Havazva

El szeretném mondani, hogy a nap döntő részében 9 súlyosan-halmozottan sérült kisgyerek igényeit elégítem ki, ill. új igények lehetőségét villantom fel előttük - több-kevesebb sikerrel. A helyzet az, hogy most - ideiglenesen, bár elég hosszú ideig - reggel nyolctól fél ötig vagyok melóban, ezen felül a karácsonyi őrület kb. 2 hete be is szippantott, így már energiám sincs olyan, egyébként jól eső dolgokra, mint életem újdonságainak, régiségeinek tálalása az interneten. Új hobbim amúgy, hogy a hónap különböző napjain többször állok sorban a postán, sárga csekkekkel és nagyon sok pénzzel a kezemben. Az Elmű is működhetne jobban annál, mint hogy egy hónapon belül 4 csekket postázzon 4 kül. időpontban, ebből 3-at úgy egyáltalán "jogosan".

A mandulám meg valszeg átvándorol velem együtt 2008-ba.

Elolvastam Dr. Csernus legújabb könyvét, amit mindenkinek szívből ajánlok (aki mégtanácstalan karácsonyi ajándék ügyben, innen rögtön a bookline-ra kattinthat, és megrendelheti). Volt egy bejegyzés-csökevényem itt, a blogomon, amiben nekilendültem egy elég súlyos témakörnek, nevezetesen, hogy mitől érzem magam nőnek, hogy mindez miben nyilvánul meg. A nő. c könyv sok mindent segített helyrerakni a fejemben, és nem csak úgy teletömte az agyam mindenféle, tőlem idegen gondolatokkal. Összességében csak annyit tudok mondani erről az írásról, hogy IGAZ. És úgy vagyok az igazsággal, hogy pokolba tudom kívánni, ha fáj, mégis biztonságérzettel tölt el, hogy meg tudok benne kapaszkodni. Lettek vállat nyomó gondolataim, érzéseim, de sokkal felszabadultabb vagyok alattuk, mint egy túlideologizált hazugságkáoszban.

Ha majd hazaértem, a kötelező karácsonyi fahéj illat epicentrumától pár lépésnyire, talán sokkal lelkesebben és élvezhetőbben fogalmazom meg magam. :)