Thursday, February 14, 2008

Bulváros

Azt álmodtam reggel, hogy Győzike házába költöztünk 7 jóbarátommal, természetesen csak béreltük. És rolleren meg görkorin közlekedtünk Budapest felé minden nap Salgótarjánból. (Ha egyáltalán ott laknak.) Azt hiszem, ez már a vég.

Kettő dolog ragadott meg az utóbbi napokban a "TV"-ben. (Emlékszem alsós koromban sokáig televíziónak hívtam és ezért sokan kiröhögtek, aztán abbahagytam... hát, igen, az arisztokrata neveltetésem.) Azért van idézőjelben, mert nincs tv-m, viszont neten megnézek néhány műsort, persze jóval később, mint ahogy az lement élőben. Így sajnos nem tudok elég naprakész és cool lenni, de ez van.

Volt egy blokk a Fókuszban, hogy Underground zene. Elég színtelenre sikeredett. Nem azért, mert szinte csak a régi Amorf utódzenekarai voltak benne, hanem mert bulvár műsornak különben sem áll jól a felszín alatt turkálás. Persze jó volt látni Péterfi Borit és a többieket egy nem megszokott felületen, ugyanakkor elgondolkodtató, miért dobták fel a témát. Talán mert az underground már nem is annyira föld alatti cucc. Igenis tömegeket vonz, igényes zenére éhes tömegeket. Hál' Istennek. Kicsit mégis olyan volt, mintha azt mondták volna, tessék nézni, kedves kommerszék, ilyen is van. Pedig szerintem sokan odatapadtak a képernyőre, nyilván nem a móunika só rajongói, és közben örültek, hogy jé, ezek itt. Tessék elfogadni, hogy egy Erik Sumo koncert sokkal több embert vonz, mint egy Crystal hakni. Hogy honnan tudom? Onnan, hogy naiv vagyok, és hiszek egy boldog, igényes jövőben. :)

A másik meg egy nagyon régi interjú, ami a Szulák show-ban készült Dobó Katával. Ott ő elmondta, egy fogadáson voltak Andy-vel, ahol Brad Pitt is megjelent. Ekkorra Kata túl volt a Trója castingján, és már csak ő maradt meg Kruger a szép Heléna szerepére. Andy tanácsolta, menjen oda Pitthez, mutatkozzon be neki, hátha előremozdítja az ügyet egy kedélyes csevegés. Dobó Kata pedig minden magyar büszkeségét összeszedve azt mondta, már pedig ő nem, neki se Andy, se holmi Brad Pitt ne segítsen szerepek megszerzésében... Esküszöm, leesett az állam. Ez a nő gyönyörű, és privát véleményem szerint kenterbe veri Diane Krugert. Persze szép csaj, de korántsem olyan izgalmas, mint Dobó Kata. Szerintem. És könyörgöm, ha ahhoz, hogy esetlegesen befussak Hollywood-ban, az kell, hogy beszélgessek egyet Brad Pittel, hát persze összeszorított fogakkal ugyan, de egye fene megteszem.

Most komolyan, én se színésznő, se elbűvölően szép nő nem vagyok, de fix, hogy odamentem volna hozzá, legyőzve minden félelmem. Mert ennyit kellett volna csak bevallania Katának, hogy egy elegánsat rottyantott a csini kis estélyi ruhájába a noszogatás hallatán. Ez a mi jó öreg, mélyen gyökerező magyar önbizalomhiányunk, ami egész életünket megfertőzi. Akarom mondani, annak, aki hagyja. Dobó Katáról messziről lerí, hogy bizonytalan ember, és amikor kicsit összeszedi magát (inkább felszívja), akkor is csak a düh beszél belőle, nem pedig a szépen felépített magabiztosság. Nem sugárzik, pedig én úgy képzelem, olyan körökben, amilyenekben ő járt, nem lehetett volna nem "megtanulni". Ez a csaj nem rossz színésznő, szerintem nagy karriert futhatott volna be, ha nem ennyire... bocsánat, de ha nem ennyire tipikusan magyar.

Sunday, February 10, 2008

Cseh remek

Bocsánat, de ez nagyon kellett. Még ha nem is úgy tűnik, hogy igen.

Saturday, February 9, 2008

Sokan vagyunk, de...

Ha eszembe jut valami mélyenszántóbb, majd írok, de most egy ilyen laza kutyásat gondoltam. Ő Varga Borzos Soma, aki Vitéz Alistáli Varga Betyár Samu fogadott testvére. Reméljük, Samu hamar feldolgozza, hogy bár őt pulinak vettük, mégsem lett az belőle, ellenben most olyan társat kapott, aki minden bizonnyal már puli, a puliság összes megkülönböztető jegyével.




Monday, January 28, 2008

Ajánlom

Épp az aktuálisan szokásos pálinka adagomat fogyasztom, mert kapar a torkom. Úgyhogy egészségünkre. Tényleg ajánlom mindenkinek, pillanatok alatt rendbeteszi a fertőzéses problémáimat. Ezzel valahogy kihúzom a nyári mandulaműtétemig.

