Nagy fenekű nők napja

Második nekifutásra próbálkoztam a 90 napos diétával, elsőre 4, másodikra 8 nap után véreztem el. Mindkét alkalommal a gyümölcsnapon buktam el. Aki nem ismeri ezt a divatos fogyókúrás módszert, annak csak röviden annyit róla, hogy táplálék szétválasztáson alapul, fehérje, keményítő, szénhidrát és gyümölcs - azaz adott napon csak az annak megfelelő kaját veheted magadhoz. Végig csaltam egy kicsit, mert bár betartottam, hogy étkezés után min. 2 óráig hagyjam pihenni a gyomrom, de igazából akkor ettem, amikor már nagyon éhes voltam, és nem pont akkor, amikor az elő van írva. És ez a diéta alatt elég sűrűn előfordult. A napi 3-szori étkezés, ezekkel a gyerek adagokkal elég közel áll a koplaláshoz, így a mennyiségben is csaltam.

Problémáim:
- sosem voltam jóllakott (nem kipukkadásról beszélek, mert az átlag magyar emberhez képest én átlag magyar madár adagot eszek alapjáraton is)
- nagyon gyorsan megéheztem, és nem értem mi a jó abban, hogy a gyomorsav mossa a gyomorfalamat (kedves buddhista mondás, hogy ne azért egyél, mert éhes vagy, hanem azért egyél, hogy ne legyél éhes :))
- a reggeli gyümölcsevést végképp nem értem (minden reggelire azt kell enni) - savam lesz, beindul az emésztésem, ellenben túl sok mindent nem kell megemésztenem, mert ugye nagyjából vizes cuccot nyelek, és a főétkezésig hosszú-hosszú órák telnek el, így tök "fölöslegesen" háborog a gyomrom
- az egésznapos gyümölcs zabálásnak végképp nem látom értelmét - egy teljes napig savasítom a szervezetem, miközben évek óta arról harsognak, hogy az elsavasodás minden baj forrása
- egyedül a gyümölcsnapon van megadva nagy kegyesen tízórai és uzsonna, az összes többin teljesen logikátlan, hogy mondjuk reggeli és ebéd között kb. fele annyi idő telik el, mint az ebéd és vacsora között, a vacsora ráadásul fele az ebéd mennyiségének. az üzenet világos: dögölj éhen!

Nem tetszett, igaz nem volt hosszú életű a dolog, de nálam nincs több esélye ennek a felettébb fura eredetű diétának. Végig szarul éreztem magam, és tegnap már a gyomrom is megfájdult (az a szúró, sehogy se jó, fekélygyanús fájdalom...). Állítólag 15-20 kilót is le lehet vele fogyni, ami nálam végül egy kb. 30 kilós versenysúlyt eredményezne. :) Szóval, úgy döntöttem, ettől a fölösleges 5 kilótól mégiscsak a jól bevált mozgásos módszerrel szabadulok meg.

Ami a legeslegeslegfontosabb ebben az egész ügyben, hogy a 90 napos diéta valójában nem leellenőrizhető. Keresgélésem során EZ volt a legmélyrehatóbb magyarázat. Így ennél a pontnál meg is bukik. Ha nincs forrás, nincs felelős, nincs bizonyíték, reális keretek között nem nagyon van miről beszélni. A szubjektív élményeket meghagynám a vallásnak. Szelíd tudománybuziként egy halk mea culpa után ezennel búcsút intek ennek a nagyszerű "módszernek".

A törvény nevében

Okosan megállapítottam, hogy ez a hét lassan hivatalosan is imígyen neveztethet: Hülye Törvényjavaslatok Hete. Ez kicsit azért bosszantó, és az sem korrigál rajta semmit, hogy itt is, ott is tele vagyunk hülyékkel.

Szlovák rész. Törvényjavaslat. Slota barátunk nyújotta be (tudjátok, a tankos). Hogyaszongya, mivel a gyalogos is része a közlekedésnek, ezért miközben közlekedik az ő lábával, ne hallgathasson zenét az ő fülébe dugva, ill. mobiltelefon használatával se akadályozza a forgalmat! Deígy járdán meg minden. Ha ezt szeretné tenni, üljön le, azaz vonja ki magát a közlekedésből. Csavar: bringásokra nem vonatkozik. :))) Ja, és hát a szankció: aki nem tartja be 4.000 Sk-ra büntethető (jelen árfolyamon kicsivel több mint 30.000 Ft). Törvényjavaslat elfogadva. Volt még egy halovány próbálkozás más javaslattevő részéről, hogy akkor márpedig képviselőkre is vonatkozzon a dolog, de azt elvetették. :) Én ezt az egészet nem kommentálnám, mert szinten aluli a dolog megvitatása.

