Én mindig szerettem a légcsőgyulladást. Nem irónia. Gyerekkoromban imádtam légcsőgyulladást kapni. Jelenleg is valami efféle kínoz, de most valahogy nem látom a varázsát. Persze, hogy nem a mazochizmus része a jelentős, hanem hogy olyankor nem mentem iskolába. Ráadásul mérföldekkel kellemesebb mint mondjuk egy torok- vagy mandulagyulladás. Azt a bizonyos gyógyteát meg, amit ilyenkor inni szoktam, anyu mindig olyan ízlésesen tálalta. TV-t néztem, jó meleg pokrócba bugyolálva, a konyhából hallottam a gyanús, teafőzésre utaló hangokat. Majd valóban megérkezett a gyógyír. Anyu. Meg persze a tea. Kaptam bele szívószálat, mert attól élvezhetőbbé vált az íze. Képzelhettem, hogy üdítőt iszom. Szerettem beteg lenni. Attól, ahogy anyu körözött körülöttem, egészen biztos voltam benne, hogy meg fogok gyógyulni.
Most meg megszűntek a betegség örömei. Jó, nem kell dolgozni menni. De most valahogy jobban is fáj, kellemetlenebb az egész. Egyedül vagyok. Nem szeretek beteg lenni. Nem tudok igazán a betegségek végére érni mostanában. Folyton az az érzésem, hogy nem egészséges vagyok, hanem időnként tünetmentes, azaz vagy a betegség előtt vagy után vagyok, és ez átmeneti állapot. Nem nézek utána a hipochondria leírásának, mert még az kellene, hogy a sok betegség mellé összeszedjem ezt a hipochondria dolgot is... Főztem magamnak teát, az íze pont olyan mint régen. Mégsem az igazi...
6 comments:
echinacea tessék szedni csepp formában napi 100 csepp 50 reggel 50 este. Engem is kivett a szarból és jó nbagy állat vagyok te pedig kicsi :) úgyhogy szerintem fele annyi idô alatt kihúz :)
hugggg
mármit te vagy a kicsi mint személy nem kicsi állat :)
énmega nagyállat MWUHAHAHAAAA
imádva vagy! :)
Volt egy olyan bejegyzésem anno a blogomon, amiben értetlenül álltam az előtt, hogy anyutól mikor és milyen csatornán jutnak hozzám a különböző gyógyszerek... na, kinyitottam a fiókom, és találtam egy üveg bontatlan echinacea cseppet is természetesen. :D
tessék szedni ezerrel :)
Post a Comment