Rendebb

Valami történik. Öregszem. Vagy inkább hanyatlok. De egyáltalán nem keseredtem el, mert ez egészen kellemes dolgokban nyilvánul meg. Életem minden apró területe hosszú évekig nélkülözte a rendszert. Semmi sem állt össze, minden kesze-kusza volt. Így tanultam, így gondolkodtam, így éltem, így "szerveztem" a mindennapjaimat. Sosem tűnt fel, hogy ez sok-sok baj forrása. De most, hogy egyszercsak elkezdett megjelenni a rend a szekrényemben, a táskámban (!!!), a gondolataimban... hirtelen számtalan terület tolódott el a letisztultabb végkifejlet felé. Komolyan mondom, elkezdett zavarni a rendetlenség. 23 évig az életem része volt, képtelen voltam küzdeni ellene, nem is akartam, meg sem próbáltam (ha nem számítom a félévenkénti max. egy darab próbálkozás-csökevényt)... és íme, meglett az eredménye. Első olyan dolog az életemben, amiről biztosan tudtam, hogy nem kell erőltetnem, mert ha szükségem lesz rá, úgyis bekövetkezik a megfelelő minőségű változás. És tényleg. Most először érzem, hogy érdemes volt kivárni teóriám beigazolódását. Ez annyira porszemnyi mozzanatnak tűnik, és mégsem az. Ezért gondoltam, hogy egy teljes bejegyzést ennek szentelek.

Nem tudom hitelesen érzékeltetni a változást, de számomra jól megfogható. A folyamatot magát nem érzékeltem, már csak az eredményre pislogtam nagyokat. Tényleg érik a személyiség. Azt gondoltam - pszichológia ide vagy oda -, hogy igazán mérhető minőségi változások a gyermekkor és a fiatal felnőttkor között léteznek, a kamaszkornak nevezett borzalmasan válságos és kibírhatatlan időszakkal vezetve át egyiket a másikba. De furcsa ám szembesülni azzal, hogy mégiscsak van később is nagy változás. Még olyan berögzültnek hitt sajátosságok kapcsán is, mint a fent említett transzformáció tárgya. Mondom, nem tudok igazán szemléletes lenni, de biztosan más is érzékelt már efféle változást. És azért lehet nagy jelentősége a dolognak, mert a rendszert valamiféle alapnak érzem a felelősségvállalás kialakulásához. Ami megintcsak mérföldkő. Meg az jutott eszembe, hogy a bölcsesség is a sok-sok tapasztalat rendszerezésének képessége lehet. És én mindig irigyeltem azokat, akiknek a fejében rend van. Az én életem rendetlenségének tetejére ráadásul oda is szartak (elnézést, csak próbálok igazán szemléletes lenni). Úgyhogy egyelőre elég, ha mondjuk nem bűzlik... nagyjából tényleg ennyi van meg.