Hangyás

Megszállták a lakást a hangyák. Most is itt tipegnek mellettem, miközben írok. Szerintem amúgy kifejezetten kedves állatok, de amikor nem hívja őket senki, mér jönnek? Hát trappolok én a hangyaboly közepén? Belegázolok én az ő életükbe? És akkor még én védem az ő és más szaros kis társaik érdekeit... mindegy, valahogy csak elleszünk így együtt, de nem volt szép húzás részükről.

Most bezzeg lenne mit bevinni tanítási gyakorlatra... Anno - amikor tényleg kellett volna - nem bírtam hangyát szerezni, a vakoda 2. osztályának szántam, talán valahogy megoldottam volna, hogy érzékeljék a kis lábak mozgását a bőrükön. Így viszont maradt az elmélet. Meg lehetőségként egy kb. 25 centis fröccsöntött műhangya. Mondjuk azt nem is tudom, hogyan képzelték. Ha azt megmutatom egy vak gyereknek, valószínűleg élete további részében ájultan esik össze minden egyes ártalmatlan "mászik rajtad egy hangya" figyelmeztetésnél. Tartósan el lehet cseszni egy látássérült kissrác fogalmait egy-egy ilyen műanyag megmozdulással. Így történhetett meg az is, hogy egyik környezetismeret órán körbeadva a kitömött menyétet, minden gyerek egyöntetűen vélte felismerni az ominózus állatban a póni lovat!!!

Megyek, visszafoglalom az ágyam a váratlan vendégektől.