre hatalmas a távolság, szakadéknyi. Meg aztán kicsit hajlamos vagyok misztifikálni is ezt az egészet, de úgy érzem, nem sokszor esik meg, hogy 5 ember ennyire egymásra találjon. Bár az is igaz, hogy az én életemben elég sok az ilyen rátalálnivaló ember.

Jaj... hiányoznak, na.

Könnyű Katát...

Jelentem, jelenleg így érzem magam. Mer'hogy este party van.

Egyveleg

Majdnem sikerült rekordot döntenem: úgy tűnt, ebben a hónapban már nem is postolok egyet sem. Pedig de. Lassan vége a nyárnak, egy db jogosítvány és egy db fog elvesztése a mérleg. Illetve a jogsi megszerzésének esélye félúton elúszott. (Nem én vagyok ennyire béna, lehetőségem sem adódott rá a professzionálisan működő autósuli miatt.) A fogamat meg szerdán húzták ki. Bátran kijelenthetem, saját kis statisztikám szerint Szlovákia nem lidokain nagyhatalom. Mindezt az bizonyítja, hogy eddigi otthoni fogászati kezeléseim mindegyikénél spóroltak az érzéstelenítővel. Így történt, hogy ezalkalommal is sikerült átélnem a foghúzást a maga teljes természetességében. Besza'-behu'. De nem a röhögéstől.

Ha már statisztika, mindenképp szót kell ejteni az olimpiai játékok minket érintő mérlegéről is. Számokba nem bocsátkozom, de aki követte az eseményeket, annak világos, hogy siralmasat alakítottunk. Sajnálom a sportolóinkat, nyilván van ennek észszerű oka is, nemcsak a rosszabbul élünk mint 138.131 éve... Részemről nem bántanék senkit, mert az élsporthoz nagyon hozzá sem tudok szagolni, bírálni sem ezt szeretném, mindössze sajnálom, hogy ezt az olimpiát nem a megszokott módon élvezhettük. Kedvencem, amit mindenképp megörökítenék kicsiny blogos felületemen: Rogge hozzászólása a jelenlegi jamaikai isten, Bolt szerepléséhez. Érdemes elolvasni. Köszönjük, Emese! Csak hogy mindenki tudja, atlétikai etikett szerint: távot lefut, győzelmet konstatál, az utolsó befutót is kézfogás céljából bevár, majd lesétál és csendben, szerényen, visszafogottan örül az olimpiai bajnoki címnek. Nagyjából ez lenne a NOB elnökének elképzelése a megfelelően viselkedő bajnokról, olyanról, akit ő a pályán látni szeretne. Ki a f.szt érdekel amúgy, Rogge milyet szeretne látni. Feltételezem, férfitársaink nagy többsége meg meztelen nagymellű atléta csajokat szeretne látni a pályákon, így is élvezhetőbb lenne egy-egy verseny. De ez sem érdekli az atlétákat. Nyilván.

Másik teljesen nem idevágó statisztika szerint pedig a Szlovákiában élő 15 éven aluliak nagy többsége elsősorban a magyart, mint olyat tekinti elsőszámú gyűlölt ellenségnek. Ezután jönnek a cigányok, ha jók az értesüléseim. Saját kis optimista konklúzióm: a cigánygyűlölet kevésbé virágzik Szlovákiában a tínédzserek körében. Ez azért örömteli és biztató. Ezzel a szép gondolattal zárom a mai firkát. Csók.

Egy falatnyi rossz

A videó első részében 3 olyan ember is van, akinek feltétlen tisztelője, rajongója vagyok: Pinker, Dawkins, Sagan. És a többieknek se a legyek hordták össze... mármint az észt, meg a tudományos területen elkövetett nyomatékos létezést. Nem kell mindenkinek ateistának lenni, csak esetleg elfogadni, hogy sokan meglepő módon nem hisznek számukra evidens sületlenségekben. Ámen.

Ossze-vissza elet

Azert nem lesznek ekezetek a mondandomban, mer nem abban az orszagban vagyok, ahol vannak ekezetek. Kicsit zsufoltra sikeredett ez a nyar, de ennek keveske koze van sajna a tervszeru piheneshez. Fokent 3 orszag kozott ingazom, es emiatt ezen a nyaron a MAV Zrt.-vel toltom a legtobb idot, ez megerne egy kulon postot, de nem akarom kibillenetni magam a jelenlegi lelki egyensulybol. Egyik orszagban vezetni tanulok (nagyon elveztem mind a 3 km-t, amit megtettem), masikban baratok meg munka, harmadikban fokent kikapcs. Munka alatt most a szeptemberi tanev kezdesre keszulest ertem, plusz anyaggyujtest a szakdolgozathoz. Kozben elobukkantak nem vart tulajdonsagaim, kenyszeres rendszerezes: meloban, privatban... dobozolom az eletem. A valtozas tovabbi jelei: nem birom melegen fogyasztani a kavet, mar csak jegesen iszom (ha fazom, akkor is :)), senki sem birna satorban alvasra kenyszeriteni - a fesztival buzi eletmod 24 eves koromban tragikus hirtelenseggel hunyt el, mar kepes vagyok eddig gyujtogetett kacataimtol egy laza mozdulattal megszabadulni (persze, csak mert nem illenek a rendszerbe - lasd dobozolas), ill. teljes lelkesedest tanusitok a munkam irant (lehet pillanatnyi elmezavar is a munkaszunetnek koszonhetoen). Fogytam is. A Tatraban meg havazik. Ha eszembe jut meg vmi ehhez hasonloan felettebb erdekfeszito, mindenkepp megosztom.

