Korbely

Tulajdonképpen nagyon kevés festmény nyűgözött le életem során. Azon túl, hogy 5 évvel ezelőtt felvettek a Nyitrai Egyetem művészettörténet szakára is, nem sok közöm van ehhez az ecset-festék-vászon dologhoz. Ja, meg emlékszem, tesómmal gyerekkorunkban volt egy pakli kártyánk, amin híres festők híres képei voltak. Bátyámat persze nem tudtam überelni, minden képről tudott mindent, legfeljebb az erdőrészletekkel lehetett néha megfogni. Én meg még a Nemzetőrre is elsütöttem néhányszor, hogy "Vadőr", mert ennyit sem bírtam megjegyezni (lehettem vagy 8-9 éves)... De volt Colpach-i park, meg Zrínyi és Frangepán a bécsújhelyi várbörtönben (erre mindig büszke voltam, ha tudtam), Lila ruhás nő, Vásárra induló román család, Lányok bál után. Lassan kezdenek előjönni... Nem mondom, hogy túl lettem művelve egy-egy ilyen játék által, de ezekre mindig békés pillanatként emlékszem. Na, de a festményekhez visszakanyarodva, arra gondoltam, hogy nyilván majd az én házamban is fityegnek képek, de esküszöm, 22 év alatt egy olyat sem láttam, ami az ízlésemnek megfelelt volna. Aztán találkoztam Korbely István néhány művével, és bumm! Nem bírok betelni velük. Minden szín a helyén van, és elrendezéstől függően ugyanazok az árnyalatok képesek teljesen más hangulatot teremteni. Tökéletes. Nekem.