Birtokos

Nem tudom, másnak is van-e időnként olyan érzése, hogy nem ő irányítja a saját életét, vagy mondhatnám úgy is, hogy kevés befolyása van erre az egész cirkuszra, ami inkább körülötte, nem pedig benne zajlik. Tudatosság. Enikővel kedvenc poén a tudatos étkezés definíciója: a végig tudom, hogy eszem (by Laár). Na, ez nekem most eléggé hiányzik. Nem vagyok tudatos, de semelyik procikámban sem, vagy csak most nem érzem, hogy az lennék. Elzúg a fülem mellett egy csomó esemény, aminek elméletileg én lennék a középpontjában, mégsem érzem, hogy érintve lennék. Azazhogy persze, érint, ha valami a végsőkig kiszipolyozza az energiáimat. Nem tudom, hol tört meg a fenenagy tudatos életmód, de pillanatnyilag nincs. Kicsit azt érzem, hogy minden életterületemen ping-pongoznak velem. Hülye aki hagyja, tisztában vagyok vele. És nem is panaszáradat ez, csak ugye grafomán jellegemhez erősen köthető, hogy úgy értem meg leginkább a bennem zajló eseményeket, ha leírom. Próbálom érteni, hová folyik az életem - most leginkább ki, ujjak között.

Ma végtelenül fáradt voltam, meg picit talán fásultnak is nevezhetném. Szimplán fizikai okokból, 3-kor nyugovóra téréstől sokkal jobbat nem várhat az ember. Bár igazából gyűjtögettem én ennek az áldatlan helyzetnek az összetevőit, pont azzal, hogy nélkülem csinálom a mindennapjaimt. Viszont kellemes oldala is volt ennek az állapotnak. Totálisan hidegen hagytak az érzelmeim. Nem voltam ideges, képtelen voltam az lenni. Az összes gyerekem együtt sem tudott úgy kiborítani, hogy ez akár az arcomon megjelenüljön. Ma kicsit amúgy ők kapartak össze, meg nagyon picit támaszkodtam a kis 7 éves vállukra, és ettől olyan természetesnek éltem meg minden helyzetet, amilyennek velük eddig soha. Talán alakulunk, talán lesz még ebből az 5 + 1 gyerekből csoport. Vagy ha úgy tetszik, közösség. Ma nagyon szerettem velük lenni.

De most lefekszem.