MÜ

Az idei moziünnep kizárólag azért fért bele az ünnep kategóriába nálam, mert ha végre sikerült valami nézhető filmet, ahhoz tartozó megfelelő időpontot és jegyet találni, megszólaltak a fanfárok a fejemben. Igaz, csak hétvégén moziztunk, de nagyjából csütörtök óta azt próbáltuk kisakkozni, melyik film lenne a megfelelő. Fárasztó volt. Kicsit az is érezhető volt, hogy a mozik sem igazán lelkesednek a nagy ünneplésért. Jegyet foglalni nem lehetett az esemény ideje alatt egyetlen Palace Cinema moziban sem, max. vásárolni, de akkor még mindig ott van a sorbanállás - mint fél napos program - elkerülhetetlensége. Ilyen szempontból ki kell emelnem a Cinema City (Aréna) szervezését, mert ott jegyet is lehetett foglalni (igaz, egy órával előtte át kellett venni), a hosszas várakozást pedig a jegykiadó automaták révén oldották meg. Plusz volt kapacitás arra is, hogy egy ember az automatáknál álljon, és segítsen eligazodni azok - amúgy egyértelmű - menüjében. Tényleg le a kalappal. Megéri átgondoltan szervezni, mert én pl. az a típus vagyok, akinek a sok-sok kis baki miatt elmegy a kedve bizonyos szolgáltatóktól.

Összességében a program sem volt túl kiemelkedő, egy rendszeres mozilátogató számára nem nagy durranás. Azt gondoltam, sokkal több régebbi filmet hoznak majd vissza.

Úgy kötöttünk kompromisszumot Gergővel, hogy megnézünk egy "művész" meg egy amolyan "populárisabb" filmet. Szombaton Cirko-Gejzír lett megcélozva, és a vetítést megelőző kissé nyomasztó csend után, plusz 3 ember társaságában megtekintettük az Aaltra c. belga-francia, fekete-fehér filmet. Kellőképpen groteszk humor kíséretében zajlott a történet két, frissen mozgássérültté lett férfi utazásáról. A legjobb jelző talán az, hogy nagyon emberi. Mikor kiléptünk a mozi ajtaján, 10-es skálán 7-esre pontoztam a művet, utóbb sokszor eszembe jutottak jelenetek, és emiatt kapott még egy pontot. Szeretem, ha egy ideig még él bennem a film, az mindenképp feljavítja az aktuális véleményem. Tudom ajánlani.

Tegnap este pedig a Közellenségeket láttuk, amiről - jórészt Johnny Depp miatt - csak szuperlativuszokban tudok nyilatkozni. A sztori is nagyon izgalmas, de a főhős karaktere a legmegnyerőbb. 10-ből 9 (csak azért nem 10, mert ettől egyelőre maradandóbb a Becstelen brigantyk-élmény).

Eszeveszett

Megin' a buzik. Kezdem a rosszal. Felvonultak, minek következtében a tervezettnél kb. 1 órával (nem túlzás) többet kocsikáztunk aznap Gergővel hazafelé. Állt az egész ki.....tt város. Liberális legyen a talpán, aki erre nem mondja, hogy "kabbe". Mert ugye egyszerű, hazamenni vágyókkal szemben nincs nagybetűs tolerancia, oldd meg, ahogy tudod, mer' mi jusztis vonulunk. Miért nem lehet felmérni a körülményeket? Értem én, hogy bizonyos városokban ez népünnepély, gigamajális meg minden, és komolyanmondom, bár itt is az lenne... De ez egy szerencsétlen város, ahol amúgyis minden útfelbontást egyszerre időzítenek, ahol útfelbontások nélkül is rémületes az infrastruktúra... szóval, magyaroknak magyar melegeket! Tessék körülnézni, és igazodni a lehetőségekhez.

Amúgy meg a meleg fesztivál keretén belül elmentem művészbe filmet nézni, és nagyon-nagyon tetszett. I cant't think straight (Elveszed az eszem). Hihetetlen jó hangulatú film, humorral, szenvedéllyel, és mindez mélyenszántva ráadásul. Tényleg csak ajánlani tudom. Gondolkodtam, ugyanez a sztori vajon pasikkal is ennyire eladható lett volna-e, és arra jutottam, hogy nekem minden bizonnyal igen, de a heteró férfi közönség kb. 100%-át elveszítették volna. Azért egy férfiban mégiscsak a leszbikus ágyjelenetek hagyhattak mélyebb nyomokat. Én meg mint vérbeli romantikus a szerelmes versnél kaptam a szivem fölötti ruhadarabhoz és markoltam meg azt nagy átéléssel. Amikor meg épp nem világfájdalom volt, akkor sokat nevettünk.

