A hét legcukibb bűnözői

Ezúton szeretnék gratulálni Mr. Obamának a Nobel-békedíjhoz. Őszintén remélem, hogy a két háború igazgatása nem terheli le annyira, hogy ne tudja személyesen átvenni a jól megérdemelt kitüntetést. Jó egészséget kívánok!

A Hal a tortán e heti szereplőiről is csak elismeréssel tudok szólni a tv2 felé. Sokszor nézem a műsort, mert imádok főzni, és túl azon, hogy még így képernyőn keresztül is élvezetes gasztro élményekhez juthatok, jó néhány, a műsorban feltálalt ételt magam is elkészítek. Én a paprika tv-t is nézem, na. De hogy most a csatorna a priusszal élők társadalomba való integrálásának nemes feladatát is felvállalta (így az indoklás), ahhoz külön gratulálok. S hogy a beskatulyázás ellen is ilyen erőteljesen kampányol (súlyos testi sértés és "ártalmatlan" sikkasztás egy asztalnál), szintén dícséretes. Szép is az, ha a szórakoztatást és a pénzhajhászást félretéve, magasabbrendű szellemi célokat ostromol a média... (Erre mondta a bátyám, hogy lehet, hogy jövő héten meg pedofil papok lesznek a szereplők, a főcímben, a nevük alatt az "elejtett" ádozatok számával.) Nem kell már értéket közvetíteni amúgy, ezt rég nem várja el senki szerintem, de talán bizonyos morális kereteken - és ez még mindig hatalmas teret feltételez - belül érdemes mozogni. Szerintem.

Bulváros

Azt álmodtam reggel, hogy Győzike házába költöztünk 7 jóbarátommal, természetesen csak béreltük. És rolleren meg görkorin közlekedtünk Budapest felé minden nap Salgótarjánból. (Ha egyáltalán ott laknak.) Azt hiszem, ez már a vég.

Kettő dolog ragadott meg az utóbbi napokban a "TV"-ben. (Emlékszem alsós koromban sokáig televíziónak hívtam és ezért sokan kiröhögtek, aztán abbahagytam... hát, igen, az arisztokrata neveltetésem.) Azért van idézőjelben, mert nincs tv-m, viszont neten megnézek néhány műsort, persze jóval később, mint ahogy az lement élőben. Így sajnos nem tudok elég naprakész és cool lenni, de ez van.

Volt egy blokk a Fókuszban, hogy Underground zene. Elég színtelenre sikeredett. Nem azért, mert szinte csak a régi Amorf utódzenekarai voltak benne, hanem mert bulvár műsornak különben sem áll jól a felszín alatt turkálás. Persze jó volt látni Péterfi Borit és a többieket egy nem megszokott felületen, ugyanakkor elgondolkodtató, miért dobták fel a témát. Talán mert az underground már nem is annyira föld alatti cucc. Igenis tömegeket vonz, igényes zenére éhes tömegeket. Hál' Istennek. Kicsit mégis olyan volt, mintha azt mondták volna, tessék nézni, kedves kommerszék, ilyen is van. Pedig szerintem sokan odatapadtak a képernyőre, nyilván nem a móunika só rajongói, és közben örültek, hogy jé, ezek itt. Tessék elfogadni, hogy egy Erik Sumo koncert sokkal több embert vonz, mint egy Crystal hakni. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy naiv vagyok, és hiszek egy boldog, igényes jövőben. :)

A másik meg egy nagyon régi interjú, ami a Szulák show-ban készült Dobó Katával. Ott ő elmondta, egy fogadáson voltak Andy-vel, ahol Brad Pitt is megjelent. Ekkorra Kata túl volt a Trója castingján, és már csak ő maradt meg Kruger a szép Heléna szerepére. Andy tanácsolta, menjen oda Pitthez, mutatkozzon be neki, hátha előremozdítja az ügyet egy kedélyes csevegés. Dobó Kata pedig minden magyar büszkeségét összeszedve azt mondta, már pedig ő nem, neki se Andy, se holmi Brad Pitt ne segítsen szerepek megszerzésében... Esküszöm, leesett az állam. Ez a nő gyönyörű, és privát véleményem szerint kenterbe veri Diane Krugert. Persze szép csaj, de korántsem olyan izgalmas, mint Dobó Kata. Szerintem. És könyörgöm, ha ahhoz, hogy esetlegesen befussak Hollywood-ban, az kell, hogy beszélgessek egyet Brad Pittel, hát persze összeszorított fogakkal ugyan, de egye fene megteszem.

Most komolyan, én se színésznő, se elbűvölően szép nő nem vagyok, de fix, hogy odamentem volna hozzá, legyőzve minden félelmem. Mert ennyit kellett volna csak bevallania Katának, hogy egy elegánsat rottyantott a csini kis estélyi ruhájába a noszogatás hallatán. Ez a mi jó öreg, mélyen gyökerező magyar önbizalomhiányunk, ami egész életünket megfertőzi. Akarom mondani, annak, aki hagyja. Dobó Katáról messziről lerí, hogy bizonytalan ember, és amikor kicsit összeszedi magát (inkább felszívja), akkor is csak a düh beszél belőle, nem pedig a szépen felépített magabiztosság. Nem sugárzik, pedig én úgy képzelem, olyan körökben, amilyenekben ő járt, nem lehetett volna nem "megtanulni". Ez a csaj nem rossz színésznő, szerintem nagy karriert futhatott volna be, ha nem ennyire... bocsánat, de ha nem ennyire tipikusan magyar.

A Nagy Sírás

Nem titkolom, hogy érzékeny ember vagyok. Nagyon érzékeny. Ezzel megbékéltem, mert sokszor vált hasznomra, többször, mint ahányszor azt éreztem, teljesen fölöslegesen nyitottam ajtót magamban valaki számára. Tényleg nem tartom rossz dolognak... de hogy eddig A Nagy Fogyás minden egyes adásán elbőgtem magam, az már nekem is sok. De annyira átélem ezeknek az embereknek a szomorúságát, küzdelmét.

Szerintem jó ez a műsor. Végre úgy tűnik, valós segítséget nyújt egy valóságshow. Azt nagyon sajnálom, hogy megtartották a kötelező show-elemeket, ill. -szabályokat, és ennek is köszönhetően a többség valószínűleg visszahízza majd a műsor ideje alatt leadott kilókat. Ez a versenyszellemet erősítő attitűd valahogy nem akar szűnni, soha semmilyen kontextusban. Pedig szerintem az sokkal érdekesebb lenne, ha mindenki maradhatna a végéig, és mindenki sokat fogyna. Nem hiszem, hogy úgy kevésbé látványos lenne. Sajnálom.

Norbit pedig határozottan megkedveltem. Fitnesz Alexandra meg közömbösebb lett mint eddig, olyan semmilyense.