Végtelen történet

Kis naivak! Azt hittétek, pénteken megműtenek, igaz?! A történet:

Rövid áttekintéssel. Magyarországon dolgozom, ergo itt fizetem a tb-t. Kértem, hogy az OEP adjon E-106-os nyomtatványt, s ezzel jogosultságot a szlovák egészségügy bármely szolgáltatásának ingyenes igénybevételéhez, mivel szlovák állampolgár vagyok, bármikor kellhet, meg különben is Kassán műtenek majd. A kártyát minden egyszerű, földi halandó megkapja néhányszáz nyomtatvány és igazolás ellenében, egy, azaz 1 évre, majd, ha úgy alakul lehet hosszabbítani. Én a kérelmemet 2007. augusztus 24-én adtam le az OEP felé, akik az ígért 30 napon belül pozitívan el is bírálták azt. A szlovák biztosító megkapta az én E-106-os jóbarátomat, és ki is állította az ennek megfelelő kártyámat... figyelj!... 2007. október 17-ig szóló érvényességgel! Tekintve, hogy szeptembertől lettem jogosult a fent említetettekre, a kb. egy hónap nem látszik lefedni egy egész évet. Gondolom én, józan paraszti ésszel. A dátum azonban mégis marad, mert a szlovák biztosító úgy számolja az egy évet, hogy a munkába lépésem első napjától kezdve egy év. Tavaly, azaz 2006. október 17-én kezdtem el dolgozni. Így, huss, észre sem vettem, s "letelt" az egy évem.

Most őszintén: noooooormális?! Mi az, hogy kapok valamit egy évre, és ők úgy döntenek, hogy a mittudomén a legutolsó holdfogyatkozáshoz igazítják a kezdetét, vagy szlovák nemzeti felkeléshez, vagy akármi más, csak ne az a dátum legyen, ami valós időben és térben, minden logika szerint a kérelem elfogadásának időpontja. Az olyan snassz, mi? Tehát annyi csak a teendőm, hogy újra bemegyek az OEP-ba, hogy igaz, hogy most kaptam meg, amit akartam, de aki bújt, aki nem, lejárt, ide nekem még egyet. Csak arra lennék kíváncsi, hogy ha mondjuk 2002-ben kezdtem volna dolgozni, akkor ezt 6-szor kéne eljátszanom, amíg ideadják a megfelelő időtartamot magában foglaló, azaz ténylegesen érvényes kártyát??? Hát, mi ez??? Játék határok nélkül?

Tehát a helyzet: október 18-án nem tudnak megműteni, mivel akkor már egy napja használhatom, ha úgy tetszik, seggtörlésre az érévénytelen kártyát.

Várom olyan kedves szakemberek jelentkezését, akik rontás levételben, átok megszüntetésben, esetleg összeesküvés-elméletekben jártasak, ill. a történetem megjelentetésére nyitott kiadót is szívesen látom. Köszönettel: a mandulám és én.

Vízállás

Büszkén jelenthetem ki, hogy a terápia sikerrel járt: képes vagyok 2 l vizet meginni naponta. Mit képes?! Megőrülök, ha nem teljesítem a kiszabott mennyiséget. Kb. 1-2 hónappal ezelőtt döntöttem el, hogy a napi nagyjából fél litert tisztességesen feltornászom. Meg is lett az eredménye. Sokkal jobban érzem magam a -z immár rugalmasabb - bőrömben, tisztulok kívül-belül, és jelentem, betegségek is gyorsabban vonulnak át rajtam.

Jaaa, nem mondtam?! Hétvégén tüszős mandulagyulladás volt ám. A műtét meg ugye jövő héten. Ha úgy állnak majd a csillagok... vagy tényleg fasztuggya már, hogy minek a függvénye. Szóval, mivel már nem vagyok hajlandó több antibiotikumot magamba tömni, és orvost sem akarok látni a műtétig, ezért előkerült a házipálinka, és kirajzolódott egy szebb jövő. Gyerekek, kettő napig küzdöttek a tüszők! Pálesz nyert. Azért hogy ennyire kézenfekvő legyen a megoldás... Most már a pálinka gondolatától is rosszul vagyok, de hogy a különféle torokpucoló cukorkákra meg a jó öreg ecsetelésre már senki sem tudna visszaszoktatni, az is biztos. Én megtaláltam.

