YAB

Ismét egy ajtónyitogató név: Yann Arthus-Bertrand. Persze most is elmondom, hogy nem, fotózáshoz sincs semmi közöm. Én ezeknek a művészet jellegű dolgoknak csak elszenvedője vagyok, és van, hogy maradandó élményt nyújtanak, s így több évig nem tudok szabadulni a vonzásuktól.

Már vagy 1 éve megszállottan gyűjtöttem az említett művész fotóit, amikor egyszer Londonban, a Temze partján sétálva (pfff! - ezen túl a legtávolabbi hely a Genserndorf-i szafari park volt) épp egy Arthus-Bertrand kiállításba botlottam. For free. Jobbról a folyón túli city látképe, balról az imádott képek... brrr.

Más, hozzám közel álló fotósok is előkerülnek majd, de ezt most így röviden mindenképp meg kellett osztanom. Tegnap elalvás előtt azon gondolkodtam, hogy annyi minden lehet szemfényvesztés, és még a legevidensebb dolgokról is kiderülhet bármikor, hogy csalás. Odáig jutottam, hogy mi a francér' kéne elhinnem, hogy a Föld gömbölyű meg hogy olyan amilyen... (jelzem, hőemelkedésem is volt, mert most amúgy betegállományban nyomom) szóval, lehet, hogy egy csúf, érdektelen, lapos tányér, és csak a Matrix kápráztat el minket. Hm. De még ha így is van, ez a Bertrand program igazán élvezhetőre sikeredett.