Megint moziban...

... voltunk, és kiváló ötlettől vezérelve megtekintettük a Becstelen brigantykat. 10-ből erős 8-as, de jobban hajlik a 9-es felé. Brad Pitt megintcsak ritka jó színész, olyan tájszólást rittyentett magának a karakterhez, hogy öröm volt hallgatni. De minden alakítás páratlan amúgy. A német tisztek annyira tenyérbemászóra és vontatottan, nyájaskodóan betegesre sikeredtek, hogy a végén már én magam gyújtottam volna rájuk a zárt mozit... Bevallom, arra számítottam, hogy 144 perces értelmetlen vérfürdőt fogunk végignézni, és mellesleg lesz egy elég jól eltalált sztori is a borzalmak mellé. Ehhez képest egy nagyon átgondolt és kidolgozott, izgalmas, több szálon futó történet, és a vérengzést illetően is konszolidálta magát Tarantino.

És apropó, VÉR: hadd népszerűsítsem a Városmajorban tartandó Retro Véradás nevezetű eseményt, amelyre szeptember 5-én, azaz jövő szombaton kerül majd sor. Míg az ominózus, sok ponton elrontott mandulaműtétemre nem került sor, különösebben nem gondoltam bele, milyen jófejség, hogy vannak, akik vért adnak másoknak. Nekem (is) az életemet mentette meg, hogy valaki vagy valakik vették és veszik a fáradságot, és elballagnak megfelelő helyekre, és megfelelő minőségű vért adnak csak úgy oda. Jövő szombaton meg nem csak úgy lehet adni, hanem sörért, virsliért, lángosért meg mindenféle programokért cserébe. Azoknak, akik ezt megteszik, én is megköszönöm (innen, a jelentéktelen sarokból), a B pozitívaknak különösképp. :) Én még mindig nem mehetek, egyelőre saját magamnak is épphogy elég a készlet, de dolgozom az ügyön. Éljen a cékla!

Kultúrsokk

Kulturális - és egyéb összefoglaló következik.

Kezdem a rosszal. A da Vinci kiállítás elég fos. Talán az is benne van, hogy nagyon sokat vártam tőle, de ez mondjuk a helyzeten nem igazán változtat. Száraz. Unalmas.

Leonardóról olyan sok bőrt lehúztak már, hogy pont ezért feltételeztem, ezúttal egy igazán izgalmas aspektusból ismerhető meg az öreg. Persze, ki is volt élezve a feltaláló vonalra, és akár érdekes is lehetett volna, valamiért mégis hiányérzetem van. Nagyon sok eredeti terv alapján készített találmány van kiállítva, de annak, akinek a golyós csapágyak meg a csavaros istentudja micsodák nem mondanak semmit, annak ez nem egy nagy élmény. Mondjuk azt is aláírom, hogy az ingerküszöbünk is egyre magasabb. Nekem egy adott találmánynak ebben az esetben úgy van értelme, hogy pl. egy középkori ember olyan tevékenységet végez, amiben golyóscsapágyaz(gat)ni kell, és akkor látom, hogy mire való, valóban mennyire praktikus, és tényleg hatalmas újítás. Nem ismerem olyan behatóan a történelmet, hogy tudjam, Leonardo korában milyen eszközök álltak már rendelkezésre a különféle munkák elvégzéséhez. Elhiszem, hogy korszakalkotó ötletei voltak ennek a zseninek, de mégis éhezem a szemléletesebb bemutatást. Mondjuk nekem akár egy skicc is megtette volna arról, hogy x dolgot akkoriban y módon végeztek... pedig, ha da Vinci z találmánya megépítésre kerül, x-szel pikk-pakk végeznek. Egyedül a fából készült biciklit tudtam értékelni ilyen szempontból, mert az még nekem is kakukktojás volt, de az meg állítólag csak tréfa, azaz csak valami vicces kedvű akarta elhitetni, hogy Leonardo bringát is tervezett.

