Fogyni, megyünk fogyni

Súlyt szeretnék csökkenteni. Jó, ez így nem igaz, inkább alakformálni. Vagy mindkettőt. Ez az 5 éves terv. Pár éve - némi anyagi juttatás ellenében - írtam egy szakdolgozatot az Obesitas (elhízás) terápiás lehetőségei címmel. Mondjuk egyetlen sorára sem emlékszem már, de ha nagyon erőlködnék, talán eszembe jutna néhány bölcs gondolat. Ehhez képest viszont elképzelésem sincs, számomra melyik lenne a leghatékonyabb módszer. Tudom, hogy nem vagyok elhízva, de a kiköpöm a tüdőm a bármilyen lejtőn fölfelé és a nem tudom begombolni a nadrágomat számomra jelentős érv. Nyilván mozgás meg étrend változtatás, de ebben sem vagyok biztos. Mindkettő időt és elég jelentős koncentrációt igényel, s én egyikben sem bővelkedem életem jelen periódusában. Így viszont nyilván mi a francot akarok?!

Olvastam a hávégében a 15 okosat, hogy hogy is kellene megoldani ezt a fogyás dolgot, de valahogy semmi sem győzött meg igazán. Kedvenc pontom: "Ne evéssel harcoljunk a stressz ellen! Egy cukorka elmajszolása helyett inkább lapozzunk bele egy jó könyvbe, hallgassuk meg a kedvenc zenénket, vagy hívjuk fel egy barátunkat." Jó'van akkor.

Buci (personal)

Mélyre sikeredett a téma... Ő az én megviselt Bucim (20 éves - babában az nagyon sok):

Pornép

Tudtam, hogy nem szabad utánanéznem a poratkának, mert vérborzalom, ahogy ez a valami kinéz... Valószínűleg - feltéve, de meg nem engedve - poratka allergiám van. Az egyszerű, lényegi információkra fókuszálva annyi mondható el, hogy ami bőröm lehámlik, az kb. napi szinten 1.000.000 poratka táplálékává válik, majd ezek ebből a nagy mennyiségű hámrétegből hatalmas adagokat szarnak, ami aztán ingerli a felső légutakat. Nyilván nem az övékét. Az enyémet viszont borzasztóan. Reggelre tulajdonképpen megszűnik létezni az amúgy rendeltetésszerűen állandóan az orromban lévő lyuk, azaz nem kapok levegőt, és úgy köhögök, hogy szétszakad a fejem.
Nincs más teendőm, mint 60% alatt tartani a szobámban lévő páratartalmat, a hőmérsékletet pedig 20 fok körülire csökkenteni. Mi sem egyszerűbb nyár elején... Ezen kívül minden porfogót el kell tüntetnem a szobából. Gyanítom, a leghatásosabb azonban, ha egyúttal megállítom a bőröm hámlását. Mondjuk bevonom viasszal.

Szerencse, hogy amúgy sem kötődöm különösebben a poratka szarhoz, máskülönben most nagy bajban lennék.

A szó (is) elszáll

Értem én, hogyne érteném, hogy törvények, jogszabályok meg a miheztartás, de azért csak elszomorít - miközben tényleg látom a hasznát -, hogy a fogyatékos személyek méltóságának (!) biztosításáról egyezményt kell előkészíteni meg írni meg mittudomén. Látom előre, ez ilyen világfájdalmas, magyarosan kesergős vélemény lesz...

Borzasztó, hogy nincs olyan, hogy morál meg együttérzés! Nem azért (hanem?!), de furcsa, hogy miközben az emberi hozzáállás mutatója igencsak a negatív felé tendál, bevéssük valami könnyen felejthető helyre a jogszabályokat, papíron erőnk fölött teljesítve biztosítunk minden szir-szart, jól elvitázgatunk szakmailag, hogy akkor most fogyatékkal élő (az ép meg épséggel élő, mi?! - by Bánfalvy), akadályozott és hát persze EMBER!!!*, mert ennyiből még nem jössz rá, hogy a csalánozók egyik fajáról vagy egy emberi lényről beszélsz... Őrület, hogy ilyen dolgokba fektetünk energiát, amikor a kerekes székes csávót szemforgatással fogadja az az eladó, akinek az üzlethelyiségébe nem jut le az illető ember, mert nem akadálymentes a placc. [Nem ám sorry, hogy nem teszem mindenki számára elérhetővé a szaros portékámat, mert egy lúzer vagyok, hanem mivanmá kisköcsög, idegurulsz, azt' ugráltatsz, hogy hozzam ki az árut???] Azt is értem, hogy épp ezek miatt kell az a rohadt papír, és hogy számon lehessen kérni, de cseszhetjük az egészet, ha ettől még nem lesz más az illető hozzáállása, és ugyanolyan bunkó paraszt marad. Néhány rosszul működő állattal nem is lenne probléma, mert a természetes kiválasztódás l-a-s-s-a-n megoldja, hisz az nem válogat (vagy épphogy azt teszi), de ha törekednénk, hogy ebből egyre kevesebb legyen, az jó lenne.