Vízre visszatérve: ez is annyira nyilvánvaló, mégis évek teltek el, mire rávettem magam, hogy beépítem a folyadékbevitelt, mint olyat az életembe. Rutint kell kialakítani, ennyi a titok. Hogy reggel közért, 1,5 literest leemel, 92 Ft-ot kifizet, munkahelyre bevisz, ott elfogyaszt. És aki függő, mert ez tényleg egy típus, csak épp szokástól, aktuális lelkiállapottól, ill. lehetőségektől függ, hogy mitől függ épp az ember; szóval, aki ilyen fogyatékkal él, annak csak megfelelő, hasznos eszközt kell találnia. Feldmár is megmondta. Szenvedélyről leszoktatni nem lehet, de ha önpuszttó, mást kell találni helyette. Hát, én most vízfüggő lettem. Jobb, mint a cigi. Mellesleg - ha már szenvedély - segít a leszokásban. Én egy hétnél tartok e témakört érintően. De mondjuk nálam ez kellemes mellékhatás, nem azért kezdtem el. Hanem mert tényleg éreztem, hogy szar a közérzetem. Eszméletlen mit össze bírtam picsogni a kiszáradás szélén, de eszembe nem jutott volna inni... A lényeg, hogy most már van, és örülünk, örülve függünk, de így is jó. Főleg így jó.

Itt meg jófej módon összegyűjtötték a különféle vizes tényeket.

Még mindig

Végül rászántam magam, hogy elmeséljem. Megint elmentem mandulaműtétre. :) Mikor ezt az időpontot kaptam, szóltam ám az intézkedő szerveknek (keresztszüleim), hogy szerintem nem lesz jó, mert azelőtti héten légcsőgyulladással nyomtam az ágyat, és még mindig köhögök. Mondták, sebaj, jobb túlesni rajta, különben se variáljak már ennyit, mert nekik is tele van a tökük ezzel a halogatással. Jó.

Elmentem. Vérvizsgálat: fehérvérsejt szám béka segge alatt, szakkifejezéssel patológiás. EKG, Röntgen rendben, belgyógyászati vizsgálatok szerint is kiváló minőségű az egészségem. Ott is szóltam, hogy köhögök, de le van szarva. Felvesznek az osztályra, belekényszerítenek a pizsamámba, megeszem az első kórházi ebédemet, megismerkedem a nővérekkel, ápolókkal, és reggel óta minden idegszálammal arra koncentrálok, hogy ne szarjam össze magam a műtét gondolatától. Mondják, hogy már csak az aneszteziológussal meg a gégésszel kell beszélnem, és másnap irány a műtő. Altatóorvos barátunk előtt sikerült egy olyan megállíthatatlan köhögési rohamot produkálnom, hogy a már kitöltött kórlapon az utolsó üresen álló cellánál megállt a keze. Mondta, hogy ha beteg vagyok, ő nem hajlandó elaltatni. Az meg ugye nem lehet, hogy akkor inkább majd mesélnek valami szépet és elalszom magamtól... Mondta, ő nem írja alá a papírjaimat, beszéljek a gégésszel. El is mentem. Beszélgettünk, miközben bejárta a légcsövemet is, és közölte, hogy akkor várnak szeretettel legközelebb, ha már meggyógyultam, most ugyanis légcsőgyulladásom van. Még mindig.

Ennyi. Összepakoltam, azt' hazamentem.

"Egyszer csak összejön" jeligére várom a biztató üzeneteket.

Csapatleépítés...

...meg a szokásos mandula ügy.

Szerényen, összehúzva magam jegyzem meg, hogy jelen állás szerint pénteken műtenek. Kollektíve legyen szíves a világegyetem egy jelentős része imádkozni azért, hogy ez most már végre tényleg megtörténjen. Köszönöm szépen!

