Beneš kreténumok

Eduard Benešnek az ő nagyszerű dekrétumai kavarják jelenleg a port Felvidéken innen és túl, a kollektív butaság jegyében. Megszavazták, hogy szent és sérthetetlen, és a szlovákság oltárán az oltáriszentséggel egyenértékű nyilatkozat, amihez tömjénfüstben, harangszó kíséretében lehet csak nagy-nagy tisztelettel hozzányulni, ámde kritizálni, kétségbe vonni semmiképp sem.

Olvasgattam a hozzászólásokat politikusok részéről, és az államfőnké (Gašparovič) benne lett az én top 3-amban. Ő úgy értékelte, hogy azért jutott el a dolog idáig, mert annyiszor lett felemlegetve a dekrétumok megsemmisítése, ill. a tessék már kezdeni vele valamit, hogy erre válaszolni kellett. Hát, Istenem, ennyit tudtak összehozni. Nem olyan családbul származnak ám, hogy ha a magyarok szépen kérnek valamit, akkor ők majd azt engedelmesen meg is teszik. Érted! Nehogy már a magyarok diktáljanak. Szóval, a mi Gašparovičunk úgy gondolja, ez normális reakció volt. Még ha jogsértő és az EU elveivel teljességgel ellentétes is. Úgy mondta, mintha ez a világon a legtermészetesebb dolog lenne. Persze, hogy nemet mondunk, ha a magyarok azt kérik, legyen igen.

A szlovákok bátrak. Ezt már sokszor megmutatták. És azt gondolom, hogy infantilis politizálásuknak - egyéni infantilis személyiségfejlődési stádiumuknak köszönhetően - abszolút nincsenek tudatában. Az, hogy én is engedek, te is engedjél, és hátha valami pozitív születik belőle, az sosem volt, és sosem lesz napirenden.
A szlovák parlament elnöke mellesleg nagyon jóindulatúan minden hasznos dokumentumot elküld majd Szili Katalinnak, hogy tessék megnézni, mi semmi rosszat nem akarunk. Ez nagyszerű, mi több, dícséretes, csak épp akkora ködösítés, hogy ha távolságban mérnénk, Makó meg Jeruzsálem... Miért nem képesek megérteni a politikusok, hogy az emberek nem hülyék? Hogy ami átlátszó, azon át is lehet látni? Tessék elolvasni, miről szól a mi egykori honatyánk agyi rendellenességéből született borzalom, amit voltak szívesek a héten kőbe vésni.

Európai szlovák ember max. duzzog egyet-kettőt a bajsza alatt, hogy ezek a magyarok már megint mindent tisztázni akarnak, fene a pofájukat, hogy plusz munkát csinálnak nekünk, dehát, Istenem, ami jár, az jár. 21. századi európai ember nem gondolhatja komolyan, hogy ha kell a testével oltalmazza ezeket az anomáliás gondolatokat. Arra gondoltam, most, hogy még biztosabb, hogy én és a családom is bűnösek vagyunk a második világháború miatt, keresünk egy-egy sarkot a házban, és legalább 20 percig kukoricán térdepelünk. Tökmindegy, ha ez most nem is erről szól, de kötődik és óhatatlanul egybecseng a háborús bűnös meg marhavagonban deportálós sztorival... ha nem megy, nem kell ám demokráciát játszani rózsaszín babaparlamentben.

És ha belegondolok, hogy itt gárdák, csíkos seregek, ott meg neszenektek dekrétumok... már nem is olyan nonszensz. Senki se nem normális. Én meg ugye helikopter.