A másik rettentően idegesítő buktató pedig a "rakjunk még ki olyan dolgokat, ami da Vinci, hogy többnek látsszon ez az egész". Vam Design-ban többezer forintos áron Sziklás Madonna meg Utolsó vacsora posztereket nézegetni vicces. Nem kell. Tudom, hogy nem a festményeit állítják ki ezen a kiállításon, szóval csak tömegnövelés céljából nem kell poszterekkel dúsítani. Fölösleges. A Mona Lisa terem viszont egészségünkre váljon, az kifejezetten érdekes.

A Gomorráról azt kell tudni, hogy a nagyon sikeres könyv alapján lett egy film, amit Budapesten csak a Kinoban vetítenek. A könyvről egyelőre nem tudok nyilatkozni, mert tesztelés (olvasás) alatt van, ráadásul nem is általam. Legfontosabb információk, hogy aszerzőt állítólag halálosan megfenyegette a nápolyi maffia, a Camorra, és hogy az első oldalakon végre megvannak azok a halott kínaiak, akikről eddig kissé morbid módon a gombás bambuszos csirke mellett fantáziáltál, és csak reménykedtél, hogy valóban baromfit eszel, nem pedig a haláluk után eltüntetett, papírjaik miatt oly értékes kis egyenemberkéket.

A filmen elaludtam, de csak kb. 10 perc maradt ki, az is a vége felé. Amúgy míg ébren voltam, hatott rám. :) Meg utána is. De tényleg. Nő vagyok, szóval az összefüggéseket kevésbé értettem, de művészileg talán elkaptam a fonalat. Ügyes a képi megjelenítés, olyannyira, hogy néha érzed a bűzt, ami Nápolynak ebből a gusztustalan negyedéből árad, és kicsit te is mocskosnak érzed magad, miután a vászonra vér fröccsen. Hatásos. Pont annyira, mint a személytelen, értéktelen körítésből felbukkanó annál személyesebb tragédiák, a fiatal srácok élete, akik olyan természetességgel kezelik a bűnt, a halált, a kilátástalanságot, hogy nevetségessé is válnak az elképzeléseid úgy általában a döntésekről meg az egyetemes igényekről.

Az Angyalok és démonokat végigizgultam. Hosszabb volt mint a Gomorra, mégsem aludtam el rajta, sőt, végig kattogott az agyam meg bennem volt az a jól eső feszültség, amit minden tisztességes thrillernek kelteni illik az emberben. A színészi játék nem nyűgözött le, még Tom Hanksé sem, de kifejezetten élvezhető film, sok-sok utólag összerakható képdarabkával.

Bárkában június elején, azaz jövő héten még játsszák a Picasso: A világ teremtése c. színűvet, amit a Baltazár Színház ad elő. Nem tudom, van-e még jegy, terveim szerint holnap ki is derítem. Ha van, egyik szemem sír majd, a másik meg nevet, mert ha érdektelenséggel találkozom, biztosan kötöm majd a tényhez, hogy a darabban értelmi fogyatékos fiatalok - mellesleg a maguk módján képzett színjátszók - szerepelnek.

Ezenkívül közölnöm kell, hogy kellemes körülmények között kiváló barátságot kötöttem Villányban a (rajnai rizlingből készült) jégbor és a mandulabor nevű jelenségekkel. Isteni finom mindkettő. Az ilyen édesszájú nőknek, mint én, különösképpen ajánlható. Fűszeres, ízletes csemegebor, olvasás mellé, színház, mozi vagy épp kiállítás után biztosan jól esik... (jajde csokorba kötöttem megint mindent...)

Képes

Itt van, megjött!!! Leonardó Vinciből. Majd' 4.000 Ft-ért bármely, egyszerű földi halandó megtekintheti. A nem teljesen egyszerűek olcsóbban. Gazdasági válságban hogy úgy mondjam, pofátlanság ennyit kérni, no de tekintve, hogy tegnap meg Benjamin Button különös történetéért is kiadtam 1.350 Ft-ot... ha nagyon hasonlítgatni akarok, akkor a Mester mindenképp többet ér, mint Brad Pitt. Szóval, igazán kíváncsi vagyok a kiállításra. Annak idején - lehettem vagy 15-16 éves - faltam da Vinci életét, könyv formában. Izgalmasnak találtam, még ha a szerző maga nem is kötött le túlzottan. Az Istennek sem jut eszembe, ki írta... Mindegy is. Lenyűgöző ember lehetett, a maga korában meg elképzelhetetlenül magas szinten állt. Alig várom, hogy lássam. Következő fizetésből, nyilván. :)