Nagy fenekű nők napja

Második nekifutásra próbálkoztam a 90 napos diétával, elsőre 4, másodikra 8 nap után véreztem el. Mindkét alkalommal a gyümölcsnapon buktam el. Aki nem ismeri ezt a divatos fogyókúrás módszert, annak csak röviden annyit róla, hogy táplálék szétválasztáson alapul, fehérje, keményítő, szénhidrát és gyümölcs - azaz adott napon csak az annak megfelelő kaját veheted magadhoz. Végig csaltam egy kicsit, mert bár betartottam, hogy étkezés után min. 2 óráig hagyjam pihenni a gyomrom, de igazából akkor ettem, amikor már nagyon éhes voltam, és nem pont akkor, amikor az elő van írva. És ez a diéta alatt elég sűrűn előfordult. A napi 3-szori étkezés, ezekkel a gyerek adagokkal elég közel áll a koplaláshoz, így a mennyiségben is csaltam.

Problémáim:
- sosem voltam jóllakott (nem kipukkadásról beszélek, mert az átlag magyar emberhez képest én átlag magyar madár adagot eszek alapjáraton is)
- nagyon gyorsan megéheztem, és nem értem mi a jó abban, hogy a gyomorsav mossa a gyomorfalamat (kedves buddhista mondás, hogy ne azért egyél, mert éhes vagy, hanem azért egyél, hogy ne legyél éhes :))
- a reggeli gyümölcsevést végképp nem értem (minden reggelire azt kell enni) - savam lesz, beindul az emésztésem, ellenben túl sok mindent nem kell megemésztenem, mert ugye nagyjából vizes cuccot nyelek, és a főétkezésig hosszú-hosszú órák telnek el, így tök "fölöslegesen" háborog a gyomrom
- az egésznapos gyümölcs zabálásnak végképp nem látom értelmét - egy teljes napig savasítom a szervezetem, miközben évek óta arról harsognak, hogy az elsavasodás minden baj forrása
- egyedül a gyümölcsnapon van megadva nagy kegyesen tízórai és uzsonna, az összes többin teljesen logikátlan, hogy mondjuk reggeli és ebéd között kb. fele annyi idő telik el, mint az ebéd és vacsora között, a vacsora ráadásul fele az ebéd mennyiségének. az üzenet világos: dögölj éhen!

Nem tetszett, igaz nem volt hosszú életű a dolog, de nálam nincs több esélye ennek a felettébb fura eredetű diétának. Végig szarul éreztem magam, és tegnap már a gyomrom is megfájdult (az a szúró, sehogy se jó, fekélygyanús fájdalom...). Állítólag 15-20 kilót is le lehet vele fogyni, ami nálam végül egy kb. 30 kilós versenysúlyt eredményezne. :) Szóval, úgy döntöttem, ettől a fölösleges 5 kilótól mégiscsak a jól bevált mozgásos módszerrel szabadulok meg.

Ami a legeslegeslegfontosabb ebben az egész ügyben, hogy a 90 napos diéta valójában nem leellenőrizhető. Keresgélésem során EZ volt a legmélyrehatóbb magyarázat. Így ennél a pontnál meg is bukik. Ha nincs forrás, nincs felelős, nincs bizonyíték, reális keretek között nem nagyon van miről beszélni. A szubjektív élményeket meghagynám a vallásnak. Szelíd tudománybuziként egy halk mea culpa után ezennel búcsút intek ennek a nagyszerű "módszernek".

A törvény nevében

Okosan megállapítottam, hogy ez a hét lassan hivatalosan is imígyen neveztethet: Hülye Törvényjavaslatok Hete. Ez kicsit azért bosszantó, és az sem korrigál rajta semmit, hogy itt is, ott is tele vagyunk hülyékkel.

Szlovák rész. Törvényjavaslat. Slota barátunk nyújotta be (tudjátok, a tankos). Hogyaszongya, mivel a gyalogos is része a közlekedésnek, ezért miközben közlekedik az ő lábával, ne hallgathasson zenét az ő fülébe dugva, ill. mobiltelefon használatával se akadályozza a forgalmat! Deígy járdán meg minden. Ha ezt szeretné tenni, üljön le, azaz vonja ki magát a közlekedésből. Csavar: bringásokra nem vonatkozik. :))) Ja, és hát a szankció: aki nem tartja be 4.000 Sk-ra büntethető (jelen árfolyamon kicsivel több mint 30.000 Ft). Törvényjavaslat elfogadva. Volt még egy halovány próbálkozás más javaslattevő részéről, hogy akkor márpedig képviselőkre is vonatkozzon a dolog, de azt elvetették. :) Én ezt az egészet nem kommentálnám, mert szinten aluli a dolog megvitatása.

