Van ez a tragédia, ami miatt most még inkább elválik az otthon és a kórházban szülők tábora... Én, személy szerint, ismereteim tükrében (amit Odentnek köszönhetek), abszolút támogatom az otthonszülés gondolatát, de nem tudom, mit tennék, ha valóban ahhoz a ponthoz érkeznék, hogy döntenem kell, és a születendő gyermekem élete a tét. Ez a témakör sem kizárólag fekete és fehér színekben pompázik, ami ugye azt jelenti, hogy az a bizonyos rizikófaktor kitörölhetetlenül benne van a dologban. Mindkét esetben. Valóban nem tudom, hogy melyiket választanám, de talán nem is meglepő, hisz a kórházi állapotokról és születésház körülményeiről sem sokat tudok. De annyival azért tisztában vagyok, hogy nem dilettánsok vezetik az otthonszüléseket, és pont az "extrém" körülményekre való tekintettel nagyon elővigyázatosak. Az események célpontjában álló doktornőről már sokat hallottam, és amin folyamatosan dolgozik, ahogyan sokak álmát valósítja meg, az számomra becsülendő és tiszteletreméltó.
Azzal védekezni viszont, hogy kórházban is meghalhatott volna a baba, az szerintem már eléggé kétélű. Engem még egy nagy tapasztalattal rendelkező orvos sem tud arról meggyőzni, hogy olyan helyen is ugyanez lesz a végkifejlet, ahol egymást érik az életmentő műszerek és a segítő szakemberek. Ezt a részét nem tudom elfogadni. Még annak ellenére sem, hogy igaz is lehet. Az anya viszont tudta, mit vállal, és kétség sem fér hozzá, hogy a legjobbat akarta megadni a születendő gyermekének már az első pillanataiban is... de sajnos a felelősség az övé is. Sokan érvelnek azzal az otthonszülő kismamák ellen, hogy saját kényelmüket előbbrevalónak tartják, mint gyermekük életét. Mondjuk ettől azért összetettebb az otthonszülés miértje, de ez a megfelelő irodalmakból könnyen kideríthető. Változások pedig nem egyik pillanatról a másikra történnek. Ha Hollandiában élnék, egy percig sem gondolkodnék, hogyan döntsek. Így viszont...
Különben ez történt pontosan.
No comments:
Post a Comment