Egyébiránt faszkivan a munkahelyemmel meg az álságos és baszatlan állapotok következményeivel. Csak nőkkel ne kelljen együtt dolgoznom a következő életemben! (Bánya. Az lesz a tuti.) Jelenleg ketten vannak még versenyben az én abszolút szubjektív "Fuck You You Fucking Fuck Award"-omért, de úgy tűnik, megosztott lesz a díj. Hogy én, a békés, konfliktusmentes világ eljövetelét váró nyomorultul toleráns egyén keveredjek ilyen napi fasságok által generált hülye helyzetekbe, hátszóval ez így nem egyszerű. A részletek talán nem is fontosak, de a lényeg, hogy klasszikusan a "más szemében a szálkát..." topic alá gyűjthető a sztori. Okos és bölcs szeretnék lenni, akiről mindig minden butaság lepereg, és frappánsan vág vissza minden helyzetben. Vagy ha ez nem, akkor nagyon erős, hogy a konfliktusmentesség jegyében jól szájba tudjak vágni bárkit. Ebből a kettőből valamelyiket, meg világbékét kívánok minden kedves, valamilyen baleset folytán normálisan működő embertársamnak!

Elmentem felvágatni magam. Aztán, hogy mi lesz belőle...
Csók.

Tündérem

Hátszóval, érdeklődés híján, azaz légcsőhurut miatt ismét elmarad a mandulaműtét. Igen, ezt most már én is belátom: direkt csinálom. Azazhogy nyilván nem, csak már magamnak sem hiszem el, hogy ennyi akadály gördüljön véletlenszerűen a dolog elé. Egész hétvégén annyit köhögtem, hogy jelenleg kiszakad a tüdőm meg fáj, és tegnap kinyílt a csap az orromban, és igazolni látszik Hajós András teóriáját, miszerint az ember amúgy takonyból van. Elég szar, sztem holnap is itthon maradok, nem fertőzöm az én gyöngyvirágaimat az oviban.

És itt kell megemlítenem az én drága Édesanyámat, aki nélkül valószínűleg egy náthát sem élnék túl. Mondom, de jó lenne, ha most vmi légzéskönnyítő kenőcsöt találnék és az esélytelenek nyugalmával kinyitottam a gyógyszeres fiókomat (az egyiket :)), és ott volt. Ezt kb. 4 féle gyógykészítménnyel játszottam el a hétvége során, és be kellett látnom, hogy anyu vmi félreértés kapcsán a Földnek ezen dimenziójába keveredett a jótündérek világából. Komolyan, fogalmam sincs hogyan jutottak el hozzám ezek a gyógyszerek... ha jobban meggondolom, talán azokban a zsákokban, amiket minden egyes otthoni kiruccanás után magammal cipeltem. Merthogy a jótündérek vagy a szociális vagy az egészségügyi szférában dolgoznak. Az enyém konkrétan gyógyszertárban. És hogy a sok-sok betegségem oka a hipochondriám lenne, azt egyelőre nem tudtam bizonyítani, de én hajlok e megközelítés felé. Jelzem, "a világ, mint potenciális fertőzésveszély" teóriámra a környezetem is rásegít. Pár nappal ezelőtt kérdeztem a (gyógy)testnevelő tanár bátyámat, hogy szerinte járjak-e úszni, ha fogyni akarok, mire közölte, hogy én ott is csak fertőzéseket szednék össze. Erről ennyit.

OEP - round 3

Már 2 napos a Magyar Gárda. Éljen! Hurrá! Ihaj. És riaria! Usztics végre megint egy kicsit a Kisvárosban érezhette magát, és a gárda tagok elszántan meneteltek magasabbrendű célok felé. Gondolkodtam is, hogy mire van most a legnagyobb szüksége az országnak... és nekem is csak a Magyar Gárda jutott eszembe. Mindegy.