Ma meg az indexen olvasom, hogy a könyvek árrögzítését előíró törvény javaslata van készülőben Magyarországon. Ami azt jelentené, hogy az új könyveket, x hónapon keresztül csak kedvezmény nélkül lehetne megvásárolni, ill. talán a 10% megengedett. Mindegy, a lényeg, hogy annyi, amennyi a Libriben vagy az Alexandrában szokott lenni. Ó, vajh kinek is lészen jó ettől? Hogy tiszta legyen, ez egy ilyen Bookline-ra irányuló revenge. Hogy hígul/kurvul a felhozatal az akárkibárki könyvet írhat helyzetek miatt, az max. kevéske hányingerre késztet, legfeljebb nem megyek ahhoz a polchoz. Hogy eredetileg vmi irreális áron vásárolhatnék könyveket, az már jobban aggaszt. (Mert a CD-t valahol még értem, hogy kalózkodás meg egyebek.) És akkor végre megtalálom a helyet, ahol normális, átlag pénztárcához kozmetikázott árakat találok (Bookline), erre kikezdik. És ha ez a törvényjavaslat átmegy, megint csak kiderül, hogy a húsosfazék típusú kisebbség érdekei mindennél előbbrevalók, és akkor meglepődni sem kell végülis.

A kiállítás

Még hezitálok, hogy megtekintsem-e a Vam Design Centerben nyugvó halottakat. Mint anatómiából átlagban 2 évente levizsgázó hallgató, állíthatom, hogy érdekel a téma, nagyon is. Azt meg főként aláírom, hogy ez a technika/megismerési mód korszakalkotó. Minden országban jól jönne egy ilyen, és talán lassan magunk mögött hagyhatnánk a bűzös, formalin medencéből kihalászott alanyokat. Nehezen, de talán túltenném magam azon, hogy egykor élő testek között mászkálok, és részeire bontott ember cafatokat mustrálok, mert valóban kíváncsi vagyok.

Ámde...

Gyerekek, hát már ez is MADE IN CHINA! Én Kínának azt sem hinném el, amit kérdez. Mert hiába adnak ki - tök fölöslegesen - közleményt a kiállítók, hogy nem tudják bizonyítani, hogy nem megkínzott, kivégzett politikai foglyokat raktak ki elénk, de a kínaiak nekik azt mondták, hogy ezek tuti nem azok. Ugyanmá'. Olyan kétséges ennek az egész kiállításnak az etikája úgy önmagában is, miért kell még Kínával megfejelni? Az meg valószínűleg elképzelhetetlen, hogy egyszercsak kipattan az ember fejéből egy ilyen kiállítás ötlete, és akkor aki felajánlja a testét, az a részese lehet a nagy műnek. Persze, rohadt lassan haladna a dolog, de én speciel egyedül ezt tartom etikusnak. Mennyivel kellemesebb lenne úgy végigsétálni, hogy tudod, ennek az embernek is ez volt a végakarata, a másik is alig várta, hogy ide kerülhessen, stb.

Ez az én testem, ha egy deka hozzátartozóm sincs, akkor is az enyém, és ha porhüvely/szartartály és a lelkemhez meg egyéb fennkölt fogalmakhoz nem is kötődik, akkor is kijár nekem az a tisztesség, hogy ha nem akarom mutogatni a csontvázam, rajta az izomrendszeremmel, akkor ne kelljen mutogatnom. Még akkor is, ha az egy magasabb szint, hogy az ember tényleg nem kötődik a testéhez. Nem értem el azt a szintet, slussz. Nekem szar ez így. A politikai foglyok esetében meg... hát ezt talán nem is részletezném. Ha a faterodból készítenének metszeteket, akarata/akaratod ellenére, az talán valahol b.sztatná a kis lelkedet, hogy ugyan tán ezt mégsem kellene. És valószínűleg leköpném magam a Free Tibet után, ha sanszos, hogy azért fizetek pénzt, hogy esetleg őket nézzem a Kínai Népköztársaság jóvoltából.

Szóval, tényleg csak a morális hátterével van problémám, azt, hogy tudományos értelemben lenyűgöző, nem vitatom. De a new york-iak legalább olcsón nézhették meg.

Jó borzongást, gyerekek!

A mesefilmeket valószínűleg sosem fogom kinőni. Így lesz legalább egy dolog, ami miatt a gyerekeim favorizálják majd kissé infantilis anyjukat. Rajongok értük. Kedvenceim az ír mesék, koboldokkal meg tündérekkel. De bármi jöhet, ami kellőképpen kedves és az erőszaknak csak a "legszükségesebb" verzióját használja fel. Anno elmulasztottam A faun labirintusát, amit végül a héten pótoltam. Kár volt. Hát, az egy vérborzalom. Ha még nem néztétek meg, most már ne is. Kicsit mintha Mel Gibsonnak is benne lenne a keze. A főgonosz száját szétvágják, rendre valami beteg elméből kipattant szörnyszülemény tűnik fel minden mesés jelenetben - szemgolyóival az asztalon, és a happy end-ben úgy lesz végül boldog a kis főhős, hogy egy pisztolylövéssel teríti le a nevelőapja, így utolsó perceinek hallucinációját kéne elfogadni megnyugtató befejezésként. Elmebetegek.