Ma meg az indexen olvasom, hogy a könyvek árrögzítését előíró törvény javaslata van készülőben Magyarországon. Ami azt jelentené, hogy az új könyveket, x hónapon keresztül csak kedvezmény nélkül lehetne megvásárolni, ill. talán a 10% megengedett. Mindegy, a lényeg, hogy annyi, amennyi a Libriben vagy az Alexandrában szokott lenni. Ó, vajh kinek is lészen jó ettől? Hogy tiszta legyen, ez egy ilyen Bookline-ra irányuló revenge. Hogy hígul/kurvul a felhozatal az akárkibárki könyvet írhat helyzetek miatt, az max. kevéske hányingerre késztet, legfeljebb nem megyek ahhoz a polchoz. Hogy eredetileg vmi irreális áron vásárolhatnék könyveket, az már jobban aggaszt. (Mert a CD-t valahol még értem, hogy kalózkodás meg egyebek.) És akkor végre megtalálom a helyet, ahol normális, átlag pénztárcához kozmetikázott árakat találok (Bookline), erre kikezdik. És ha ez a törvényjavaslat átmegy, megint csak kiderül, hogy a húsosfazék típusú kisebbség érdekei mindennél előbbrevalók, és akkor meglepődni sem kell végülis.

A kiállítás

Még hezitálok, hogy megtekintsem-e a Vam Design Centerben nyugvó halottakat. Mint anatómiából átlagban 2 évente levizsgázó hallgató, állíthatom, hogy érdekel a téma, nagyon is. Azt meg főként aláírom, hogy ez a technika/megismerési mód korszakalkotó. Minden országban jól jönne egy ilyen, és talán lassan magunk mögött hagyhatnánk a bűzös, formalin medencéből kihalászott alanyokat. Nehezen, de talán túltenném magam azon, hogy egykor élő testek között mászkálok, és részeire bontott ember cafatokat mustrálok, mert valóban kíváncsi vagyok.

Ámde...

Gyerekek, hát már ez is MADE IN CHINA! Én Kínának azt sem hinném el, amit kérdez. Mert hiába adnak ki - tök fölöslegesen - közleményt a kiállítók, hogy nem tudják bizonyítani, hogy nem megkínzott, kivégzett politikai foglyokat raktak ki elénk, de a kínaiak nekik azt mondták, hogy ezek tuti nem azok. Ugyanmá'. Olyan kétséges ennek az egész kiállításnak az etikája úgy önmagában is, miért kell még Kínával megfejelni? Az meg valószínűleg elképzelhetetlen, hogy egyszercsak kipattan az ember fejéből egy ilyen kiállítás ötlete, és akkor aki felajánlja a testét, az a részese lehet a nagy műnek. Persze, rohadt lassan haladna a dolog, de én speciel egyedül ezt tartom etikusnak. Mennyivel kellemesebb lenne úgy végigsétálni, hogy tudod, ennek az embernek is ez volt a végakarata, a másik is alig várta, hogy ide kerülhessen, stb.

Ez az én testem, ha egy deka hozzátartozóm sincs, akkor is az enyém, és ha porhüvely/szartartály és a lelkemhez meg egyéb fennkölt fogalmakhoz nem is kötődik, akkor is kijár nekem az a tisztesség, hogy ha nem akarom mutogatni a csontvázam, rajta az izomrendszeremmel, akkor ne kelljen mutogatnom. Még akkor is, ha az egy magasabb szint, hogy az ember tényleg nem kötődik a testéhez. Nem értem el azt a szintet, slussz. Nekem szar ez így. A politikai foglyok esetében meg... hát ezt talán nem is részletezném. Ha a faterodból készítenének metszeteket, akarata/akaratod ellenére, az talán valahol b.sztatná a kis lelkedet, hogy ugyan tán ezt mégsem kellene. És valószínűleg leköpném magam a Free Tibet után, ha sanszos, hogy azért fizetek pénzt, hogy esetleg őket nézzem a Kínai Népköztársaság jóvoltából.

Szóval, tényleg csak a morális hátterével van problémám, azt, hogy tudományos értelemben lenyűgöző, nem vitatom. De a new york-iak legalább olcsón nézhették meg.

Jó borzongást, gyerekek!