Benjamin Button élete meg érdekes sztori. Állítólag harmadik nekifutásra sikerült összehozni a filmet, anno Tom Cruise, később pedig Travolta jött szóba a főszerepre. Végül egy nem szcientológust választottak, pedig autentikusabb lett volna az őrült sztorihoz egy őrültebb színész. Tizenhárom, azaz 13 Oscar jelölés!!! No, ennyi viszont nincs benne. A sminkért nyilván megkapják, esetleg a legjobb női mellékszereplőnek is jár majd egy... de szerintem nem ez volt Brad Pitt legemlékezetesebb alakítása. A film maga meg... hát, igazából kiszámítható. Miközben néztem, sokszor arra gondoltam, hogy na, érjünk már oda, hogy csecsemővé fiatalodik, mert előzőleg nem kaptam üdítőt a túl hosszú sor miatt, és szomjas vagyok. Voltak a filmben nagyon oda nem illő részek, amik stílusában rombolták picit. Plusz én már a Titanic óta rosszul vagyok, ha egy öregasszony kezdi mesélni az élete történetét. Bár ott a nyakláncos öreglány kevesebbet szólt közbe, mint ebben a sztoriban. Azt hiszem, ha itthon nézem, a gépemen, talán el is alszom. De hogy ez a Kate Blanchette mennyire szép nő!

És még mindig nem láttam a Vicky Cristina Barcelonát!!! No, majd a héten talán.

Művészet

Ezen röhögök már egy hete:

Jó borzongást, gyerekek!

A mesefilmeket valószínűleg sosem fogom kinőni. Így lesz legalább egy dolog, ami miatt a gyerekeim favorizálják majd kissé infantilis anyjukat. Rajongok értük. Kedvenceim az ír mesék, koboldokkal meg tündérekkel. De bármi jöhet, ami kellőképpen kedves és az erőszaknak csak a "legszükségesebb" verzióját használja fel. Anno elmulasztottam A faun labirintusát, amit végül a héten pótoltam. Kár volt. Hát, az egy vérborzalom. Ha még nem néztétek meg, most már ne is. Kicsit mintha Mel Gibsonnak is benne lenne a keze. A főgonosz száját szétvágják, rendre valami beteg elméből kipattant szörnyszülemény tűnik fel minden mesés jelenetben - szemgolyóival az asztalon, és a happy end-ben úgy lesz végül boldog a kis főhős, hogy egy pisztolylövéssel teríti le a nevelőapja, így utolsó perceinek hallucinációját kéne elfogadni megnyugtató befejezésként. Elmebetegek.

De van ám nekünk Narniánk. Amit szünet nélkül imádok. És megérkezett a második rész. Egyedül nem megyek moziba, csak végszükség esetén, úgyhogy várom kedves mesefilm rajongó ismerőseimet, nézzük meg együtt. :)

Világi arcok

Imádom. Baraka az egyik legjobb dolog, ami moziban történt velem. Ettől a résztől meg kifejezetten laszakadt a pofám. Mennyi kultúra van, amihez ebben az életben nem lesz közöm, és milyen kár...

Mese

Ez pedig itt a furcsa mese. Eddig elkerülte a figyelmemet, mert nem nézek tv-t. Alföldit sem azért szeretjük, mert szokványos. Szerintem, ha nem rövidfilmet kellett volna csinálniuk, sokkal kidolgozottabb lehetne az egész, a karakterek is szebben, mélyebben kirajzolódnának. Egy nagyjátékfilmhez kiválóan felhasználható az alapkoncepció. Ekkora színészeket, Istenem!!!

Apocalypto

Persze, minden ízében hollywood-i, de nem is tudom... kicsit mégis jobban bennem ragadt. Azt hiszem, túl sok minden volt a helyén, és a hatás így nem mindennapi. Mel Gibson-t nem tudom hová rakni. A filmet nézve végig az járt a fejemben, hogy ez az ember beteg. Elképzelem, ahogy megrendeli a sminkes raktárból a 200 liter művért... sztem már mennyiség alapján tudják, hogy neki lesz.