Nem is lennék pedagógus, ha nem hinnék az oktatás-nevelés világrengető erejében. Miért nem feccölünk energiát ebbe? Miért nem kvalitás, aki tanító, hanem "izé, máshová nem vettek fel"? Miért nem teremthet biztos egzisztenciát a maga és családja számára? Miért nem becsülik őt, s ő saját magát annyira, hogy elhiggyék, megtaníthatja azt a hozzáállást, amivel élvezhetőbb lesz ez a világ? Miért nem egyértelmű, hogy tisztelettel, s jogainak elismerésével fordulok minden ember felé? Miért lenne más ilyen szempontból az akadályozott személy?
A nevelés semmibevétele mellett másik szívfájdalmam, és sok-sok probléma forrása a szülés-születés jelenlegi mikéntje. Mert azt hiszed, hogy nincs összefüggés, de bizony irtózatosan szoros, ráadásul nem kevés kutatással bizonyított. Egyszerűbb lenne minden, ha az alapoknál kezdenénk. Szerencsére van, aki dolgozik rajta, nem csak a szája jár. 8-|

*Németh Gábor könyvében valami olyasmit írt (nem találtam meg az idézetet), hogy ha szőrszálhasogatva erőltetik (értem ezalatt, hogy ragaszkodnak az "az és csakis az" szemlélethez), hogy úgy mondd/írd "zsidó ember" és nem csak egyszerűen "zsidó", az azért fura, mert álságosan megkérdőjelezi az emberi mivoltot, annak egyértelműségét. Németh Gábor amúgy meg zseniális. És más is így látja.

Nekem a bútor

Úgy vagyok én a bútorokkal, mint Gombóc Artúr a csokival... a hálószoba, a nappali, az irodai, a bükk, a fenyő, a cseresznye, az akciós, a luxus, a hasznos, a felesleges, a modern, a klasszikus... bármi jöhet. És el kell mondjam, hogy egy bútor kánaánba költöztem. Mármint nem a lakás az, hanem a kerület, ill. a közvetlen környezet. Csak íróasztalért már vagy 6 helyre elmentem (a legtávolabbi 4 megálló volt), és végül egy potenciális 7.-ben veszem meg az áldozatot - neten választottam ki. Hogy ez ilyen fészekrakó ösztön humán formába öntve, vagy szimplán a vásárlási mánia egy mellékága, nem tudom. Mindenesetre bútort ide minden mennyiségben!!! Nagy a pofám, de gyakorlatilag kb. 10 nm-en tengetem mindennapjaimat, ígyhát sok mindent nem tudok ide bezsúfolni. Kár.

Mindegy, az összegzés, hogy lesz íróasztal (egyszercsak hirtelen majd szék is), kagylófotel viszont egyáltalán nem, mert az felborul (by Sanyi) és 13.000 Ft még nem indok, újságtartó (ami tudom, hogy nem bútor!!!) egyelőre még csak projekt, és falvédő sem ártana, bár inkább faltakarónak nevezném (mert a falvééédelem az spesziális téma, főként ha van mit védeni...), no és ugye a matrac. Szentül hiszem, hogy 3 hete azért nem néz felém a kutya sem (jóvan voltak, de nem ittalvós jeggyel), mert nincs matracom. Ha lesz, minden megváltozik. Egy csapásra. Vagy fújásra.

Mezítelenül

Mike Leigh alkotása nálam a kedvenc film fogalmát teljességgel kimeríti. Imádom.

Johnny: Well, Brian, congratulations! You've succeeded in convincin' me that you do 'ave the most tedious fuckin' job in England.
Johnny: And what is it what goes on in this postmodern gas chamber?
Brian: Nothing. It's empty.
Johnny: So what is it you guard, then?
Brian: Space.
Johnny: You're guarding space? That's stupid, isn't it? Because someone could break in there and steal all the fuckin' space and you wouldn't know it's gone, would you?
Brian: Good point.