A mesefilmeket valószínűleg sosem fogom kinőni. Így lesz legalább egy dolog, ami miatt a gyerekeim favorizálják majd kissé infantilis anyjukat. Rajongok értük. Kedvenceim az ír mesék, koboldokkal meg tündérekkel. De bármi jöhet, ami kellőképpen kedves és az erőszaknak csak a "legszükségesebb" verzióját használja fel. Anno elmulasztottam A faun labirintusát, amit végül a héten pótoltam. Kár volt. Hát, az egy vérborzalom. Ha még nem néztétek meg, most már ne is. Kicsit mintha Mel Gibsonnak is benne lenne a keze. A főgonosz száját szétvágják, rendre valami beteg elméből kipattant szörnyszülemény tűnik fel minden mesés jelenetben - szemgolyóival az asztalon, és a happy end-ben úgy lesz végül boldog a kis főhős, hogy egy pisztolylövéssel teríti le a nevelőapja, így utolsó perceinek hallucinációját kéne elfogadni megnyugtató befejezésként. Elmebetegek.

De van ám nekünk Narniánk. Amit szünet nélkül imádok. És megérkezett a második rész. Egyedül nem megyek moziba, csak végszükség esetén, úgyhogy várom kedves mesefilm rajongó ismerőseimet, nézzük meg együtt. :)

Freestyler, öcsém!

Tegnap megnéztem a Fábry Showdert - csak így lazán a vizsga előtti este (megjegyzem, levizsgáztam :)). Aztán volt benne két srác, hogy ők így freestylerbe nyomják a focit. Mondjuk parádés volt, de én erre csak azt tudom mondani, hogy van nekem 1, azaz egy darab bátyám. Három diplomával, gitár- és zongoratudással, nem kevés rajztehetséggel, nagy adag humorral és néhány kötetnyi sportenciklopédiára elegendő tárhellyel az agyában. És eztet tudja, ehe:

Tudom, kicsit nagymamásra vettem a figurát, hogy jaaaaj, az én kisunokám... :) Dehát, ez van.

Hagyj fel minden reménnyel!

Sok mindenben nem vagyok versenypárti, például az iskolákban minimalizálnám a versenyzési kényszert. A piacon mondjuk nem látok más lehetőséget a megfelelő működésre, de a kettő nem feltétlenül függ össze. Szóval, utóbbi sok értelemben lehet hasznos. Itt jöhet képbe a több biztosítós rendszer meg sok más olyan egység a nagy gépezetben, ami mondjuk a szolgáltatások jobbítására ösztökélné az illetékes elvtársakat. Mert szó szerint ez megmaradt nekünk a régi rendszerből. Frusztráció! Minden hivatalban, kivétel nélkül. És miért ne lennének azok?! Kevés a fizetés, lehetetlenek a munkakörülmények, az egész hajó süllyed. De erről nem az az ember tehet, aki elmegy ügyet intézni, mert nincs más választása. És ennek a nagyszerű bölcsességnek a felismerése mindössze némi intelligenciát követel. Én sem verem halomra a gyerekeimet, amikor rossz a kedvem, mert van ám olyan, hogy erről nem ők tehetnek. Mindenkinek privát ügye, hogyan kezeli a feszültségeit, de nekem ehhez a legkisebb mértékben se legyen közöm, ha nem én választom.

Polgármesteri hivatalban jártunk ma, ügyintézni. 10 perc verbális box után abszolút motiválttá váltam az ország minél előbbi elhagyására. És ilyenkor nincs ám, hogy fórumozol, vagy panaszkönyv, vagy kiírod az égre, hogy a 13. kerületi polgármesteri hivatal egy kalap szart sem ér... mert minek? Mi fog történni? Legjobb esetben is semmi. Álljál szenvedő szerkezetben, azt' majd csak túlteszed magad azon, hogy ha egy gyerek sorsáról van szó, akkor is primitív és érthetetlen hozzáállással kell találkoznod. Versenyt akarok, vagy teljesítménybért vagy csak egyszerűen korrekt ügyintézést gépekkel, tiszta és érthető szabályokkal. Soha nem akarok odái süllyedni, hogy egy pökhendi, felelőtlen hivatalnok zsebét duzzasszam, s azért kelljen a fizetésén felül pénzhez juttatnom, hogy cserébe ne legyen görény. Amíg ennek a lehetősége fenyeget, én gyereket ide biztosan nem szülök. Mert hogy a sok hülye miatt én szenvedjek, az sincs rendben, de hogy a gyerekem... azt meg már nem is fokozom.

Lifelong learning - jaj hadd ne!!!

Tanulok, tehát nem létezem. Legalábbis szociális életem a béka segge alatt leledzik ebben a vizsgaidőszakban. Szerintem ez a tempó halálos. Egyik vizsgaidőszakom sem volt rózsaszín pillangókkal tarkított, de ez a meló meletti tanulás már nálam is betette a kaput. Vagy ahogy Enikőm mondaná, elgurult a pöttyös... Megszakadok. De most már csak 7 tantárgy sorsát kellene valahogy tisztáznom, egy-kettőnek megalázó könyörgés lesz az útja, de ebben a kiszolgáltatott helyzetben, nincs olyan, hogy megalázó. Mert ugye a cél és az eszköz összefüggése, stb.

