Boldog békeidők

Mindenkinek megvan a Tesz-Vesz város? Nem bírok rájönni, hogy mitől alapmű és hogy miért voltam képes még pár nappal ezelőtt is percekig elmélyülten nézegetni a legújabb kiadást. Imádom a rajzokat, a helyes kis figurákat, malacok, dundi macskák, no és a kukac!, meg irtó jó, hogy csomó apró részletre lehet bukkanni sokadik "olvasás" után is. Nem túl bugyuta, de vér sem folyik literszámra, a tevékenységek mókásak, mégis életszerűek. Lehet, hogy csak ennyi? Mindenesetre imádom még ma is. Klásszikus. Gondolkodom, megvegyem-e már most a gyereknek. :)

Jelige: Fogadj örökbe egy munkanélkülit!

Összeszedem minden keserűségem és demagógiám, hogy ez a bejegyzés is kellő minőségű szélmalom harcként hangozzék. Néhány napja átmentem a munkahelyemen a gazdasági irodába, ahol rám sózták a hónapok óta gyűjtögetett fizetési papírjaimat. Alapjában véve nem különösebben érdekel ez a sok leginkább tüzelésre alkalmas fecni, mert tudom, hogy csak felidegesíteném magam a böngészés közben. Most viszont nem kerülhettem el a sorsom, és lám, igazam lett. Márciusi havi fizetésem, minden nagyképűség nélkül, csak hogy a sztori hiteles legyen, bruttó 256.000 Ft-ról szólt. Azért ennyi, mert tényleg szarrá dolgozom magam az utóbbi fél évben - és ez a mai piaci viszonyokat tekintve, hogy úgy mondjam, nem sok. Sz'al kínkeservesen, túlórákkal összehozok ennyi pénzt, mire önként és dalolva (na, persze...) ebből az összegből 111.000 Ft-ot otthagyok a jótevő, munkát biztosító, nagyérdemű államnál. Ez konkrétan még egy teljes fizetés, és nem is minimál bér, amit mondjuk egy az egyben átutalhatnak egy a munkát kevésbé preferáló állampolgárnak. Hát, legyen, áldásom rá.

Na, most nem az van, hogy 2 éves munkaviszony után döbbenek meg és csodálkozom rá erre az információra, hanem hogy ekkora összegnél vált csak igazán bicskanyitogatóvá a tényállás. Ha tudnám, hogy jó helyre megy a pénz - na, mondtam, hogy lesz demagógia -, akkor valszeg szívesebben venném, hogy megfosztanak ettől a jelentéktelen összegtől, de így... Nem csoda, hogy a szlovákiai munkavállalók is lassan visszaszivárognak Szlovákiába, hiszen nálunk mostanság tényleg dübörög, ami itt nem igazán. De én kitartok, maradok, mert pozitív vagyok, főként, ha már Orbán atyánk is megszorításokról beszél. Lesz itt talpra, magyar. Meg kánaán.

Go let it out

Igyekszem érthetően fogalmazni és nem túlbonyolítani a mondanivalómat:
Nekem vannak barátaim. Full extrás tartozékokkal.

(A hangot meg kapcsold be a bal alsó sarokban!)

YUG

Nemzetekhez, kultúrákhoz, mentalitáshoz való kötődését talán senki sem tudja észszerűen magyarázni, esetleg a genetika lehet reális tényező. A többi meg csak úgy valahogy van. Hogy nekem mi közöm van a Balkánhoz, arra a génjeim nem kifejezetten alkalmasak megoldás gyanánt. Könnyű azonosulni a yugo életérzéssel, nekem legalábbis, ez nem kérdez, csak sodor magával...

Akkor is, ha esetleg nem fejlődik olyan irányba a jelenlegi párkapcsolatom, hogy a gyermekeim szerb anya(apa)nyelvűek is legyenek, szétszakíthatatlan az a sok szál, amivel Szerbiához, a Vajdasághoz kötődöm. Tényleg a legjobbat kívánom ennek a nemzetnek, főként a fiataloknak, akikből elég sokkal hozott össze a sors, és legtöbbjük intelligens, tehetséges, helyük lenne egy fejlett országban, hogy esélyt kapjanak. Jelenleg nem így áll a dolog. És most már nagyon elegük is van ebből. Erről szól a kisfilm, tömören. (Az angol verzió nem lett túl hatásos.)

Igényes legényes

Nem a Beshodroméktól, hanem Karaván Markovic. Ziveli!

A természet hangja

Nem hallgatok szlovák zenét. Többnyire. Van persze kivétel. Az ELÁN anno kötelező volt. Meg mondjuk pár éve/évig a Polemic, akiket magyarok is feldolgoztak. Szóval, igazság szerint hallgatok szlovák zenét, de nem nagyon vagyok otthon az aktualitásokban. Egy a lényeg. A legenda viszont él: Horkyze Slíze (nincs szlovák billentyűzetem, úgyhogy respecttel egybekötött mea culpa, így mondják: horkízse szlízse). Őket muszáj hallgatni, legalább meghallgatni egyszer. Koncerten lenni meg kb. Mekka kategória, utána békében el lehet hunyni. Nekem eddig 3x voltak meg, rendületlenül imádom őket. Egyik szombathelyi haveromat elrángattam fesztiválozni Szlovákiába, ahol többek között Horkyze is volt. Ő mondjuk szarrá röhögte magát, hogy olyan nincs, hogy szlovák rock zene, helyette ez egy vicc. Mer' szerinte teljesen nonszensz, hogy emberek ezen a nyelven nyilvánulnak meg, dalban ráadásul. Nekem, megmondom őszintén, semleges a szlovák nyelv, van ettől szebben hangzó szláv nyelv is, de ahogy Kuko használja, attól én kifejezetten zbozsnyujem szlovencsinu. Eszméletlen szövegeik vannak.

Hátszóval, nálam 10-ből 10 pont.

Velem

Mindig foglalkoztatott az egyedüllét, valószínűleg azért, mert sosem szerettem egyedül lenni. Sokan vagyunk így, amennyire én látom. Aztán kipróbáltam ezt-azt. A világon a leghülyébb ötletnek tűnik egyedül moziba, előadásokra menni, koncertre meg kifejezetten. De néhány zömében egyedül eltöltött hónap és saját magamnak szervezett, társaság nélküli program után egyszer csak megszoktam, és most is úgy vagyok vele, hogy imádok emberek között lenni, de már nem tartok az egyedülléttől. Unalmasnak legalábbis egyáltalán nem tartom. Már-már élvezem, ha csak magam vagyok. Találtam valamiféle egyensúlyt is. Innen meg már csak közhelyeket tudnék kántálni... vagy ez is az volt?!