The scene: Louise's flat is part of a Victorian Neo-Gothic house. Early evening and Louise has just got in from work to find Johnny and Sophie on the sofa...

Louise: I can't believe you're 'ere.
Johnny: I'm not 'ere. I tell you what, it's a crackin' place you got love.
Louise: Good. I'm glad you like it.
Johnny: No, I was being sarcastic.
Louise: Why didn't you tell me you were comin'? I would a' met you off the train.
Johnny: I didn't come on the fuckin' train.
Louise: Off the bus then.
Johnny: I didn't come on the bus either.
Louise: So 'ow did you get 'ere then?
Johnny: Well, basically, there was this little dot, right? And the dot went bang and the bang expanded. Energy formed into matter, matter cooled, matter lived, the amoeba to fish, to fish to fowl, to fowl to frog, to frog to mammal, the mammal to monkey, to monkey to man, amo amas amat, quid pro quo, memento mori, ad infinitum, sprinkle on a little bit of grated cheese and leave under the grill till Doomsday.

Louise: Were you bored in Manchester?
Johnny: Was I bored? No I wasn't fuckin' bored. I'm never bored. That's the trouble with everybody - you're all so bored. You've 'ad nature explained to you and you're bored with it. You've 'ad the living body explained to you and you're bored with it. You've 'ad the universe explained to you and you're bored with it. So now you just want cheap thrills and like plenty of 'em and it dun't matter 'ow tawdry or vacuous they are as long as it's new, as long as it's new, as long as it flashes and fuckin' beeps in forty fuckin' different colours. Well whatever else you can say about me, I'm not fuckin' bored.
Louise: Yeah, all right.
Johnny: So, 'ow's it goin' for you?
Louise: It's a bit borin' actually.

Scene: Sophie's bedroom. Just she and Johnny are present.
Johnny: You know what frightens me about the human body?
Sophie: What?
Johnny: Well, it's like the, er, most sophisticated mechanism in the entire universe, and yet it's so fuckin' quiet, isn't it? Know what I mean?
Sophie: Dunno. Mine makes enough noise.

Sophie: What is a "proper relationship"?
Louise: Living with someone who talks to you after they banged you.

A szar vers

Családunk könyvespolcán hosszú évekig gátlástalanul szemezett velem egy piros borítós könyv. Miután fel lettem művészetileg világosítva, rendre - amikor lelkiállapotom e mű által gerjesztett érzet után kiáltott - kinyitottam a 184. oldalon (azt hiszem), és csillapítottam kultúra iránti éhségemet. Jó néhány év telt el, mire nem csak a regény 1 oldalára kanyarított verset olvasgattam, hanem fogtam, és átnyálaztam Csörsz István könyvének egészét, a Sírig tartsd a pofád c. művet. Művészettöri felvételin ékes szlovák nyelven be is soroltam a szerzőt a beat irodalom képviselői közé. Nem nyert.
Rövidre fogva, nekem tetszik. Hátha másnak is.

A szar balladája

Tavasszal a dombtetőn, a fű között
Az őszi erdőben az avar fölött,
Ha bárhol meglátsz, vándor vagy idegen,
Kérlek, ne nézz rám soha ridegen.
Ha már a bűz
Messzire űz
A bokortól,
Hol a portól
Belepetten
Megrepedtem;
Futás közben ne átkozz el,
Inkább egy percet áldozz fel
Rám, ki nyugszom az árny alatt,
Gondold el, mennyi árnyalat
És mennyi szín a tetemem,
S a madarakat etetem…
S ha bántaná a szemet a réteken
Csekélységem, melynek sora végtelen,
Gondolkozz el, milyen is a táptalaj,
Miből nő a kövér búza s a paraj?
Bár kutatom
Az utakon,
Hogy egy napon
Félig vakon
(szerencsémre)
Belelépjek,
Legyen az ember vagy állat
Egyik sem emelhet vádat;
Hisz általam könnyül a test,
És bár ez ijesztően fest,
Jusson eszedbe, ha eszel:
Szarból lettél, s szarrá leszel!

Legközelebb újabb bölcsességekkel jelentkezem, s lopok majd gondolatokat másoktól is.