Az van, hogy lélektanilag érdekes megmozdulás volt ma. Van ugye a Hivatalnok, aki a felsőbbrendű. Mert üvegfal, számítógép, kész válaszok, stb. Borzalmas egy népség, de mindenkinek találkoznia kell velük. Nekem a kelleténél többször sikerült az elmúlt egy hétben, de nem adtam fel az emberiségbe vetett maradék hitemet. Szóval, van Ő, aki statisztikailag kimutathatóan többet dolgozik a "nem" szóval meg úgy általában a tagadással, mint egy átlagos földi halandó. Elmondom a hozzáállást, ami az esetek 98% százalékában megcáfolhatatlan: jöttél ügyintézni? várj, felveszem a szúrós szemű, mindenkit szénné alázok tekintetemet, na most mondhatod! nem, nem fog sikerülni, fogadjunk, hogy meg tudok nevezni olyan dokumentumot, nyomtatványt, adatot, papírt, cetlit, ami úgysem lesz nálad, és elhúzhatsz érte a sunyiba, és ma én nyerem meg a "kinél volt legkevesebb ideig mindenféle eredmény nélkül a legtöbb ügyfél" versenyt. Az én aktuális üvegkalitkás ellenfelem is ilyennek indult, ez mind ki volt írva a homlokára, de egyszercsak elindult a harc, közte és a benne elbújt humánus lény között, és vicces volt látni, ahogy néha kidugja a fejét az amúgy vicces és valószínűleg jószívű ember e szörnyeteg mögül. Ügyintézésem olyan nonszensszé változott, hogy nem lehetett tovább bírni (ő egyre több akadályt sorolt fel, én meg darabonként 5-6 percet töltve azok leküzdésével: telefonhívás, táskában kotorászás, érvek felsorolása, nála volt még egy dara számítógép újraindítás), és mindketten hivatalnokhoz, ill. hivatalnok ellenségéhez méltatlanul nagy baráti röhögésben törtünk ki. Szólt ez a helyzetnek, a szerepeknek, de többek között - ahogy aztán későbbi emberi hangú, kellemes csevegésünkből kiderült - az ő napjának, ami elég hülyén indult. Kiakadt ám végül mindenkire, hogy ez a munkahely egy szar (amit én már egyik előző bejegyzésemben, más szemszögből, de pontosan így szögeztem le: OEP, az szar), és igazából megértettem. Ha minden nyiklik-nyaklik és befosik, nem lehet dolgozni, és ebben az országban ez előfordul. És még egy sajátos mentalitással is meg vagyunk áldva, mi magyarok, amivel nem könnyű ám együtt élni. Na, pont ezen nem segít majd a Magyar Gárda, többek között (hogy átkötöttem, figyejjé!). Én meg empatikus vagyok, azt' kész. Most ezért sikerült ügyet intéznem, pedig legalább 20 percig nem úgy tűnt, hogy sansz van rá.

Az OEP egy szar

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár egy szar.

Mandulaműtét II. - avagy a ripsz-ropsz

Tessék elképzelni, hogy összepakolod a kórházi túlélőfelszerelést, lelkileg rendületlenné változol, a legrosszabbra is felkészülsz, a blogodon gyakorlatilag megtartod a mandulád virtuális temetését... erre közlik, hogy nincs ám hely most. Majd szeptember közepén. Akkor lesz idejük megműteni. (Nem vagyok ám hülye, ott dolgozó orvos mondta, hogy befekvésre-műtétre készen menjek.) Mellék-, ámde fontos szál, hogy itthon nincs biztosításom, azaz a kassai kórház gégészeti osztályán olyan 210.000 Ft-ért műtik meg az embert. No, ennek az információnak nem voltunk birtokában. És ez altatási ceremóniával együtt max. 20 perces beavatkozás... Szép kis tarifa. Három emelettel lejjebb meg 70.000 Ft-nak megfelelő összegért nagyobbítanak mellet. Igen, gondoltunk ám "fekete vágásra is", de ha mindenki benne lett volna a buliban - márpedig muszáj lett volna -, akkor az összeget illetően szinte ugyanott vagyunk.