Na, de kérem, ha ezt az egészet lerendeztem, irány a nyár: 2008 a jogsim éve, a gyaloglás vége!!!, tengerpart, ebből a magyar verzió szintén, sok-sok gyermeksírás mentes hét, és abnormálisan nagy alvásmennyiségigénykielégítés, kutyák, rokonok, barátok.

Ámen.

Boldog békeidők

Mindenkinek megvan a Tesz-Vesz város? Nem bírok rájönni, hogy mitől alapmű és hogy miért voltam képes még pár nappal ezelőtt is percekig elmélyülten nézegetni a legújabb kiadást. Imádom a rajzokat, a helyes kis figurákat, malacok, dundi macskák, no és a kukac!, meg irtó jó, hogy csomó apró részletre lehet bukkanni sokadik "olvasás" után is. Nem túl bugyuta, de vér sem folyik literszámra, a tevékenységek mókásak, mégis életszerűek. Lehet, hogy csak ennyi? Mindenesetre imádom még ma is. Klásszikus. Gondolkodom, megvegyem-e már most a gyereknek. :)

Jelige: Fogadj örökbe egy munkanélkülit!

Összeszedem minden keserűségem és demagógiám, hogy ez a bejegyzés is kellő minőségű szélmalom harcként hangozzék. Néhány napja átmentem a munkahelyemen a gazdasági irodába, ahol rám sózták a hónapok óta gyűjtögetett fizetési papírjaimat. Alapjában véve nem különösebben érdekel ez a sok leginkább tüzelésre alkalmas fecni, mert tudom, hogy csak felidegesíteném magam a böngészés közben. Most viszont nem kerülhettem el a sorsom, és lám, igazam lett. Márciusi havi fizetésem, minden nagyképűség nélkül, csak hogy a sztori hiteles legyen, bruttó 256.000 Ft-ról szólt. Azért ennyi, mert tényleg szarrá dolgozom magam az utóbbi fél évben - és ez a mai piaci viszonyokat tekintve, hogy úgy mondjam, nem sok. Sz'al kínkeservesen, túlórákkal összehozok ennyi pénzt, mire önként és dalolva (na, persze...) ebből az összegből 111.000 Ft-ot otthagyok a jótevő, munkát biztosító, nagyérdemű államnál. Ez konkrétan még egy teljes fizetés, és nem is minimál bér, amit mondjuk egy az egyben átutalhatnak egy a munkát kevésbé preferáló állampolgárnak. Hát, legyen, áldásom rá.

Na, most nem az van, hogy 2 éves munkaviszony után döbbenek meg és csodálkozom rá erre az információra, hanem hogy ekkora összegnél vált csak igazán bicskanyitogatóvá a tényállás. Ha tudnám, hogy jó helyre megy a pénz - na, mondtam, hogy lesz demagógia -, akkor valszeg szívesebben venném, hogy megfosztanak ettől a jelentéktelen összegtől, de így... Nem csoda, hogy a szlovákiai munkavállalók is lassan visszaszivárognak Szlovákiába, hiszen nálunk mostanság tényleg dübörög, ami itt nem igazán. De én kitartok, maradok, mert pozitív vagyok, főként, ha már Orbán atyánk is megszorításokról beszél. Lesz itt talpra, magyar. Meg kánaán.

Go let it out

Igyekszem érthetően fogalmazni és nem túlbonyolítani a mondanivalómat:
Nekem vannak barátaim. Full extrás tartozékokkal.

(A hangot meg kapcsold be a bal alsó sarokban!)

YUG

Nemzetekhez, kultúrákhoz, mentalitáshoz való kötődését talán senki sem tudja észszerűen magyarázni, esetleg a genetika lehet reális tényező. A többi meg csak úgy valahogy van. Hogy nekem mi közöm van a Balkánhoz, arra a génjeim nem kifejezetten alkalmasak megoldás gyanánt. Könnyű azonosulni a yugo életérzéssel, nekem legalábbis, ez nem kérdez, csak sodor magával...

Akkor is, ha esetleg nem fejlődik olyan irányba a jelenlegi párkapcsolatom, hogy a gyermekeim szerb anya(apa)nyelvűek is legyenek, szétszakíthatatlan az a sok szál, amivel Szerbiához, a Vajdasághoz kötődöm. Tényleg a legjobbat kívánom ennek a nemzetnek, főként a fiataloknak, akikből elég sokkal hozott össze a sors, és legtöbbjük intelligens, tehetséges, helyük lenne egy fejlett országban, hogy esélyt kapjanak. Jelenleg nem így áll a dolog. És most már nagyon elegük is van ebből. Erről szól a kisfilm, tömören. (Az angol verzió nem lett túl hatásos.)

Igényes legényes

Nem a Beshodroméktól, hanem Karaván Markovic. Ziveli!

