Jó borzongást, gyerekek!

A mesefilmeket valószínűleg sosem fogom kinőni. Így lesz legalább egy dolog, ami miatt a gyerekeim favorizálják majd kissé infantilis anyjukat. Rajongok értük. Kedvenceim az ír mesék, koboldokkal meg tündérekkel. De bármi jöhet, ami kellőképpen kedves és az erőszaknak csak a "legszükségesebb" verzióját használja fel. Anno elmulasztottam A faun labirintusát, amit végül a héten pótoltam. Kár volt. Hát, az egy vérborzalom. Ha még nem néztétek meg, most már ne is. Kicsit mintha Mel Gibsonnak is benne lenne a keze. A főgonosz száját szétvágják, rendre valami beteg elméből kipattant szörnyszülemény tűnik fel minden mesés jelenetben - szemgolyóival az asztalon, és a happy end-ben úgy lesz végül boldog a kis főhős, hogy egy pisztolylövéssel teríti le a nevelőapja, így utolsó perceinek hallucinációját kéne elfogadni megnyugtató befejezésként. Elmebetegek.

De van ám nekünk Narniánk. Amit szünet nélkül imádok. És megérkezett a második rész. Egyedül nem megyek moziba, csak végszükség esetén, úgyhogy várom kedves mesefilm rajongó ismerőseimet, nézzük meg együtt. :)

Freestyler, öcsém!

Tegnap megnéztem a Fábry Showdert - csak így lazán a vizsga előtti este (megjegyzem, levizsgáztam :)). Aztán volt benne két srác, hogy ők így freestylerbe nyomják a focit. Mondjuk parádés volt, de én erre csak azt tudom mondani, hogy van nekem 1, azaz egy darab bátyám. Három diplomával, gitár- és zongoratudással, nem kevés rajztehetséggel, nagy adag humorral és néhány kötetnyi sportenciklopédiára elegendő tárhellyel az agyában. És eztet tudja, ehe:

Tudom, kicsit nagymamásra vettem a figurát, hogy jaaaaj, az én kisunokám... :) Dehát, ez van.

Hagyj fel minden reménnyel!

Sok mindenben nem vagyok versenypárti, például az iskolákban minimalizálnám a versenyzési kényszert. A piacon mondjuk nem látok más lehetőséget a megfelelő működésre, de a kettő nem feltétlenül függ össze. Szóval, utóbbi sok értelemben lehet hasznos. Itt jöhet képbe a több biztosítós rendszer meg sok más olyan egység a nagy gépezetben, ami mondjuk a szolgáltatások jobbítására ösztökélné az illetékes elvtársakat. Mert szó szerint ez megmaradt nekünk a régi rendszerből. Frusztráció! Minden hivatalban, kivétel nélkül. És miért ne lennének azok?! Kevés a fizetés, lehetetlenek a munkakörülmények, az egész hajó süllyed. De erről nem az az ember tehet, aki elmegy ügyet intézni, mert nincs más választása. És ennek a nagyszerű bölcsességnek a felismerése mindössze némi intelligenciát követel. Én sem verem halomra a gyerekeimet, amikor rossz a kedvem, mert van ám olyan, hogy erről nem ők tehetnek. Mindenkinek privát ügye, hogyan kezeli a feszültségeit, de nekem ehhez a legkisebb mértékben se legyen közöm, ha nem én választom.

Polgármesteri hivatalban jártunk ma, ügyintézni. 10 perc verbális box után abszolút motiválttá váltam az ország minél előbbi elhagyására. És ilyenkor nincs ám, hogy fórumozol, vagy panaszkönyv, vagy kiírod az égre, hogy a 13. kerületi polgármesteri hivatal egy kalap szart sem ér... mert minek? Mi fog történni? Legjobb esetben is semmi. Álljál szenvedő szerkezetben, azt' majd csak túlteszed magad azon, hogy ha egy gyerek sorsáról van szó, akkor is primitív és érthetetlen hozzáállással kell találkoznod. Versenyt akarok, vagy teljesítménybért vagy csak egyszerűen korrekt ügyintézést gépekkel, tiszta és érthető szabályokkal. Soha nem akarok odái süllyedni, hogy egy pökhendi, felelőtlen hivatalnok zsebét duzzasszam, s azért kelljen a fizetésén felül pénzhez juttatnom, hogy cserébe ne legyen görény. Amíg ennek a lehetősége fenyeget, én gyereket ide biztosan nem szülök. Mert hogy a sok hülye miatt én szenvedjek, az sincs rendben, de hogy a gyerekem... azt meg már nem is fokozom.

Lifelong learning - jaj hadd ne!!!

Tanulok, tehát nem létezem. Legalábbis szociális életem a béka segge alatt leledzik ebben a vizsgaidőszakban. Szerintem ez a tempó halálos. Egyik vizsgaidőszakom sem volt rózsaszín pillangókkal tarkított, de ez a meló meletti tanulás már nálam is betette a kaput. Vagy ahogy Enikőm mondaná, elgurult a pöttyös... Megszakadok. De most már csak 7 tantárgy sorsát kellene valahogy tisztáznom, egy-kettőnek megalázó könyörgés lesz az útja, de ebben a kiszolgáltatott helyzetben, nincs olyan, hogy megalázó. Mert ugye a cél és az eszköz összefüggése, stb.

Na, de kérem, ha ezt az egészet lerendeztem, irány a nyár: 2008 a jogsim éve, a gyaloglás vége!!!, tengerpart, ebből a magyar verzió szintén, sok-sok gyermeksírás mentes hét, és abnormálisan nagy alvásmennyiségigénykielégítés, kutyák, rokonok, barátok.

Ámen.