Huxley Mokshájának nagy részén túl vagyok, de még nem fejeztem be. Imádom olvasni ennek a hihetetlenül nagy elmének a pszichedelikus élményekkel kapcsolatos esszéit, ezesetben leveleit, könyvrészleteit, előadásait. Nagy szerencse, ha érdekes élmények érnek egy exhibicionistát, aki ráadásul mesteri módon rögzíti, s tárja mások elé azokat. Nagy szerencse nekünk.Kíváncsian olvasgatok mindent, ami más tudatállapotokat megjárt emberek tollából származik, s próbálom összerakni a megismerés apró puzzle darabkáit. Feldmár és Huxley esetében LSD, ill. meszkalin van a fókuszban, bár mindkettő elismeri, hogy meditációval vagy hipnózissal ugyanilyen élmények válthatók ki. Csak előbbiekkel ugye kevesebbet kell bíbelődni. Én pont itt torpanok meg, mert nem tudok tovább gondolkodni, leblokkol a megérzés. Hogy ez annyira jellemzően 21. századi, még ha nem is most kezdődött a folyamat. Nincs idő. Most. Azonnal. Rögtön. Kétségtelen, hogy minden jel arra utal, hatásos élmény egy-egy ilyen utazás, hogy a gyógyításban is óriási jelentőségű, valami mégsem stimmel. Azt is el tudom hinni, hogy elég mélyen bevésődnek a tapasztalatok, így pedig minden esély megvan a hosszantartó hatás kiváltására. Én viszont arra gondolok, hogy csekélyke tapasztalataim mind azt súgják, semmi sem igazi, amit nem én csináltam, mert max. hinni tudom, de nem jutottam a tudás birtokába. Nem én jutottam el oda, hanem épp mondjuk a meszkalin vitt el.
A másik dolog pedig, hogy az utóbbi 2-3 évben bebizonyosodott számomra a folyamatosság és fokozatosság (kulcs)fontossága. Nehezen tudom a mai eszemmel elhinni, hogy valami hosszú távon értékelhető legyen e két tényező megléte nélkül. Az idegrendszer, az elme sajátosságai nekem egyértelműen ezt támasztják alá, fizikai képtelenség, hogy az idő ne legyen e folyamat segítségére. Magyarán, meggyőződésem, hogy megfelelő idő és energia nélkül nincs értékelhető eredmény. Semmilyen életterületen.
Jó és szép, ha valakin segítettünk, legfőképp, ha az a valaki saját magunk, de a látszat sokszor csal. Olyan sok minden bújhat meg a tudattalanban, és ha nem tudunk tökéleteset alkotni (vagy legalább megközelítőleg), akkor fölösleges belekezdeni. A Huxley által dicsőített potenciális szórakozás: valamilyen erre a célra kifejlesztett és legalizált pszichedelikum, nekem nem tűnik megoldásnak semmire. Talán színesebbé tenné a mindennapokat, de nem meszkalinnal, szómával vagy egyebekkel az agyunkban születünk... és ha belegondolunk, az agyunk hány százalékát használjuk, nem túl kreatív kívülre nyulkálni, mikor odabenn a lehetőségek elképzelhetetlenül széles skálája még érintetlen, láthatatlan...
Amíg nem vagyok túlzottan blogger kedvemben, mert épp gyámoltalan gyermekeken segítek (3-ra kéne meghatódni, 1, 2, ...), addig meg lehet tekinteni (böngészni) kettő darab nevet, s az a mögött lapuló művészetet.
Javaslom, mindenki nézzen körül, hány boldog, kifejezetten valamilyen helyesnek vélt irányba tartó, értelmes, jól működő, őszinte párkapcsolatot lát maga körül! A többségük szenvedés, vagy ami rosszabb, már a nagy boldogságnak látszó tárgyról is látszik, hogy férges. Ez a körülöttem lévő házasságok kapcsán jutott eszembe, merthogy véleményem szerint akkorra romlik meg minden annyira, hogy azt már nézni is rossz. Azt mondják, 10 év van benne, nem több. Mindegyikben.
Huxley Mokshájának nagy részén túl vagyok, de még nem fejeztem be. Imádom olvasni ennek a hihetetlenül nagy elmének a pszichedelikus élményekkel kapcsolatos esszéit, ezesetben leveleit, könyvrészleteit, előadásait. Nagy szerencse, ha érdekes élmények érnek egy exhibicionistát, aki ráadásul mesteri módon rögzíti, s tárja mások elé azokat. Nagy szerencse nekünk.
El szeretném mondani, hogy a nap döntő részében 9 súlyosan-halmozottan sérült kisgyerek igényeit elégítem ki, ill. új igények lehetőségét villantom fel előttük - több-kevesebb sikerrel. A helyzet az, hogy most - ideiglenesen, bár elég hosszú ideig - reggel nyolctól fél ötig vagyok melóban, ezen felül a karácsonyi őrület kb. 2 hete be is szippantott, így már energiám sincs olyan, egyébként jól eső dolgokra, mint életem újdonságainak, régiségeinek tálalása az interneten. Új hobbim amúgy, hogy a hónap különböző napjain többször állok sorban a postán, sárga csekkekkel és nagyon sok pénzzel a kezemben. Az Elmű is működhetne jobban annál, mint hogy egy hónapon belül 4 csekket postázzon 4 kül. időpontban, ebből 3-at úgy egyáltalán "jogosan". .jpg)
Mi az, hogy "boldog Mikulást"??? Többen kerestek meg tegnap és ma ezzel a gondolattal, én meg szívből jövően furcsán fogadtam. Olyan nincs, hogy boldog Mikulást kívánok. Mert egyrészt hülyén hangzik, másrészt ez így ebben a formában nem tradicionális, és mivel munkaszünettel, ill. felnőttek számára egyéb kiváltsággal nem párosul, mifasztól lenne boldog??? Névnapként ugye limitáltan üzemel, a többségnek nem mondjuk október 1-én, hogy boldog Ludovikát! Mikulásnak egyébként sem szólítunk olyan túl nagy gyakorisággal Miklósokat, szlávokon innen legalábbis. Aztán ennyi erővel mondhatnánk, hogy boldog szerdát, aminek sokkal több értelme van. Szombattal pl. kifejezetten. Inkább kívánjanak jó szombatot, mint boldog gyermeknapot, vagy kellemes meteorológiai világnapot, esetleg áldott könyv- és szerzői jogok világnapját. Na, február 14-én ugyanitt, ugyanebben a stílusban...
Felmerült bennem, hogy van-e élet a Bookline-on túl/kívül/előtt, azaz miért vásárol valaki máshol könyveket?! Az eleve 20%-os kedvezmény mindenképp szemet szúr, és hogy a későbbiekben még 10%-kal is megajándékozhatnak passzióból, az meg külön bámulatos. Ezen felül úgy döntöttek, hogy a Sodexho-val is lepaktálnak, további kedvezményekre adva lehetőséget... hát, szóhoz sem jutok. A felsorolt tények ma azt eredményezték, hogy 6, azaz hat darab nyálcsorgást kiváltó könyvtől szabadítottam meg az üzletet, és mindezért valamivel több mint 6.000 Ft-ot fizettem. Az úgy nagyjából a semmi kategória. Ja, várjá', Szlovákián belül ingyenesen szállítanak ki, és persze, hogy ott is járnak az alap kedvezmények. Ez meg már a hihetetlen kategória. 