A természet hangja

Nem hallgatok szlovák zenét. Többnyire. Van persze kivétel. Az ELÁN anno kötelező volt. Meg mondjuk pár éve/évig a Polemic, akiket magyarok is feldolgoztak. Szóval, igazság szerint hallgatok szlovák zenét, de nem nagyon vagyok otthon az aktualitásokban. Egy a lényeg. A legenda viszont él: Horkyze Slíze (nincs szlovák billentyűzetem, úgyhogy respecttel egybekötött mea culpa, így mondják: horkízse szlízse). Őket muszáj hallgatni, legalább meghallgatni egyszer. Koncerten lenni meg kb. Mekka kategória, utána békében el lehet hunyni. Nekem eddig 3x voltak meg, rendületlenül imádom őket. Egyik szombathelyi haveromat elrángattam fesztiválozni Szlovákiába, ahol többek között Horkyze is volt. Ő mondjuk szarrá röhögte magát, hogy olyan nincs, hogy szlovák rock zene, helyette ez egy vicc. Mer' szerinte teljesen nonszensz, hogy emberek ezen a nyelven nyilvánulnak meg, dalban ráadásul. Nekem, megmondom őszintén, semleges a szlovák nyelv, van ettől szebben hangzó szláv nyelv is, de ahogy Kuko használja, attól én kifejezetten zbozsnyujem szlovencsinu. Eszméletlen szövegeik vannak.

Hátszóval, nálam 10-ből 10 pont.

Velem

Mindig foglalkoztatott az egyedüllét, valószínűleg azért, mert sosem szerettem egyedül lenni. Sokan vagyunk így, amennyire én látom. Aztán kipróbáltam ezt-azt. A világon a leghülyébb ötletnek tűnik egyedül moziba, előadásokra menni, koncertre meg kifejezetten. De néhány zömében egyedül eltöltött hónap és saját magamnak szervezett, társaság nélküli program után egyszer csak megszoktam, és most is úgy vagyok vele, hogy imádok emberek között lenni, de már nem tartok az egyedülléttől. Unalmasnak legalábbis egyáltalán nem tartom. Már-már élvezem, ha csak magam vagyok. Találtam valamiféle egyensúlyt is. Innen meg már csak közhelyeket tudnék kántálni... vagy ez is az volt?!

Szomorú vasárnap

Mondjuk pont egy vidám vasárnapon vagyok túl, no, nem a hitgyülis, hanem koleszos. De néha ilyen is kell, mármint szivet-lelket-szaggató, merthogy gyönyörű. Meg kicsit ismeretterjesztő is. Köszi, Biga!

Sztrájk

Ide evett a fene jónéhány hét után. Nem nagyon volt mondanivalóm, de azért magamban duzzogtam sok dolog miatt, rendesen, ahogy kell. Csak hát szavakba nem öntöttem, ill. nem itt.

De most ez a BKV sztrájk kicsit lejjebb tornászta a mostanában elég labilis idegrendszerem ingerküszöbét. Egy hónapon belül kétszer sztrájkolni... a semmiért ráadásul, mert rajtuk kívül mindenki tudja, hogy úgysem fognak megegyezni. Megbénítani egy várost egy olyan szolgáltatás megtagadásával, amiért nem kevesen előre fizetnek. Azaz ebben a hónapban már kétszer lehetett segget törölni a 8.250 Ft-os havi bérlettel. Ami mondjuk a tisztelt békávé részéről szemtelenség.

Túl azon, hogy a szolgáltatás maga szar.

Kiindulhatnék abból, hogy mekkora találmány a tömegközlekedés, hogy meghatározott összegért mindenkit elvisznek oda, ahová szeretné, de legalábbis ahhoz nagyon közel... Mégsem erre fókuszálnék, hanem hogy lehet valamit magas fokon, meg igencsak alacsony minőségi szinten működtetni. Havi nyócezerér' nem ragaszkodom klimatizált járműhöz, kényelmes ülésekhez, minimalizált várakozási időhöz, de az akadálymentesítés hiánya meg a bunkóság nem fér bele. Persze, hogy nem minden sofőr bunkó, meg aztán valószínűleg csak én kapom ki a morális nyomorékokat, de számszerű adatok híján is biztosan állítom, hogy a BKV-nál sok a bunkó. Mindenkinek van története az odazárt testrészekről, rosszabb esetben saját élmény, még ennél is rosszabb esetben kismama, idős ember, esetleg gyerek az áldozat. Persze verbálisan is akad minősíthetetlen megnyilvánulás.

Közvetve persze, hogy ki nem szarja le, ha egy 3 éves vak gyerek azért nem mehet haza hétvégére a szüleihez, mert sztrájkolnak az ominózus szervek, és ehhez hasonló problémákkal meg ugye Dunát lehetne rekeszteni... mondjuk egy bocsánatkérés beleférne.

Bolhából elefántot, fából vaskarikát, szalmából egeret... na, ebben jók a magyarok.