A Passió nézhetetlen volt, kb. fél óra után hagytam abba. Nem gondolom, hogy sok értelme volt megcsinálni. De ez a mostani azért más. A történet megindító, akarom mondani a sok vér alól azért kikandikál a sztori valódi lényege, és persze arra is jó, hogy utána az ember fia/lánya elkezdjen a majákról olvasni, satírozgatva műveltségének fehér foltjait. De tényleg nem a nagyjából szokásosnak mondható alapcselekmény taglózott le, hanem hogy hogy lehet valaki ennyire szarrágó. Úgy értem, hogy lenyűgöző ilyen alaposan megszerkeszteni egy filmet és minden apró mozzanatra gondolni. Ha csendben játszák végig a történetet, akkor is bőven sok árnyalatot látunk. Ahhoz is kell tudás, hogy a feszültség végig bennünk legyen, de engem a legapróbb részletek nyűgöztek le. A képek csodásak, a szereplők minden értelemben autentikusak, a film mögött lévő izzadtság elismerésre ad okot.

De sok dologgal kapcsolatban hiányérzetem van, nem véletlen, hogy utánaolvastam a témának, mert a filmből a maják brutalitásán kívül egyéb sajátosságra nemigen derült fény. A kínzásoktól meg azért nem lettem rosszul, mert ettől jelentősen kevesebb erőszakot sem bírok elviselni, így adott volt a megoldás: nem néztem oda. Én - általam - cenzúrázott verziót láttam. Talán ezért történhetett meg, hogy nekem tetszett a film. De egyetértően rázok kezet azzal is, aki azt mondja, hogy a totális perverzió 2006-os képi megjelenítésének címe: Apocalypto.

Ülj mellém!

Mezítelenül

Mike Leigh alkotása nálam a kedvenc film fogalmát teljességgel kimeríti. Imádom.

Johnny: Well, Brian, congratulations! You've succeeded in convincin' me that you do 'ave the most tedious fuckin' job in England.
Johnny: And what is it what goes on in this postmodern gas chamber?
Brian: Nothing. It's empty.
Johnny: So what is it you guard, then?
Brian: Space.
Johnny: You're guarding space? That's stupid, isn't it? Because someone could break in there and steal all the fuckin' space and you wouldn't know it's gone, would you?
Brian: Good point.

The scene: Louise's flat is part of a Victorian Neo-Gothic house. Early evening and Louise has just got in from work to find Johnny and Sophie on the sofa...

Louise: I can't believe you're 'ere.
Johnny: I'm not 'ere. I tell you what, it's a crackin' place you got love.
Louise: Good. I'm glad you like it.
Johnny: No, I was being sarcastic.
Louise: Why didn't you tell me you were comin'? I would a' met you off the train.
Johnny: I didn't come on the fuckin' train.
Louise: Off the bus then.
Johnny: I didn't come on the bus either.
Louise: So 'ow did you get 'ere then?
Johnny: Well, basically, there was this little dot, right? And the dot went bang and the bang expanded. Energy formed into matter, matter cooled, matter lived, the amoeba to fish, to fish to fowl, to fowl to frog, to frog to mammal, the mammal to monkey, to monkey to man, amo amas amat, quid pro quo, memento mori, ad infinitum, sprinkle on a little bit of grated cheese and leave under the grill till Doomsday.

Louise: Were you bored in Manchester?
Johnny: Was I bored? No I wasn't fuckin' bored. I'm never bored. That's the trouble with everybody - you're all so bored. You've 'ad nature explained to you and you're bored with it. You've 'ad the living body explained to you and you're bored with it. You've 'ad the universe explained to you and you're bored with it. So now you just want cheap thrills and like plenty of 'em and it dun't matter 'ow tawdry or vacuous they are as long as it's new, as long as it's new, as long as it flashes and fuckin' beeps in forty fuckin' different colours. Well whatever else you can say about me, I'm not fuckin' bored.
Louise: Yeah, all right.
Johnny: So, 'ow's it goin' for you?
Louise: It's a bit borin' actually.

Scene: Sophie's bedroom. Just she and Johnny are present.
Johnny: You know what frightens me about the human body?
Sophie: What?
Johnny: Well, it's like the, er, most sophisticated mechanism in the entire universe, and yet it's so fuckin' quiet, isn't it? Know what I mean?
Sophie: Dunno. Mine makes enough noise.

Sophie: What is a "proper relationship"?
Louise: Living with someone who talks to you after they banged you.