Femme

Enikőtől kaptam a linket, a hideg futkos rajtam minden alkalommal, amikor megnézem. Egyszerűen lenyűgöző! Ehhez teljesen illeszkedik az a könyv, ami a blogom mottóját adta, és ami tényleg kihagyhatatlan mű minden nő számára, ez a Farkasokkal futó asszonyok, Clarissa Pinkola Estées tollából.

MÜ

Az idei moziünnep kizárólag azért fért bele az ünnep kategóriába nálam, mert ha végre sikerült valami nézhető filmet, ahhoz tartozó megfelelő időpontot és jegyet találni, megszólaltak a fanfárok a fejemben. Igaz, csak hétvégén moziztunk, de nagyjából csütörtök óta azt próbáltuk kisakkozni, melyik film lenne a megfelelő. Fárasztó volt. Kicsit az is érezhető volt, hogy a mozik sem igazán lelkesednek a nagy ünneplésért. Jegyet foglalni nem lehetett az esemény ideje alatt egyetlen Palace Cinema moziban sem, max. vásárolni, de akkor még mindig ott van a sorbanállás - mint fél napos program - elkerülhetetlensége. Ilyen szempontból ki kell emelnem a Cinema City (Aréna) szervezését, mert ott jegyet is lehetett foglalni (igaz, egy órával előtte át kellett venni), a hosszas várakozást pedig a jegykiadó automaták révén oldották meg. Plusz volt kapacitás arra is, hogy egy ember az automatáknál álljon, és segítsen eligazodni azok - amúgy egyértelmű - menüjében. Tényleg le a kalappal. Megéri átgondoltan szervezni, mert én pl. az a típus vagyok, akinek a sok-sok kis baki miatt elmegy a kedve bizonyos szolgáltatóktól.

Összességében a program sem volt túl kiemelkedő, egy rendszeres mozilátogató számára nem nagy durranás. Azt gondoltam, sokkal több régebbi filmet hoznak majd vissza.

Úgy kötöttünk kompromisszumot Gergővel, hogy megnézünk egy "művész" meg egy amolyan "populárisabb" filmet. Szombaton Cirko-Gejzír lett megcélozva, és a vetítést megelőző kissé nyomasztó csend után, plusz 3 ember társaságában megtekintettük az Aaltra c. belga-francia, fekete-fehér filmet. Kellőképpen groteszk humor kíséretében zajlott a történet két, frissen mozgássérültté lett férfi utazásáról. A legjobb jelző talán az, hogy nagyon emberi. Mikor kiléptünk a mozi ajtaján, 10-es skálán 7-esre pontoztam a művet, utóbb sokszor eszembe jutottak jelenetek, és emiatt kapott még egy pontot. Szeretem, ha egy ideig még él bennem a film, az mindenképp feljavítja az aktuális véleményem. Tudom ajánlani.

Tegnap este pedig a Közellenségeket láttuk, amiről - jórészt Johnny Depp miatt - csak szuperlativuszokban tudok nyilatkozni. A sztori is nagyon izgalmas, de a főhős karaktere a legmegnyerőbb. 10-ből 9 (csak azért nem 10, mert ettől egyelőre maradandóbb a Becstelen brigantyk-élmény).

Krallala

Idejön a jazz hercegnő: 2009. 11. 18. - Papp László Sportaréna!!!

Eszeveszett

Megin' a buzik. Kezdem a rosszal. Felvonultak, minek következtében a tervezettnél kb. 1 órával (nem túlzás) többet kocsikáztunk aznap Gergővel hazafelé. Állt az egész ki.....tt város. Liberális legyen a talpán, aki erre nem mondja, hogy "kabbe". Mert ugye egyszerű, hazamenni vágyókkal szemben nincs nagybetűs tolerancia, oldd meg, ahogy tudod, mer' mi jusztis vonulunk. Miért nem lehet felmérni a körülményeket? Értem én, hogy bizonyos városokban ez népünnepély, gigamajális meg minden, és komolyanmondom, bár itt is az lenne... De ez egy szerencsétlen város, ahol amúgyis minden útfelbontást egyszerre időzítenek, ahol útfelbontások nélkül is rémületes az infrastruktúra... szóval, magyaroknak magyar melegeket! Tessék körülnézni, és igazodni a lehetőségekhez.

Amúgy meg a meleg fesztivál keretén belül elmentem művészbe filmet nézni, és nagyon-nagyon tetszett. I cant't think straight (Elveszed az eszem). Hihetetlen jó hangulatú film, humorral, szenvedéllyel, és mindez mélyenszántva ráadásul. Tényleg csak ajánlani tudom. Gondolkodtam, ugyanez a sztori vajon pasikkal is ennyire eladható lett volna-e, és arra jutottam, hogy nekem minden bizonnyal igen, de a heteró férfi közönség kb. 100%-át elveszítették volna. Azért egy férfiban mégiscsak a leszbikus ágyjelenetek hagyhattak mélyebb nyomokat. Én meg mint vérbeli romantikus a szerelmes versnél kaptam a szivem fölötti ruhadarabhoz és markoltam meg azt nagy átéléssel. Amikor meg épp nem világfájdalom volt, akkor sokat nevettünk.