Tisztelt BKV: elmentek ti a ..csába!

Nem játék!

Nyitott szemeket és füleket kívánok Mindenkinek!

Tibetért.

Újult erővel

Feltett szándékom, hogy csak akkor írok, ha valóban van mondanivalóm, de előre nem belátható, hogy ez jelenleg teljesülni fog-e. Utóbbi hetekben próbálom összerakni magam, ami főként a fizikai és szellemi fáradtságból való kikeveredést jelenti. Túl sokat dolgoztam az elmúlt 4 hónapban, ellenben keveset kerestem. Semmilyen téren nem volt összhang, de ez remélhetőleg orvosolható. Mármint továbbra is keveset keresek, ámde megszakadni sem fogok. Ez valamivel jobban hangzik.

Sok ötletem volt a bloggal kapcsolatban, hogy átalakítom vagy csinálok egy másikat, ami mondjuk szakmai jellegű, esetleg valami karitatívabb, de egyelőre még csak a cetlire vetettem fázisnál tartok. Közben rájöttem, hogy megfelelő tempóban halad az életem. Hogy mifelé, azt persze nem sikerült kideríteni, de lehet, hogy a későbbiekben sem lesz konkrétabb válaszom a boldogságnál. Ami meg már ellentmondás, hisz nem célom, hanem nyilván eszközöm. Teoretikusan. Amúgy jó ez a jelenlegi állóvíz, és a hangsúly azon van, hogy TUDOM, hogy mindenem meglesz akkorra, amikorra kell. Ehhez a hozzáálláshoz erős löket volt a hétvége egyik programja is, megnéztem a Titkot. És semmi újat nem hallottam, mégis kicsit összeszedettebben állt masszává a sok mellékinfó. Ajánlom mindenkinek a könyvet és a filmet is.

Új élet

Megint lakom.

Megint máshol.

Jelentem, jó.

Nevessé'

Under Protection

Védett övezet lettem. A - mellékelt - Szerető Szemek vigyáznak mától. Itt lóg a nyakamban. Szigorú, mi?! Brrr, meg sem érdemlem. Vagy talán egy ici-picit. :) Mindig azzal tuningolom magam, hogy kicsi életekért vagyok felelős, és nem jön rosszul, ha az ember háta mögött jóval magasabb Erők is tornyosulnak.

Juteszembe, ma megkönnyeztem a Renát, mert életében először kapaszkodás nélkül állt meg a két pici lábán. 3 év fekvés után nem kis teljesítmény. És nem tudom elmondani, mennyire örülök, hogy ott lehettem és idióta módra sikongattam, tapsoltam a produkció láttán, amitől meg aztán ő lett határtalanul boldog. ...hajjj, szép az élet!

Zene nyelv

Szeretetetet

Boldog Valentín napot kívánok minden kutyának!

Samunak

és

Somának

(A videó bal alsó sarkában lehet állítani a zenét,
ha esetleg nem hallotok semmit.)

Bulváros

Azt álmodtam reggel, hogy Győzike házába költöztünk 7 jóbarátommal, természetesen csak béreltük. És rolleren meg görkorin közlekedtünk Budapest felé minden nap Salgótarjánból. (Ha egyáltalán ott laknak.) Azt hiszem, ez már a vég.

Kettő dolog ragadott meg az utóbbi napokban a "TV"-ben. (Emlékszem alsós koromban sokáig televíziónak hívtam és ezért sokan kiröhögtek, aztán abbahagytam... hát, igen, az arisztokrata neveltetésem.) Azért van idézőjelben, mert nincs tv-m, viszont neten megnézek néhány műsort, persze jóval később, mint ahogy az lement élőben. Így sajnos nem tudok elég naprakész és cool lenni, de ez van.

Volt egy blokk a Fókuszban, hogy Underground zene. Elég színtelenre sikeredett. Nem azért, mert szinte csak a régi Amorf utódzenekarai voltak benne, hanem mert bulvár műsornak különben sem áll jól a felszín alatt turkálás. Persze jó volt látni Péterfi Borit és a többieket egy nem megszokott felületen, ugyanakkor elgondolkodtató, miért dobták fel a témát. Talán mert az underground már nem is annyira föld alatti cucc. Igenis tömegeket vonz, igényes zenére éhes tömegeket. Hál' Istennek. Kicsit mégis olyan volt, mintha azt mondták volna, tessék nézni, kedves kommerszék, ilyen is van. Pedig szerintem sokan odatapadtak a képernyőre, nyilván nem a móunika só rajongói, és közben örültek, hogy jé, ezek itt. Tessék elfogadni, hogy egy Erik Sumo koncert sokkal több embert vonz, mint egy Crystal hakni. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy naiv vagyok, és hiszek egy boldog, igényes jövőben. :)