Doktor úr jól megnézett amúgy, nagy hümmögések kíséretében, és szólt, hogy ez ám nagyon szar állapotban lévő mandula. Mert hatalmas, mert tele van hegekkel, meg jó, hogy bírok éjjel lélegezni. Jófej volt, de azért majdnem elsírtam magam, amikor közölte, hogy menjek haza, és akkor majd szeptemberben találkozunk. Nekem addig - a gyakorlat szerint - simán lehet még 2 tüszős mandulagyulladásom... Persze jól le is lettem ám szúrva, de az már rokonilag történt (ott dolgozó keresztanyás főnővéres), hogy miért nem jöttem korábban, és miért vártam meg, hogy ilyen borzalomig fajuljon a dolog. Hát, NEKEM KELL TUDNOM???? A rohadt életbe! Mintha nem látott volna mind az 5 alkalommal orvos!!! Ebből egyszer gégész. Lehet tippelni, vettek-e törletet egyszer is? Nem vettek, nyilván minek. És szerényen, naivan rákérdeztem, de a válasz az volt, hogy ez az antibiotikum széles spektrumú. Ennek fényében 4 alkalommal azt kaptam. Mintha bevált volna. Ha korrekt akarok lenni, akkor csak így fogalmazok: siralmas tudással rendelkezik az a 4 magyar orvos, akihez október óta "szerencsém" volt. Persze Isten ments, hogy általánosítsak, nyilván csak elém ugrálnak tömegesen a dilettáns f.szkalapok.

Mandulaműtét

Sokat nyeltünk együtt. Igyekeztelek megóvni hidegtől, s minden szélsőségtől, cserébe Te betolakodók útjába álltál, nem kímélve önmagad. Velem voltál egészségben, betegségben, téli szünetben és bútorvásárláskor. Azt hittük, örökké tart majd. De hivatásod veszélyét nem tudtad elkerülni, s ez végleg megpecsételte a sorsod. Állapotod fokozatosan romlott, s az életet többé nem tudtad a maga szépségében élvezni. Lassan elmész. Búcsúzunk Tőled, örökre. Kisgazdád, Gabi, alsó szomszédod, a garat és unokatestvéreid, Adenoidék (orrmandulák). Az immunrendszer saját halottjának tekint, lényed pótolhatatlan számára. A felső légutak minden tagja megrendüléssel fogadja nemsokára bekövetkező halálod hírét... Nyugodj békében.

Tonsilla de Petit

(alias: Kicsi mandulája)

1984-2007

Holnap vagy holnapután műtenek. Elvileg altatásban. Főorvos fogja a szikét, ettől kicsit nagyobb biztonságban érzem magam. Ráadásul Kassán kerül rá sor - ott születtem, nagy baj nem történhet. :) Persze, nyilván fosok, de inkább csak a fájdalomtól. Gyűlölöm a nem természetes helyzeteket. A belőlem kifolyó vérrel meg különösképp problémáim vannak. Ez van. Most gyakorolom, meddig bírom ki nyelés nélkül, és barátkozom a gondolattal, hogy éles tárggyal turkálnak majd a torkomban. Valószínűleg mindenkit a pokolba kívánok majd, úgyhogy ha megnyugodtam, és mindenen túl vagyok, majd jelentkezem. Csókolok mindenkit!

Elveszett az "i"

