Velem

Mindig foglalkoztatott az egyedüllét, valószínűleg azért, mert sosem szerettem egyedül lenni. Sokan vagyunk így, amennyire én látom. Aztán kipróbáltam ezt-azt. A világon a leghülyébb ötletnek tűnik egyedül moziba, előadásokra menni, koncertre meg kifejezetten. De néhány zömében egyedül eltöltött hónap és saját magamnak szervezett, társaság nélküli program után egyszer csak megszoktam, és most is úgy vagyok vele, hogy imádok emberek között lenni, de már nem tartok az egyedülléttől. Unalmasnak legalábbis egyáltalán nem tartom. Már-már élvezem, ha csak magam vagyok. Találtam valamiféle egyensúlyt is. Innen meg már csak közhelyeket tudnék kántálni... vagy ez is az volt?!