Beteges

Én mindig szerettem a légcsőgyulladást. Nem irónia. Gyerekkoromban imádtam légcsőgyulladást kapni. Jelenleg is valami efféle kínoz, de most valahogy nem látom a varázsát. Persze, hogy nem a mazochizmus része a jelentős, hanem hogy olyankor nem mentem iskolába. Ráadásul mérföldekkel kellemesebb mint mondjuk egy torok- vagy mandulagyulladás. Azt a bizonyos gyógyteát meg, amit ilyenkor inni szoktam, anyu mindig olyan ízlésesen tálalta. TV-t néztem, jó meleg pokrócba bugyolálva, a konyhából hallottam a gyanús, teafőzésre utaló hangokat. Majd valóban megérkezett a gyógyír. Anyu. Meg persze a tea. Kaptam bele szívószálat, mert attól élvezhetőbbé vált az íze. Képzelhettem, hogy üdítőt iszom. Szerettem beteg lenni. Attól, ahogy anyu körözött körülöttem, egészen biztos voltam benne, hogy meg fogok gyógyulni.

Most meg megszűntek a betegség örömei. Jó, nem kell dolgozni menni. De most valahogy jobban is fáj, kellemetlenebb az egész. Egyedül vagyok. Nem szeretek beteg lenni. Nem tudok igazán a betegségek végére érni mostanában. Folyton az az érzésem, hogy nem egészséges vagyok, hanem időnként tünetmentes, azaz vagy a betegség előtt vagy után vagyok, és ez átmeneti állapot. Nem nézek utána a hipochondria leírásának, mert még az kellene, hogy a sok betegség mellé összeszedjem ezt a hipochondria dolgot is... Főztem magamnak teát, az íze pont olyan mint régen. Mégsem az igazi...

Agyhalál

Üdvözlet a halálba menőnek! Ez jut minden egyes alkalommal eszembe, amikor belépek a rettegett A/17-es arénába, ami Dr. Buday felségterülete... Ez a hetedik évem a felsőoktatásban, és ennek végig része volt az anatómia vizsgáktól való para. Nem nagyon van érzés, amihez ezt hasonlítani tudnám... nem tudsz vele megküzdeni, előtte kötelező kör a mosdóban (a fosok a vizsgától állapot itt nem kap átvitt értelmet), aztán megtörténik a nagy találkozás Buday fehér köpenyével és tekintetével. Ezen a két dolgon túl nem nagyon van meg más a külvilágból olyankor.

7 éve betéve tudok egy mondatot az anatómia könyvből, amit mikor legelőször, 18 évesen olvastam, elfogott a vágy, és éreztem, hogy ha én ezt megtanulom, az anatómia esszenciája kerül a birtokomba. Annyira tetszett, hogy talán ez volt az első komolyabban szerkesztett mondat, amit elsajátítottam. Így hangzik:
A Brodmann 4 Betz sejtjeiből indul el a piramispálya, a fehérállományon keresztül, a capsula internában besűrűsödik, innen a pedunculuson és a ponson keresztül haladva a nyúltvelőbe jut, itt a rostok 90%-a kereszteződik és a gerincvelő funiculus lateralisába jut, míg a rostok 10%-a nem kereszteződik, hanem a funiculus anteriorba kerül, ezek késsőbb a comissura anterior albában kereszteződnek. Ámen.
És az a borzasztó, hogy ebből csak a besűrűsödés és a kereszteződés fogalma nem tisztázódott számomra, pedig gyakorlatilag szinte csak ez van magyarul a szövegben. Ez valóban mindent elmond erről a tudomány terültetről, meg annak elsajátítási módjáról.

Szóval, holnap vizsgázom: Best of Idegrendszer. Írásbeli lesz, így sajnos abban az esetben, ha nem tudom a rám kiszabott tételt, már nem fogom hallani azt az immár kedvessé vált mondatot, hogy "Na jó, akkor mondja el a gégét!". Mert kétszer is ez lett a feleletemben a mentőcsónak, még annak idején. A jó öreg gége volt a joly joker. Azt álmomból felkelve is tudtam. Most nincs ilyen pót kérdés opció, ilyen ez az egyetemi képzés: személytelen, rideg, korlátolt... Itt kérem, már komoly kutatókat nevelnek, itt nem lehet holmi gégeporcokkal megúszni egy vizsgát. Ez van.

Nagyon állat!

Tegnap belemerültem egy cikkgyűjtemény olvasásába. Mindezt persze a tüszős mandulagyulladás és a holnapi szigorlat közötti időben... Etológiáról is szó volt többek között, és ezeket kéne akkor megemészteni:

- az elefántok közösen járnak elpusztult társaik "sírját" látogatni
- a makákó télen hógolyózni szokott
- a holló (!) hátán csúszkál a havon (és gondolom, mindeközben sorozza a makákó a hógolyókkal)
- a papagáj meg tud tanulni 5-ig számolni, de ha ront, és kijavítják, megsértődik és nem tanul tovább, ezért kell az idomárnak egy segéd, aki lényegében együtt "tanul" a papagájjal, és ha ront, az idomár csak őt szidja meg, erre figyel a papagáj is, így ebből tanul, valamint az önérzete is épségben marad
- a hiéna pedig hangosan röhög ha játszanak vele... nyilván sokan megteszik

További feldolgozandók:
- a csótány hetekig elél, ha levágják a fejét - idővel éhenhal
- a strucc szeme nagyobb mint az agya
- a legtöbb ajakrúzs tartalmaz halpikkelyt
- évente nagyjából 10.000 madár pusztul el úgy, hogy ablakba ütközik (jómagam 2005-ben tanúja voltam egy ilyen halálesetnek... nyugodjék békében)
- a csiga 3 évig is képes aludni
- a polip megeszi a saját karját (vagy hogy hívják), ha már nagyon éhes
- ha a skorpióra szeszes italt cseppentenek, megbolondul és saját magát csípkedi halálra (csókoltatom, aki ezt kipróbálta)
- a kacsa hápogása nem visszhangik, és senki sem tudja miért
- egy krokodil sosem tudja kinőni a medencét, amiben él, ami azt jelenti, hogy ha egy bébi krokodilt beraksz egy akváriumba, további életében ugyanolyan kicsi marad
- alvás közben a delfinek egyik szeme nyitva van, by the way alvás közben úszni is tudnak, vagy fordítva
- a zsiráf saját nyelvével tisztítja a fülét
- a halak is köhögnek... Robitussin!

Napirajz

Jaj, eztet most muszáj, indexről. I love Napirajz!