Tétlenke

Nem nagyon van ihletem, az a nagy büdös igazság. Pedig sok-sok minden történt velem a napokban. Írhatnék a múlt csütörtöki Kiss Erzsi koncertről is, de túl nehéz ezt hosszabb-rövidebb vagy épp akármilyen formában megtárgyalni. Kicsit álomszerű volt, na nem csak az elfogyasztott alkoholmennyiség miatt. Elég valószínűtlennek tűnt, hogy egy egészen átlagosnak mondható, már-már szürke hétköznap estén egyszercsak ilyen sehová sem tartozó hangokat hall az ember. Régóta istenítem az erzsizenét, de ez volt az első koncert, amit testközelből éltem meg. Gyöngyivel arról beszélgettünk (amikor még tudtunk értelmesen beszélni), hogy mennyire erős erotikus kisugárzása van a nőnek... eszméletlen, valakitől, aki amúgy nem mondom, hogy nem dekoratív, de semmiképp sem a szexualitás ugrik be róla elsőnek. De ha elkezd énekelni, abba bele lehet őrülni.

Színházban is voltam. Radnótiban a Farkasok és bárányok. Erős közepes. A darab maga jó szerintem, de volt egy-két színész, akivel nem tudtam kibékülni. A Csányi viszont meglepően jó volt. József Attilában a Legyen a feleségem. Kiváló. Könnyed esti kikapcsolódás, sok-sok nevetéstől rázkódó nézővel. Utóbbi tényleg elkerülhetetlen. Köszönhetően elsősorban Esztergályos Cecíliának. Imádom azt a nőt, a vitalitás maga.

A héten igahúzás volt a program. Ez alól próbálok a ma esti yugo partyval felszabadulni.