A hét legcukibb bűnözői

Ezúton szeretnék gratulálni Mr. Obamának a Nobel-békedíjhoz. Őszintén remélem, hogy a két háború igazgatása nem terheli le annyira, hogy ne tudja személyesen átvenni a jól megérdemelt kitüntetést. Jó egészséget kívánok!

A Hal a tortán e heti szereplőiről is csak elismeréssel tudok szólni a tv2 felé. Sokszor nézem a műsort, mert imádok főzni, és túl azon, hogy még így képernyőn keresztül is élvezetes gasztro élményekhez juthatok, jó néhány, a műsorban feltálalt ételt magam is elkészítek. Én a paprika tv-t is nézem, na. De hogy most a csatorna a priusszal élők társadalomba való integrálásának nemes feladatát is felvállalta (így az indoklás), ahhoz külön gratulálok. S hogy a beskatulyázás ellen is ilyen erőteljesen kampányol (súlyos testi sértés és "ártalmatlan" sikkasztás egy asztalnál), szintén dícséretes. Szép is az, ha a szórakoztatást és a pénzhajhászást félretéve, magasabbrendű szellemi célokat ostromol a média... (Erre mondta a bátyám, hogy lehet, hogy jövő héten meg pedofil papok lesznek a szereplők, a főcímben, a nevük alatt az "elejtett" ádozatok számával.) Nem kell már értéket közvetíteni amúgy, ezt rég nem várja el senki szerintem, de talán bizonyos morális kereteken - és ez még mindig hatalmas teret feltételez - belül érdemes mozogni. Szerintem.

Femme

Enikőtől kaptam a linket, a hideg futkos rajtam minden alkalommal, amikor megnézem. Egyszerűen lenyűgöző! Ehhez teljesen illeszkedik az a könyv, ami a blogom mottóját adta, és ami tényleg kihagyhatatlan mű minden nő számára, ez a Farkasokkal futó asszonyok, Clarissa Pinkola Estées tollából.

MÜ

Az idei moziünnep kizárólag azért fért bele az ünnep kategóriába nálam, mert ha végre sikerült valami nézhető filmet, ahhoz tartozó megfelelő időpontot és jegyet találni, megszólaltak a fanfárok a fejemben. Igaz, csak hétvégén moziztunk, de nagyjából csütörtök óta azt próbáltuk kisakkozni, melyik film lenne a megfelelő. Fárasztó volt. Kicsit az is érezhető volt, hogy a mozik sem igazán lelkesednek a nagy ünneplésért. Jegyet foglalni nem lehetett az esemény ideje alatt egyetlen Palace Cinema moziban sem, max. vásárolni, de akkor még mindig ott van a sorbanállás - mint fél napos program - elkerülhetetlensége. Ilyen szempontból ki kell emelnem a Cinema City (Aréna) szervezését, mert ott jegyet is lehetett foglalni (igaz, egy órával előtte át kellett venni), a hosszas várakozást pedig a jegykiadó automaták révén oldották meg. Plusz volt kapacitás arra is, hogy egy ember az automatáknál álljon, és segítsen eligazodni azok - amúgy egyértelmű - menüjében. Tényleg le a kalappal. Megéri átgondoltan szervezni, mert én pl. az a típus vagyok, akinek a sok-sok kis baki miatt elmegy a kedve bizonyos szolgáltatóktól.

Összességében a program sem volt túl kiemelkedő, egy rendszeres mozilátogató számára nem nagy durranás. Azt gondoltam, sokkal több régebbi filmet hoznak majd vissza.

Úgy kötöttünk kompromisszumot Gergővel, hogy megnézünk egy "művész" meg egy amolyan "populárisabb" filmet. Szombaton Cirko-Gejzír lett megcélozva, és a vetítést megelőző kissé nyomasztó csend után, plusz 3 ember társaságában megtekintettük az Aaltra c. belga-francia, fekete-fehér filmet. Kellőképpen groteszk humor kíséretében zajlott a történet két, frissen mozgássérültté lett férfi utazásáról. A legjobb jelző talán az, hogy nagyon emberi. Mikor kiléptünk a mozi ajtaján, 10-es skálán 7-esre pontoztam a művet, utóbb sokszor eszembe jutottak jelenetek, és emiatt kapott még egy pontot. Szeretem, ha egy ideig még él bennem a film, az mindenképp feljavítja az aktuális véleményem. Tudom ajánlani.

Tegnap este pedig a Közellenségeket láttuk, amiről - jórészt Johnny Depp miatt - csak szuperlativuszokban tudok nyilatkozni. A sztori is nagyon izgalmas, de a főhős karaktere a legmegnyerőbb. 10-ből 9 (csak azért nem 10, mert ettől egyelőre maradandóbb a Becstelen brigantyk-élmény).

Krallala

Idejön a jazz hercegnő: 2009. 11. 18. - Papp László Sportaréna!!!

Eszeveszett

Megin' a buzik. Kezdem a rosszal. Felvonultak, minek következtében a tervezettnél kb. 1 órával (nem túlzás) többet kocsikáztunk aznap Gergővel hazafelé. Állt az egész ki.....tt város. Liberális legyen a talpán, aki erre nem mondja, hogy "kabbe". Mert ugye egyszerű, hazamenni vágyókkal szemben nincs nagybetűs tolerancia, oldd meg, ahogy tudod, mer' mi jusztis vonulunk. Miért nem lehet felmérni a körülményeket? Értem én, hogy bizonyos városokban ez népünnepély, gigamajális meg minden, és komolyanmondom, bár itt is az lenne... De ez egy szerencsétlen város, ahol amúgyis minden útfelbontást egyszerre időzítenek, ahol útfelbontások nélkül is rémületes az infrastruktúra... szóval, magyaroknak magyar melegeket! Tessék körülnézni, és igazodni a lehetőségekhez.