De van ám nekünk Narniánk. Amit szünet nélkül imádok. És megérkezett a második rész. Egyedül nem megyek moziba, csak végszükség esetén, úgyhogy várom kedves mesefilm rajongó ismerőseimet, nézzük meg együtt. :)

Freestyler, öcsém!

Tegnap megnéztem a Fábry Showdert - csak így lazán a vizsga előtti este (megjegyzem, levizsgáztam :)). Aztán volt benne két srác, hogy ők így freestylerbe nyomják a focit. Mondjuk parádés volt, de én erre csak azt tudom mondani, hogy van nekem 1, azaz egy darab bátyám. Három diplomával, gitár- és zongoratudással, nem kevés rajztehetséggel, nagy adag humorral és néhány kötetnyi sportenciklopédiára elegendő tárhellyel az agyában. És eztet tudja, ehe:

Tudom, kicsit nagymamásra vettem a figurát, hogy jaaaaj, az én kisunokám... :) Dehát, ez van.

Hagyj fel minden reménnyel!

Sok mindenben nem vagyok versenypárti, például az iskolákban minimalizálnám a versenyzési kényszert. A piacon mondjuk nem látok más lehetőséget a megfelelő működésre, de a kettő nem feltétlenül függ össze. Szóval, utóbbi sok értelemben lehet hasznos. Itt jöhet képbe a több biztosítós rendszer meg sok más olyan egység a nagy gépezetben, ami mondjuk a szolgáltatások jobbítására ösztökélné az illetékes elvtársakat. Mert szó szerint ez megmaradt nekünk a régi rendszerből. Frusztráció! Minden hivatalban, kivétel nélkül. És miért ne lennének azok?! Kevés a fizetés, lehetetlenek a munkakörülmények, az egész hajó süllyed. De erről nem az az ember tehet, aki elmegy ügyet intézni, mert nincs más választása. És ennek a nagyszerű bölcsességnek a felismerése mindössze némi intelligenciát követel. Én sem verem halomra a gyerekeimet, amikor rossz a kedvem, mert van ám olyan, hogy erről nem ők tehetnek. Mindenkinek privát ügye, hogyan kezeli a feszültségeit, de nekem ehhez a legkisebb mértékben se legyen közöm, ha nem én választom.

Polgármesteri hivatalban jártunk ma, ügyintézni. 10 perc verbális box után abszolút motiválttá váltam az ország minél előbbi elhagyására. És ilyenkor nincs ám, hogy fórumozol, vagy panaszkönyv, vagy kiírod az égre, hogy a 13. kerületi polgármesteri hivatal egy kalap szart sem ér... mert minek? Mi fog történni? Legjobb esetben is semmi. Álljál szenvedő szerkezetben, azt' majd csak túlteszed magad azon, hogy ha egy gyerek sorsáról van szó, akkor is primitív és érthetetlen hozzáállással kell találkoznod. Versenyt akarok, vagy teljesítménybért vagy csak egyszerűen korrekt ügyintézést gépekkel, tiszta és érthető szabályokkal. Soha nem akarok odái süllyedni, hogy egy pökhendi, felelőtlen hivatalnok zsebét duzzasszam, s azért kelljen a fizetésén felül pénzhez juttatnom, hogy cserébe ne legyen görény. Amíg ennek a lehetősége fenyeget, én gyereket ide biztosan nem szülök. Mert hogy a sok hülye miatt én szenvedjek, az sincs rendben, de hogy a gyerekem... azt meg már nem is fokozom.

Lifelong learning - jaj hadd ne!!!

Tanulok, tehát nem létezem. Legalábbis szociális életem a béka segge alatt leledzik ebben a vizsgaidőszakban. Szerintem ez a tempó halálos. Egyik vizsgaidőszakom sem volt rózsaszín pillangókkal tarkított, de ez a meló meletti tanulás már nálam is betette a kaput. Vagy ahogy Enikőm mondaná, elgurult a pöttyös... Megszakadok. De most már csak 7 tantárgy sorsát kellene valahogy tisztáznom, egy-kettőnek megalázó könyörgés lesz az útja, de ebben a kiszolgáltatott helyzetben, nincs olyan, hogy megalázó. Mert ugye a cél és az eszköz összefüggése, stb.

Na, de kérem, ha ezt az egészet lerendeztem, irány a nyár: 2008 a jogsim éve, a gyaloglás vége!!!, tengerpart, ebből a magyar verzió szintén, sok-sok gyermeksírás mentes hét, és abnormálisan nagy alvásmennyiségigénykielégítés, kutyák, rokonok, barátok.

Ámen.