Rajongok a magukért a végsőkig kiállni tudó emberekért. Nem mindegyikért persze, és az ügy kontextusa válogatja, de azért alapvetően szimpatikus tulajdonság, hogy legyintés meg a magyaros beletörődés helyett az ember igenis elmegy a végsőkig. Ha óóóóriási, hatalmas, "vajasra kidülledt, baromba puffadt" :) nagyságú cégekkel, társaságokkal szemben teszi mindezt az illető, az meg külön üdvözlendő.
Megkockáztatom, hogy ez az egyik olyan ország, ahol kisembernek lenni a legszarabb. Mindenhol szar, de gyanítom itt is van rangsor. Pedig ezekből, vagy hát belőlünk van több. De itt a másik térfélen talán kissé szemtelenebbül játszanak mint másutt, és a kisember évszázados nagy hallgatásától vérszemet kaptak. Azt is el tudom képzelni, hogy a mi gazembereink nyugati verziói pont ugyanakkora gazemberek, csak épp egy picivel talán elegánsabban művelik az átb.szás mesterségét, ill. nem derül ki rögtön, hogy hülyének nézik a kisembert.Egy cikk kapcsán jutott mindez eszembe. ITT olvasható a rövidke beszámoló egyik lelkes polgártársunk ténykedéséről. Én megtapsoltam. Menj bárhová ebben az országban, de főként ügyintézni, teljesen hülyének néznek, és olyan kisebbségi érzésed támad pillanatokon belül, hogy egész gyerekkorodban összegyűjtött komplexusaid együttesen törnek fel. Időnként még vásárlásnál is megfigyelhető, hogy általában a vevő a leggyengébb láncszem, és sokszor szégyelli magát, hogy eleve miért kérdez, miért akadékoskodik, miért vannak elvárásai, miért vannak jogai... Pedig itt valamivel evidensebb a felállás: nálad van a pénz, főként neked legyenek elvárásaid, vagy mész is tovább a pénzeddel. Lehet az amerikaiak fura ügyintézési stílusáról vitatkozni, de életem egyik legmélyrehatóbb tapasztalatát pont amerikaiak által szereztem. Mármint ebben a témakörben. Ezek nem hagyják magukat, mennek előre, optimistán, akkor is széles mosollyal, ha az ügy teljesen elveszettnek látszik. És működik. Én az indokolatlan mosolyt hanyagolom, mert a mi családunk sosem volt egyben színi tanoda is, ill. magyar vagyok, nem turista: a világfájdalom arcon hordozása genetikailag kódolt. Ellenben az úgyis nekem van igazam tuning nagyon jól működik. Időnként jó, ha az ember a legvégsőkkel kezd. Már csak időspórolás végett is.
Pár hete voltam ARC-on, onnan a kép is meg az ihlet, hogy boldogság top listát készítsek. Amiben persze rangsor nincs, mert a történések között feromon hormon molekulákban mérhető különbség talán van, de érzetre mindegyik hasonlóan kurvajó volt. A heti termés.