Olvasom a Grímuszt, amit szintén mindenkinek ajánlok. Fantáziadús mese, tele gondolatébresztő bölcsességgel. Valós tényekkel. Még akkor is, ha kesze-kusza agyszüleménynek tűnik az egész. Dedikált a szerző Budapesten is, talán pár héttel ezelőtt. Sajnálom, hogy kihagytam, mert egészen érdekes élmény élőben látni azt, akinek a gondolatai mélyen érintik az embert. Ha igazán olvasok, nagyon mélyen belém másznak a történetek, vagy épp fordítva, és jó személyesen is találkozni azzal, akivel ennyire intim viszonyba kerül az ember. Günter Grass már megvolt. :)

Thursday, January 24, 2008

Remény

Kiderült, hogy érdemes reggelenként felkelni és megkockáztatom, hogy élni is... Na, sztori. Kicsi gyerekeim közül kettő szociálisan is hátrányos helyzetű, azaz ruhákra sem nagyon telik a családnak. Az enyémnek viszont igen, így az én kedves családtagjaim most ruhaszerző projektet indítottak. Én magam részéről netes boltokban vásárolgatok használt cipőket a kis srácnak. Megvettem egy szandált pár száz forintért, és ma elmentem érte. Isten bizony mellesleg említettem meg, hogy egy vak kisfiúnak lesz a cucc, csak annak kapcsán, hogy mondta a nő, ő zuglói, én meg erre válaszoltam, hogy az tökjó, mert én meg Zuglóban dolgozom, a vakodában és oda viszem majd, amit vásárolok. Eredmény: teljesen ingyen kaptam meg a cipőt, plusz egy pár meleg csizmácskát és egy tábla csokit. Egy olyan 3 gyerekes édesanyától, aki szintén nem látszott "jómódúnak". Én ragaszkodtam a fizetéshez, ő meg erősebb volt... :) Sőt, megkért, nézzek még szét a cuccai között, hátha találok vmit, amit még elvihetek a gyerekeknek, persze azt is ingyen.

Köszönöm!

Thursday, January 10, 2008

Dekor

Amíg nem vagyok túlzottan blogger kedvemben, mert épp gyámoltalan gyermekeken segítek (3-ra kéne meghatódni, 1, 2, ...), addig meg lehet tekinteni (böngészni) kettő darab nevet, s az a mögött lapuló művészetet.

Egyikük Govinder Nazran.

Másik pedig Daniel Kessler. Utóbbinak nem túl igényes a weboldala, de marha helyesek a 2D-s kutyái.

Két ovis szobát készülök kidekorálni velük. Figyelemre méltóan kedveskék.

Thursday, January 3, 2008

Boldogító

Javaslom, mindenki nézzen körül, hány boldog, kifejezetten valamilyen helyesnek vélt irányba tartó, értelmes, jól működő, őszinte párkapcsolatot lát maga körül! A többségük szenvedés, vagy ami rosszabb, már a nagy boldogságnak látszó tárgyról is látszik, hogy férges. Ez a körülöttem lévő házasságok kapcsán jutott eszembe, merthogy véleményem szerint akkorra romlik meg minden annyira, hogy azt már nézni is rossz. Azt mondják, 10 év van benne, nem több. Mindegyikben.

Sok gondolat jut eszembe most Csernus könyvéből, többek között ilyen a görcsösség is. Annyira feltétlenül és megszakadva ragaszkodunk a kötődéshez, s majdan annak hivatalos, felbonthatatlan(nak hitt) megpecsételéséhez, hogy az ijesztő. Sajnálom, hogy be kell látnom, a házasságok nem működnek. De ha ez tényleg így van, akkor nem kell mást tennünk, mint berendezkednünk valami egészen másra. Sokkal jobb, mint egy felszabadult pillanatoktól mentes merő aggodalomként definiált életet választani. Akkor legyenek gazdasági kapcsolatok, pecsételjék meg az "üzleti partnerek" viszonyát, és tudjuk mi merre hány méter. Olyan hiteltelenül adjuk mára az álszentet, hogy azt jelen állás szerint már a gyerekek sem kajálják meg.

Minden jel arra utal, hogy ezzel vagyunk körülvéve, hogy nem is tudunk más modellnek teret engedni, hogy a házasság szentségének - ha volt olyan valaha - befellegzett. Amire gondolok, az nem olyan, hogy vannak problémák, esetleg tragikusnak ítélt helyzetek, amikből ki lehet lábalni... mert ilyenek biztosan vannak, csak nem erről beszélek. Hanem arról, hogy a lehető legrosszabb taktikát választjuk a házasságok "túlélésére". Szerintem. Pedig nekem egyelőre nincs közöm semmi hasonlóhoz, csak gyűjtöm az infókat a látvány alapján. Biztosan kulcs a tudatosság, de egy bizonyos szint után meg egyszerűen felülkerekedhet az ember magán a párkapcsolaton, annak fontosságán is, az meg ugye akkor a ló túlsó oldala, bár tény, hogy csábítóbban hangzik... csak akkor meg megint mire jó.

Ott van ez elrontva, hogy már rég nem abba az irányba haladunk, amely irány rendszerének értékeit ránk erőltetik gyermekkorunk óta. Anyai kötődésben is az ambivalens a legocsmányabb, nincs ez másként a többi viszonylatban sem. Kinek vannak itt szilárd értékei?! Ki tudja itt, hogy mi a jó és hogy hogyan jó?! Nem viccelek, amikor azt mondom, senkinek sem hiszek, amikor párkapcsolati tanácsokat ad.

Különben jól telt a szilveszter meg ami utána volt. Vajdaság, fúvósok, hóban táncolás, süti, burek, bárányhús, kávé kávéval... Ma jöttem haza, de még csak testben.