
És hogy a ringatás milyen eszeveszett módon hiányzik... Pici koromban egy hatalmas párnán ringattak, és ezt valószínűleg nagyon tudtam értékelni. Aztán hosszú évekig (szerintem alsósként még bőven) úgy aludtam el, hogy ringattam magam. Mer' ha senki nincs, ki elringasson...
Mióta allergiám van (ezt amúgy tudományosan alátámasztva most már véglegesen és személyesen diagnosztizáltam - megfellebbezhetetlenül), azóta meg horkolok is, amikor hozzájutok némi levegőhöz. Van, hogy a saját horkolásomra ébredek. Az milyen szar. Legalább az illúzió maradna meg. Nekem. Na, sebaj, most már kezdődik a kezelés meg a poratkátlanítás, és minden megoldódik.
Ma olyan fáradt vagyok, hogy semmi maradandót nem tudok alkotni, lassan le is fekszem. Az jutott még eszembe, hogy olvassunk Huxley-t, mert az jó, és Szerbiában Oldos Hakslinak hívják, amitől majdnem összepisiltem magam. Utópiás, pszichedelikus, megmondós.
Illetve a hétvégén egy 50 m-es kilátótorony mozgott alattam, ami egy erősen tériszonyos ember életében nagy trauma lehetne. De nem is akarok róla beszélni. Meg nem is volt trauma. De azért zabszem effektus megvolt.
(Most tudatosítottam, hogy a legutóbbi 4 postom képei közül 3-on meztelen seggek vannak. Jaj, Freud vajon mit mondana erre...)
No comments:
Post a Comment