Ha egy görbével lehetne szemléltetni az életem történéseinek, az érzelmeim intenzitásának és jellegének változásait... Jaj. Gyanítom egyébként, hogy változatos, ám harmonikus lenne. Táncot is lejthetnék rajta, akár. És jól is esne talán. Megélni sem rossz, ha közben az ember ki tud szállni onnan, ahonnan alapjáraton figyeli magát. Távolabbról mindennek több értelme van, tiszták az összefüggések, átláthatóbb minden. Ehhez viszont időnként tombolni kell, olyan istenigazából nagyon! Go let it out... Kell, hogy odabenn már elviselhetetlenül nagyon szar legyen, és akkor egyszer csak kinyílik az ajtó. Gyakorlatilag magától. Fotocella, mi?!Meg alapvetően azzal lezárni egy tombolást, hogy mekkora szerencsefia... lánya vagyok én, közben meg örömkönnyekben úszni. Ilyen nem nagyon volt régen, már hogy régen is pont ugyanennyi boldogságosság volt körülöttem, csak adott pillanatban ügyet sem vetettem rá. És adott, borzasztónak tűnő pillanatban, egy vagon trágyával a fejemen... no, akkor nehéz meglátni bármi szépet is. Most már talán megy.
Azon gondolkodtam még, hogyan is érzem magam, amikor kirobban egy-egy nagyobb érzelem. Meg mi az, ami akkor nem igazán komfort érzés, és hogy ezen mi tudna változtatni. Hááát, semmi sem jutott eszembe. :) Nehezen követhető tudatállapot. Csak amiatt lehet érdekes a megértése, hogy ha valamit ízekre szedsz, máris követhetőbb, könnyebben érthető. Azt hiszem, ezzel várok még. Ha átlátnám, igen nagyon rettenetesen bölcs lennék. Az meg ugye teher. 24 évesen... hát hová terheljem még magam??? :)
1 comment:
heavy soul dealing - néha nagyon kell az ilyen fotocellaeffekt és lélekszétszedegetés kicsi, jótt tesz a bölcsebbé válásban igyaz nagyon geccc állapot de amit kapsz belôlle az sokkal többet és. Szerintem mikor ilyen helyzet állítodik fel - hu de fogalmazok - bele kell csapni mit a lecsóba bele a közepébe fonjon körbe folytogasson és ilyenkor elkezdesz kûzdeni és kikûzdöd magad belôle és wowww tapasztalat és boldottág :)
Post a Comment