Amúgy meg a meleg fesztivál keretén belül elmentem művészbe filmet nézni, és nagyon-nagyon tetszett. I cant't think straight (Elveszed az eszem). Hihetetlen jó hangulatú film, humorral, szenvedéllyel, és mindez mélyenszántva ráadásul. Tényleg csak ajánlani tudom. Gondolkodtam, ugyanez a sztori vajon pasikkal is ennyire eladható lett volna-e, és arra jutottam, hogy nekem minden bizonnyal igen, de a heteró férfi közönség kb. 100%-át elveszítették volna. Azért egy férfiban mégiscsak a leszbikus ágyjelenetek hagyhattak mélyebb nyomokat. Én meg mint vérbeli romantikus a szerelmes versnél kaptam a szivem fölötti ruhadarabhoz és markoltam meg azt nagy átéléssel. Amikor meg épp nem világfájdalom volt, akkor sokat nevettünk.

Cseresznyevirágország

Az egész Japán témakör néhány éve jött elő nálam. Egyszer Yamato koncerten voltam, és sokáig úgy maradtam... azaz lenyűgözve (ezt itt a blogomon is megörökítettem anno). Beszereztem a CD-jüket, aztán orrba-szájba hallgattam és hallgattattam a tanítványaimmal is, akik imádták. Innen jött az érdeklődés a japán gyógypedagógia iránt, amelyben a művészetterápiák kiemelten fontosak. Olvasgattam, nézelődtem, és megérett a gondolat: Japánba kell mennem tanulni és dolgozni. Ebből a Japánba menés nem sikerült. De ha egyszer csak egy hetet tölthetnék ott, azért is végtelenül hálás lennék. Szeretem amúgy, ha ilyeneket mondok... mintha nem csak és kizárólag tőlem függne, hogy megyek-e vagy sem. Na, mindegy.

Egy kardvágással odébb ugrom: a szamurájokon külön ámulok, és már régóta keresek olyan könyvet, amiben nem a rengeteg kimondhatatlan és megjegyezhetetlen nevű japán dinasztia soroltatik fel (évszámostul!!!), hanem valami konkrétum kerül elő a filozófiájukról meg ennek az egész misztikus szamuráj kultusznak a hátteréről. Úgy tűnik, megvan a könyv, mégpedig Hiroaki Sato Szamurájlegendák c. műve indul a pozícióért. Még meg sem rendeltem, mert sajnos ebben az életemben úgy alakult, hogy a fizetésem napján tudom csak egészen biztosan, adott hónapban megengedhetek-e magamnak olyan luxus cikk(ek)et, mint a könyv. Így holnap dől el a dolog. Ez az egész amúgy egy HVG cikk kapcsán jött elő, amiben a Néprajzi Múzeum szamurájos kiállításáról írnak nem éppen hízelgő kritikát. Ennek ellenére szombaton (szept. 5.) szeretném megnézni, mert hiszem, ha látom. Aznap 15 órától van tárlatvezetés, és egy órával ezután kezdődik egy wadaiko koncert, amit japánnak álcázott magyar dobosok adnak (ha jól tudom). De ITT a részletes program.

Megint moziban...

... voltunk, és kiváló ötlettől vezérelve megtekintettük a Becstelen brigantykat. 10-ből erős 8-as, de jobban hajlik a 9-es felé. Brad Pitt megintcsak ritka jó színész, olyan tájszólást rittyentett magának a karakterhez, hogy öröm volt hallgatni. De minden alakítás páratlan amúgy. A német tisztek annyira tenyérbemászóra és vontatottan, nyájaskodóan betegesre sikeredtek, hogy a végén már én magam gyújtottam volna rájuk a zárt mozit... Bevallom, arra számítottam, hogy 144 perces értelmetlen vérfürdőt fogunk végignézni, és mellesleg lesz egy elég jól eltalált sztori is a borzalmak mellé. Ehhez képest egy nagyon átgondolt és kidolgozott, izgalmas, több szálon futó történet, és a vérengzést illetően is konszolidálta magát Tarantino.

És apropó, VÉR: hadd népszerűsítsem a Városmajorban tartandó Retro Véradás nevezetű eseményt, amelyre szeptember 5-én, azaz jövő szombaton kerül majd sor. Míg az ominózus, sok ponton elrontott mandulaműtétemre nem került sor, különösebben nem gondoltam bele, milyen jófejség, hogy vannak, akik vért adnak másoknak. Nekem (is) az életemet mentette meg, hogy valaki vagy valakik vették és veszik a fáradságot, és elballagnak megfelelő helyekre, és megfelelő minőségű vért adnak csak úgy oda. Jövő szombaton meg nem csak úgy lehet adni, hanem sörért, virsliért, lángosért meg mindenféle programokért cserébe. Azoknak, akik ezt megteszik, én is megköszönöm (innen, a jelentéktelen sarokból), a B pozitívaknak különösképp. :) Én még mindig nem mehetek, egyelőre saját magamnak is épphogy elég a készlet, de dolgozom az ügyön. Éljen a cékla!