A természet hangja

Nem hallgatok szlovák zenét. Többnyire. Van persze kivétel. Az ELÁN anno kötelező volt. Meg mondjuk pár éve/évig a Polemic, akiket magyarok is feldolgoztak. Szóval, igazság szerint hallgatok szlovák zenét, de nem nagyon vagyok otthon az aktualitásokban. Egy a lényeg. A legenda viszont él: Horkyze Slíze (nincs szlovák billentyűzetem, úgyhogy respecttel egybekötött mea culpa, így mondják: horkízse szlízse). Őket muszáj hallgatni, legalább meghallgatni egyszer. Koncerten lenni meg kb. Mekka kategória, utána békében el lehet hunyni. Nekem eddig 3x voltak meg, rendületlenül imádom őket. Egyik szombathelyi haveromat elrángattam fesztiválozni Szlovákiába, ahol többek között Horkyze is volt. Ő mondjuk szarrá röhögte magát, hogy olyan nincs, hogy szlovák rock zene, helyette ez egy vicc. Mer' szerinte teljesen nonszensz, hogy emberek ezen a nyelven nyilvánulnak meg, dalban ráadásul. Nekem, megmondom őszintén, semleges a szlovák nyelv, van ettől szebben hangzó szláv nyelv is, de ahogy Kuko használja, attól én kifejezetten zbozsnyujem szlovencsinu. Eszméletlen szövegeik vannak.

Hátszóval, nálam 10-ből 10 pont.

Velem

Mindig foglalkoztatott az egyedüllét, valószínűleg azért, mert sosem szerettem egyedül lenni. Sokan vagyunk így, amennyire én látom. Aztán kipróbáltam ezt-azt. A világon a leghülyébb ötletnek tűnik egyedül moziba, előadásokra menni, koncertre meg kifejezetten. De néhány zömében egyedül eltöltött hónap és saját magamnak szervezett, társaság nélküli program után egyszer csak megszoktam, és most is úgy vagyok vele, hogy imádok emberek között lenni, de már nem tartok az egyedülléttől. Unalmasnak legalábbis egyáltalán nem tartom. Már-már élvezem, ha csak magam vagyok. Találtam valamiféle egyensúlyt is. Innen meg már csak közhelyeket tudnék kántálni... vagy ez is az volt?!

Szomorú vasárnap

Mondjuk pont egy vidám vasárnapon vagyok túl, no, nem a hitgyülis, hanem koleszos. De néha ilyen is kell, mármint szivet-lelket-szaggató, merthogy gyönyörű. Meg kicsit ismeretterjesztő is. Köszi, Biga!

Sztrájk

Ide evett a fene jónéhány hét után. Nem nagyon volt mondanivalóm, de azért magamban duzzogtam sok dolog miatt, rendesen, ahogy kell. Csak hát szavakba nem öntöttem, ill. nem itt.

De most ez a BKV sztrájk kicsit lejjebb tornászta a mostanában elég labilis idegrendszerem ingerküszöbét. Egy hónapon belül kétszer sztrájkolni... a semmiért ráadásul, mert rajtuk kívül mindenki tudja, hogy úgysem fognak megegyezni. Megbénítani egy várost egy olyan szolgáltatás megtagadásával, amiért nem kevesen előre fizetnek. Azaz ebben a hónapban már kétszer lehetett segget törölni a 8.250 Ft-os havi bérlettel. Ami mondjuk a tisztelt békávé részéről szemtelenség.

Túl azon, hogy a szolgáltatás maga szar.

Kiindulhatnék abból, hogy mekkora találmány a tömegközlekedés, hogy meghatározott összegért mindenkit elvisznek oda, ahová szeretné, de legalábbis ahhoz nagyon közel... Mégsem erre fókuszálnék, hanem hogy lehet valamit magas fokon, meg igencsak alacsony minőségi szinten működtetni. Havi nyócezerér' nem ragaszkodom klimatizált járműhöz, kényelmes ülésekhez, minimalizált várakozási időhöz, de az akadálymentesítés hiánya meg a bunkóság nem fér bele. Persze, hogy nem minden sofőr bunkó, meg aztán valószínűleg csak én kapom ki a morális nyomorékokat, de számszerű adatok híján is biztosan állítom, hogy a BKV-nál sok a bunkó. Mindenkinek van története az odazárt testrészekről, rosszabb esetben saját élmény, még ennél is rosszabb esetben kismama, idős ember, esetleg gyerek az áldozat. Persze verbálisan is akad minősíthetetlen megnyilvánulás.

Közvetve persze, hogy ki nem szarja le, ha egy 3 éves vak gyerek azért nem mehet haza hétvégére a szüleihez, mert sztrájkolnak az ominózus szervek, és ehhez hasonló problémákkal meg ugye Dunát lehetne rekeszteni... mondjuk egy bocsánatkérés beleférne.

Bolhából elefántot, fából vaskarikát, szalmából egeret... na, ebben jók a magyarok.

Tisztelt BKV: elmentek ti a ..csába!