Boldogító

Javaslom, mindenki nézzen körül, hány boldog, kifejezetten valamilyen helyesnek vélt irányba tartó, értelmes, jól működő, őszinte párkapcsolatot lát maga körül! A többségük szenvedés, vagy ami rosszabb, már a nagy boldogságnak látszó tárgyról is látszik, hogy férges. Ez a körülöttem lévő házasságok kapcsán jutott eszembe, merthogy véleményem szerint akkorra romlik meg minden annyira, hogy azt már nézni is rossz. Azt mondják, 10 év van benne, nem több. Mindegyikben.

Sok gondolat jut eszembe most Csernus könyvéből, többek között ilyen a görcsösség is. Annyira feltétlenül és megszakadva ragaszkodunk a kötődéshez, s majdan annak hivatalos, felbonthatatlan(nak hitt) megpecsételéséhez, hogy az ijesztő. Sajnálom, hogy be kell látnom, a házasságok nem működnek. De ha ez tényleg így van, akkor nem kell mást tennünk, mint berendezkednünk valami egészen másra. Sokkal jobb, mint egy felszabadult pillanatoktól mentes merő aggodalomként definiált életet választani. Akkor legyenek gazdasági kapcsolatok, pecsételjék meg az "üzleti partnerek" viszonyát, és tudjuk mi merre hány méter. Olyan hiteltelenül adjuk mára az álszentet, hogy azt jelen állás szerint már a gyerekek sem kajálják meg.

Minden jel arra utal, hogy ezzel vagyunk körülvéve, hogy nem is tudunk más modellnek teret engedni, hogy a házasság szentségének - ha volt olyan valaha - befellegzett. Amire gondolok, az nem olyan, hogy vannak problémák, esetleg tragikusnak ítélt helyzetek, amikből ki lehet lábalni... mert ilyenek biztosan vannak, csak nem erről beszélek. Hanem arról, hogy a lehető legrosszabb taktikát választjuk a házasságok "túlélésére". Szerintem. Pedig nekem egyelőre nincs közöm semmi hasonlóhoz, csak gyűjtöm az infókat a látvány alapján. Biztosan kulcs a tudatosság, de egy bizonyos szint után meg egyszerűen felülkerekedhet az ember magán a párkapcsolaton, annak fontosságán is, az meg ugye akkor a ló túlsó oldala, bár tény, hogy csábítóbban hangzik... csak akkor meg megint mire jó.

Ott van ez elrontva, hogy már rég nem abba az irányba haladunk, amely irány rendszerének értékeit ránk erőltetik gyermekkorunk óta. Anyai kötődésben is az ambivalens a legocsmányabb, nincs ez másként a többi viszonylatban sem. Kinek vannak itt szilárd értékei?! Ki tudja itt, hogy mi a jó és hogy hogyan jó?! Nem viccelek, amikor azt mondom, senkinek sem hiszek, amikor párkapcsolati tanácsokat ad.

Különben jól telt a szilveszter meg ami utána volt. Vajdaság, fúvósok, hóban táncolás, süti, burek, bárányhús, kávé kávéval... Ma jöttem haza, de még csak testben.