Gondoltam, fröcsögök valamit a magyar egészségügyről, meg arról, hogy mindenkinek van legalább egy "félrediagnosztizáltak" története, de már alig van hozzá kedvem. Mélyen elszomorít a dolog. A reformokat meg - még abban az esetben is, ha alapvetően jól megtervezték volna őket - egész nyugodtan fel lehet helyezni a megfelelő testnyílásokba. Ezen a mostani hozzáálláson, a morál mibenlétére való "he?" típusú visszakérdezésen és a dilettantizmus ily mértékű elharapózásán már Mózes kőtábláinak földhöz csapkodása sem segítene. Ágó mesélte ma, hogy fogkövet akart leszedetni, és ugyanaz az orvos magán-, illetve sztk jellegű szolgáltatást is nyújt, azaz eldöntheted, hogy 300 vagy 5.000 Ft-ot adsz egy ilyen kezelésért. Ennek függvényében ugyanaz az orvos szarul és jól is el tudja végezni a munkáját, és ezt nem szégyelli bevallani. És ezzel jól meg is bosszulta a vizitdíjat. Jöhet a sátáni kacaj meg az "ottfelejtett" fogkő. Gondolom, a doktor úr a saját seggével alaposabb, vékonyabb wc-papírral sem csak félig törli ki... Ezek után az én állítólagosan félrekezelt tüszős mandulagyulladásom nem is megdöbbentő. Három orvos három féle gyógyszert javasolt, mindenki szidta a másik anyját, és a legszebb, hogy egyiknek sem hittem egy szavát sem. Tessék az Új Orvostudományról, a germán medicináról tájékozódni! Dr. Hamer nem hülye. Tudok adni könyvet is. :)

Ma megint a melegekről vitáztam. Lassan akár tiszteletbeli homoszexuálissá is avathatnának. Most házasság meg gyermeknevelés volt az egyetemes borzongás tárgya. Mi lenne, ha ennek az embernek azért engednénk meg, hogy gyereket fogadjon örökbe, mert úgy tűnik, alkalmas rá, a másiknak meg azért nem, mert rohadtul nem úgy tűnik, hogy megfelelő feltételeket tud teremteni egy gyermek neveléséhez, egészséges fejlődéséhez? Ember, személyiség, jellem, egzisztencia vs. nemi identitás. Értem én a problémát, de a buzi csak buzit nevelhet egyszerűsítéssel vannak fenntartásaim. És ki akar vitatkozni arról, hogy egy állami gondozottként felnőtt ember jelentősen jobb életkörülményekhez jutott volna családban? Arra alkalmas családban. Arra alkalmas - akár homoszexuális - szülőkkel. És ez nem a "nekik még ez is megfelelne", meg a "jobb, mint semmi". Hiszem, hogy homoszexuális ember is kiválóan fel tud nevelni egy gyereket. Ahogy szarul is. Tudom, sokakat felháborít a téma, de mi'csináljak, ha engem nem?! Én csak azt látom, hogy a nálunk lévő állami gondozott, imádnivaló kölykök hatalmas esélyt kapnának a normális életre, ha még ennél is gondoskodóbb helyre, családba kerülnének. Mellesleg a leszbikus nő besétál a spermabankba, vagy akár élesben, alkalmilag - összeszorított fogakkal?! :) - oldja meg, teherbe esik, azt' megszüli a gyerekét, akit majd ketten nevelnek fel a párjával. Azért ki szól vajon?! Ja, persze, az nem ugyanaz, mert két csókolózó nő erotikus látvány. El is felejtettem. Bocs. Jelzem, meg lehet nyugodni, ezzel az örökbefogadási rendszerrel, ami Magyarországon létezik, a nem melegek sem tudnak egykönnyen picinyke családtaghoz "jutni". A jól szituált, kedves, végsőkig türelmes amerikai házaspár 3 éve próbálkozik egy súlyosan-halmozottan sérült kisfiú örökbefogadásával, de nagyjából még 4 évvel számolnak. Ha sikeres lesz ugye egyáltalán a dolog.

Nem akarom ám túlragozni, csak mindig kikívánkoznak belőlem azok a dolgok, amik miatt elkezd a valahogyan belém épített esélyegyenlőségmérő műszer pirosan villogni. És eskü, nem erőltetem, lehet ám, hogy rendellenességem, de én szeretek így élni. És szeretnék más értékrendet látni magam körül. Hogy egyéni elbírálás legyen, hogy ne kelljen csoportokról beszélni, sem melegek, sem fogyatékosok, sem semmilyen "mások" esetében. Meg álmodik a nyomor...

A Hofi meg énekelt.