Egyveleg

Majdnem sikerült rekordot döntenem: úgy tűnt, ebben a hónapban már nem is postolok egyet sem. Pedig de. Lassan vége a nyárnak, egy db jogosítvány és egy db fog elvesztése a mérleg. Illetve a jogsi megszerzésének esélye félúton elúszott. (Nem én vagyok ennyire béna, lehetőségem sem adódott rá a professzionálisan működő autósuli miatt.) A fogamat meg szerdán húzták ki. Bátran kijelenthetem, saját kis statisztikám szerint Szlovákia nem lidokain nagyhatalom. Mindezt az bizonyítja, hogy eddigi otthoni fogászati kezeléseim mindegyikénél spóroltak az érzéstelenítővel. Így történt, hogy ezalkalommal is sikerült átélnem a foghúzást a maga teljes természetességében. Besza'-behu'. De nem a röhögéstől.

Ha már statisztika, mindenképp szót kell ejteni az olimpiai játékok minket érintő mérlegéről is. Számokba nem bocsátkozom, de aki követte az eseményeket, annak világos, hogy siralmasat alakítottunk. Sajnálom a sportolóinkat, nyilván van ennek észszerű oka is, nemcsak a rosszabbul élünk mint 138.131 éve... Részemről nem bántanék senkit, mert az élsporthoz nagyon hozzá sem tudok szagolni, bírálni sem ezt szeretném, mindössze sajnálom, hogy ezt az olimpiát nem a megszokott módon élvezhettük. Kedvencem, amit mindenképp megörökítenék kicsiny blogos felületemen: Rogge hozzászólása a jelenlegi jamaikai isten, Bolt szerepléséhez. Érdemes elolvasni. Köszönjük, Emese! Csak hogy mindenki tudja, atlétikai etikett szerint: távot lefut, győzelmet konstatál, az utolsó befutót is kézfogás céljából bevár, majd lesétál és csendben, szerényen, visszafogottan örül az olimpiai bajnoki címnek. Nagyjából ez lenne a NOB elnökének elképzelése a megfelelően viselkedő bajnokról, olyanról, akit ő a pályán látni szeretne. Ki a f.szt érdekel amúgy, Rogge milyet szeretne látni. Feltételezem, férfitársaink nagy többsége meg meztelen nagymellű atléta csajokat szeretne látni a pályákon, így is élvezhetőbb lenne egy-egy verseny. De ez sem érdekli az atlétákat. Nyilván.

Másik teljesen nem idevágó statisztika szerint pedig a Szlovákiában élő 15 éven aluliak nagy többsége elsősorban a magyart, mint olyat tekinti elsőszámú gyűlölt ellenségnek. Ezután jönnek a cigányok, ha jók az értesüléseim. Saját kis optimista konklúzióm: a cigánygyűlölet kevésbé virágzik Szlovákiában a tínédzserek körében. Ez azért örömteli és biztató. Ezzel a szép gondolattal zárom a mai firkát. Csók.