Ajánlom

Épp az aktuálisan szokásos pálinka adagomat fogyasztom, mert kapar a torkom. Úgyhogy egészségünkre. Tényleg ajánlom mindenkinek, pillanatok alatt rendbeteszi a fertőzéses problémáimat. Ezzel valahogy kihúzom a nyári mandulaműtétemig.

Olvasom a Grímuszt, amit szintén mindenkinek ajánlok. Fantáziadús mese, tele gondolatébresztő bölcsességgel. Valós tényekkel. Még akkor is, ha kesze-kusza agyszüleménynek tűnik az egész. Dedikált a szerző Budapesten is, talán pár héttel ezelőtt. Sajnálom, hogy kihagytam, mert egészen érdekes élmény élőben látni azt, akinek a gondolatai mélyen érintik az embert. Ha igazán olvasok, nagyon mélyen belém másznak a történetek, vagy épp fordítva, és jó személyesen is találkozni azzal, akivel ennyire intim viszonyba kerül az ember. Günter Grass már megvolt. :)

Remény

Kiderült, hogy érdemes reggelenként felkelni és megkockáztatom, hogy élni is... Na, sztori. Kicsi gyerekeim közül kettő szociálisan is hátrányos helyzetű, azaz ruhákra sem nagyon telik a családnak. Az enyémnek viszont igen, így az én kedves családtagjaim most ruhaszerző projektet indítottak. Én magam részéről netes boltokban vásárolgatok használt cipőket a kis srácnak. Megvettem egy szandált pár száz forintért, és ma elmentem érte. Isten bizony mellesleg említettem meg, hogy egy vak kisfiúnak lesz a cucc, csak annak kapcsán, hogy mondta a nő, ő zuglói, én meg erre válaszoltam, hogy az tökjó, mert én meg Zuglóban dolgozom, a vakodában és oda viszem majd, amit vásárolok. Eredmény: teljesen ingyen kaptam meg a cipőt, plusz egy pár meleg csizmácskát és egy tábla csokit. Egy olyan 3 gyerekes édesanyától, aki szintén nem látszott "jómódúnak". Én ragaszkodtam a fizetéshez, ő meg erősebb volt... :) Sőt, megkért, nézzek még szét a cuccai között, hátha találok vmit, amit még elvihetek a gyerekeknek, persze azt is ingyen.

Köszönöm!

Dekor

Amíg nem vagyok túlzottan blogger kedvemben, mert épp gyámoltalan gyermekeken segítek (3-ra kéne meghatódni, 1, 2, ...), addig meg lehet tekinteni (böngészni) kettő darab nevet, s az a mögött lapuló művészetet.

Egyikük Govinder Nazran.

Másik pedig Daniel Kessler. Utóbbinak nem túl igényes a weboldala, de marha helyesek a 2D-s kutyái.

Két ovis szobát készülök kidekorálni velük. Figyelemre méltóan kedveskék.

Boldogító

Javaslom, mindenki nézzen körül, hány boldog, kifejezetten valamilyen helyesnek vélt irányba tartó, értelmes, jól működő, őszinte párkapcsolatot lát maga körül! A többségük szenvedés, vagy ami rosszabb, már a nagy boldogságnak látszó tárgyról is látszik, hogy férges. Ez a körülöttem lévő házasságok kapcsán jutott eszembe, merthogy véleményem szerint akkorra romlik meg minden annyira, hogy azt már nézni is rossz. Azt mondják, 10 év van benne, nem több. Mindegyikben.

Sok gondolat jut eszembe most Csernus könyvéből, többek között ilyen a görcsösség is. Annyira feltétlenül és megszakadva ragaszkodunk a kötődéshez, s majdan annak hivatalos, felbonthatatlan(nak hitt) megpecsételéséhez, hogy az ijesztő. Sajnálom, hogy be kell látnom, a házasságok nem működnek. De ha ez tényleg így van, akkor nem kell mást tennünk, mint berendezkednünk valami egészen másra. Sokkal jobb, mint egy felszabadult pillanatoktól mentes merő aggodalomként definiált életet választani. Akkor legyenek gazdasági kapcsolatok, pecsételjék meg az "üzleti partnerek" viszonyát, és tudjuk mi merre hány méter. Olyan hiteltelenül adjuk mára az álszentet, hogy azt jelen állás szerint már a gyerekek sem kajálják meg.

Minden jel arra utal, hogy ezzel vagyunk körülvéve, hogy nem is tudunk más modellnek teret engedni, hogy a házasság szentségének - ha volt olyan valaha - befellegzett. Amire gondolok, az nem olyan, hogy vannak problémák, esetleg tragikusnak ítélt helyzetek, amikből ki lehet lábalni... mert ilyenek biztosan vannak, csak nem erről beszélek. Hanem arról, hogy a lehető legrosszabb taktikát választjuk a házasságok "túlélésére". Szerintem. Pedig nekem egyelőre nincs közöm semmi hasonlóhoz, csak gyűjtöm az infókat a látvány alapján. Biztosan kulcs a tudatosság, de egy bizonyos szint után meg egyszerűen felülkerekedhet az ember magán a párkapcsolaton, annak fontosságán is, az meg ugye akkor a ló túlsó oldala, bár tény, hogy csábítóbban hangzik... csak akkor meg megint mire jó.

Ott van ez elrontva, hogy már rég nem abba az irányba haladunk, amely irány rendszerének értékeit ránk erőltetik gyermekkorunk óta. Anyai kötődésben is az ambivalens a legocsmányabb, nincs ez másként a többi viszonylatban sem. Kinek vannak itt szilárd értékei?! Ki tudja itt, hogy mi a jó és hogy hogyan jó?! Nem viccelek, amikor azt mondom, senkinek sem hiszek, amikor párkapcsolati tanácsokat ad.

Különben jól telt a szilveszter meg ami utána volt. Vajdaság, fúvósok, hóban táncolás, süti, burek, bárányhús, kávé kávéval... Ma jöttem haza, de még csak testben.