Sok mindenben nem vagyok versenypárti, például az iskolákban minimalizálnám a versenyzési kényszert. A piacon mondjuk nem látok más lehetőséget a megfelelő működésre, de a kettő nem feltétlenül függ össze. Szóval, utóbbi sok értelemben lehet hasznos. Itt jöhet képbe a több biztosítós rendszer meg sok más olyan egység a nagy gépezetben, ami mondjuk a szolgáltatások jobbítására ösztökélné az illetékes elvtársakat. Mert szó szerint ez megmaradt nekünk a régi rendszerből. Frusztráció! Minden hivatalban, kivétel nélkül. És miért ne lennének azok?! Kevés a fizetés, lehetetlenek a munkakörülmények, az egész hajó süllyed. De erről nem az az ember tehet, aki elmegy ügyet intézni, mert nincs más választása. És ennek a nagyszerű bölcsességnek a felismerése mindössze némi intelligenciát követel. Én sem verem halomra a gyerekeimet, amikor rossz a kedvem, mert van ám olyan, hogy erről nem ők tehetnek. Mindenkinek privát ügye, hogyan kezeli a feszültségeit, de nekem ehhez a legkisebb mértékben se legyen közöm, ha nem én választom.Polgármesteri hivatalban jártunk ma, ügyintézni. 10 perc verbális box után abszolút motiválttá váltam az ország minél előbbi elhagyására. És ilyenkor nincs ám, hogy fórumozol, vagy panaszkönyv, vagy kiírod az égre, hogy a 13. kerületi polgármesteri hivatal egy kalap szart sem ér... mert minek? Mi fog történni? Legjobb esetben is semmi. Álljál szenvedő szerkezetben, azt' majd csak túlteszed magad azon, hogy ha egy gyerek sorsáról van szó, akkor is primitív és érthetetlen hozzáállással kell találkoznod. Versenyt akarok, vagy teljesítménybért vagy csak egyszerűen korrekt ügyintézést gépekkel, tiszta és érthető szabályokkal. Soha nem akarok odái süllyedni, hogy egy pökhendi, felelőtlen hivatalnok zsebét duzzasszam, s azért kelljen a fizetésén felül pénzhez juttatnom, hogy cserébe ne legyen görény. Amíg ennek a lehetősége fenyeget, én gyereket ide biztosan nem szülök. Mert hogy a sok hülye miatt én szenvedjek, az sincs rendben, de hogy a gyerekem... azt meg már nem is fokozom.
No comments:
Post a Comment