Sztrájk

Ide evett a fene jónéhány hét után. Nem nagyon volt mondanivalóm, de azért magamban duzzogtam sok dolog miatt, rendesen, ahogy kell. Csak hát szavakba nem öntöttem, ill. nem itt.

De most ez a BKV sztrájk kicsit lejjebb tornászta a mostanában elég labilis idegrendszerem ingerküszöbét. Egy hónapon belül kétszer sztrájkolni... a semmiért ráadásul, mert rajtuk kívül mindenki tudja, hogy úgysem fognak megegyezni. Megbénítani egy várost egy olyan szolgáltatás megtagadásával, amiért nem kevesen előre fizetnek. Azaz ebben a hónapban már kétszer lehetett segget törölni a 8.250 Ft-os havi bérlettel. Ami mondjuk a tisztelt békávé részéről szemtelenség.

Túl azon, hogy a szolgáltatás maga szar.

Kiindulhatnék abból, hogy mekkora találmány a tömegközlekedés, hogy meghatározott összegért mindenkit elvisznek oda, ahová szeretné, de legalábbis ahhoz nagyon közel... Mégsem erre fókuszálnék, hanem hogy lehet valamit magas fokon, meg igencsak alacsony minőségi szinten működtetni. Havi nyócezerér' nem ragaszkodom klimatizált járműhöz, kényelmes ülésekhez, minimalizált várakozási időhöz, de az akadálymentesítés hiánya meg a bunkóság nem fér bele. Persze, hogy nem minden sofőr bunkó, meg aztán valószínűleg csak én kapom ki a morális nyomorékokat, de számszerű adatok híján is biztosan állítom, hogy a BKV-nál sok a bunkó. Mindenkinek van története az odazárt testrészekről, rosszabb esetben saját élmény, még ennél is rosszabb esetben kismama, idős ember, esetleg gyerek az áldozat. Persze verbálisan is akad minősíthetetlen megnyilvánulás.

Közvetve persze, hogy ki nem szarja le, ha egy 3 éves vak gyerek azért nem mehet haza hétvégére a szüleihez, mert sztrájkolnak az ominózus szervek, és ehhez hasonló problémákkal meg ugye Dunát lehetne rekeszteni... mondjuk egy bocsánatkérés beleférne.

Bolhából elefántot, fából vaskarikát, szalmából egeret... na, ebben jók a magyarok.

Tisztelt BKV: elmentek ti a ..csába!