A másik meg egy nagyon régi interjú, ami a Szulák show-ban készült Dobó Katával. Ott ő elmondta, egy fogadáson voltak Andy-vel, ahol Brad Pitt is megjelent. Ekkorra Kata túl volt a Trója castingján, és már csak ő maradt meg Kruger a szép Heléna szerepére. Andy tanácsolta, menjen oda Pitthez, mutatkozzon be neki, hátha előremozdítja az ügyet egy kedélyes csevegés. Dobó Kata pedig minden magyar büszkeségét összeszedve azt mondta, már pedig ő nem, neki se Andy, se holmi Brad Pitt ne segítsen szerepek megszerzésében... Esküszöm, leesett az állam. Ez a nő gyönyörű, és privát véleményem szerint kenterbe veri Diane Krugert. Persze szép csaj, de korántsem olyan izgalmas, mint Dobó Kata. Szerintem. És könyörgöm, ha ahhoz, hogy esetlegesen befussak Hollywood-ban, az kell, hogy beszélgessek egyet Brad Pittel, hát persze összeszorított fogakkal ugyan, de egye fene megteszem.

Most komolyan, én se színésznő, se elbűvölően szép nő nem vagyok, de fix, hogy odamentem volna hozzá, legyőzve minden félelmem. Mert ennyit kellett volna csak bevallania Katának, hogy egy elegánsat rottyantott a csini kis estélyi ruhájába a noszogatás hallatán. Ez a mi jó öreg, mélyen gyökerező magyar önbizalomhiányunk, ami egész életünket megfertőzi. Akarom mondani, annak, aki hagyja. Dobó Katáról messziről lerí, hogy bizonytalan ember, és amikor kicsit összeszedi magát (inkább felszívja), akkor is csak a düh beszél belőle, nem pedig a szépen felépített magabiztosság. Nem sugárzik, pedig én úgy képzelem, olyan körökben, amilyenekben ő járt, nem lehetett volna nem "megtanulni". Ez a csaj nem rossz színésznő, szerintem nagy karriert futhatott volna be, ha nem ennyire... bocsánat, de ha nem ennyire tipikusan magyar.

Cseh remek

Bocsánat, de ez nagyon kellett. Még ha nem is úgy tűnik, hogy igen.

Sokan vagyunk, de...

Ha eszembe jut valami mélyenszántóbb, majd írok, de most egy ilyen laza kutyásat gondoltam. Ő Varga Borzos Soma, aki Vitéz Alistáli Varga Betyár Samu fogadott testvére. Reméljük, Samu hamar feldolgozza, hogy bár őt pulinak vettük, mégsem lett az belőle, ellenben most olyan társat kapott, aki minden bizonnyal már puli, a puliság összes megkülönböztető jegyével.

Ajánlom

Épp az aktuálisan szokásos pálinka adagomat fogyasztom, mert kapar a torkom. Úgyhogy egészségünkre. Tényleg ajánlom mindenkinek, pillanatok alatt rendbeteszi a fertőzéses problémáimat. Ezzel valahogy kihúzom a nyári mandulaműtétemig.

Olvasom a Grímuszt, amit szintén mindenkinek ajánlok. Fantáziadús mese, tele gondolatébresztő bölcsességgel. Valós tényekkel. Még akkor is, ha kesze-kusza agyszüleménynek tűnik az egész. Dedikált a szerző Budapesten is, talán pár héttel ezelőtt. Sajnálom, hogy kihagytam, mert egészen érdekes élmény élőben látni azt, akinek a gondolatai mélyen érintik az embert. Ha igazán olvasok, nagyon mélyen belém másznak a történetek, vagy épp fordítva, és jó személyesen is találkozni azzal, akivel ennyire intim viszonyba kerül az ember. Günter Grass már megvolt. :)

Remény

Kiderült, hogy érdemes reggelenként felkelni és megkockáztatom, hogy élni is... Na, sztori. Kicsi gyerekeim közül kettő szociálisan is hátrányos helyzetű, azaz ruhákra sem nagyon telik a családnak. Az enyémnek viszont igen, így az én kedves családtagjaim most ruhaszerző projektet indítottak. Én magam részéről netes boltokban vásárolgatok használt cipőket a kis srácnak. Megvettem egy szandált pár száz forintért, és ma elmentem érte. Isten bizony mellesleg említettem meg, hogy egy vak kisfiúnak lesz a cucc, csak annak kapcsán, hogy mondta a nő, ő zuglói, én meg erre válaszoltam, hogy az tökjó, mert én meg Zuglóban dolgozom, a vakodában és oda viszem majd, amit vásárolok. Eredmény: teljesen ingyen kaptam meg a cipőt, plusz egy pár meleg csizmácskát és egy tábla csokit. Egy olyan 3 gyerekes édesanyától, aki szintén nem látszott "jómódúnak". Én ragaszkodtam a fizetéshez, ő meg erősebb volt... :) Sőt, megkért, nézzek még szét a cuccai között, hátha találok vmit, amit még elvihetek a gyerekeknek, persze azt is ingyen.

Köszönöm!