Sunday, September 23, 2007

Nem meghalni C-dúrra

Beatles: Tomorrow never knows/Within you without you

A Tibeti Halottaskönyv inspirálta a Tomorrow never knows c. szám születését, hangzására meg sok minden más is hatással volt. Az album és e konrét szám története is érdekes, érdemes végigolvasni. Azért tartom nem mindennapi zenekarnak a Beatlest, mert olyan progressziót mutat a pályájuk, ami más zenekarnál ennyire színesen, vagy épp ennyire markánsan sosem jelent meg. Egyik stádiumuk volt ez az LSD-vel tarkított pszichedelikus őrület, amiből - csakúgy, mint előzőleg vagy később - minőségi produktumokat sikerült a nagyérdemű elé tárni.

Érdekelnek a tudatállapot változásai. Ilyen információkhoz meg ugye legkönnyebben úgy jut az ember, hogy a) kipróbálja, b) elolvassa, meghallgatja, megnézi azt, amit olyanok hoztak létre, akik használtak drogokat. A kipróbálással az a problémám, hogy attól nem érzem magam hiteles befogadónak. Pont az a szervem áll valamilyen közvetlen, mesterséges hatás alatt, amelyikkel megérteni szeretném az adott helyzetet. Szóval, számomra a próbálgatás nem e nemes feladatkör része. Bár sokak szerint meg ugye pont a tisztának hitt állapotban tompább az érzékelés. Ugyanebben a témakörben csak ajánlani tudom Huxley remekművét.

2 comments:

Anonymous said...

Szia!

Tetszett nagyon az ajánlásod a Tomorrow Never Knows című számhoz!
Nem vagyok egy nagy Beatles rajongó, tisztelem őket - félreértés ne essék, de valahogy nem annyira áll közel hozzám, hogy nap mint nap hallgassam.
Nagyjából egy éve hallottam először ezt a számot, és gyakorlatilag nem hittem a fülemnek. Nagyon tetszik azóta is. Annyi érdekességet még fűznék hozzá, hogy ha minden igaz, ez az első olyan szám a poptörténelemben, ahol tört ritmusokat használtak. A jungle és a breakbeat különböző stílusai is csak évekkel később, a 80-as évek közepe tájékán jelentek meg. Remélem nem untatlak ezzel, gondoltam megosztom Veled, és ami biztos, hogy ez a szám meglehetősen nagy mérföldkő, és messze megelőzte korát.

Kicsi said...

Egészségünkre! Köszi az infókat! Még egy kevés személyeskedés: azért is áll közel hozzám a Beatles, mert életem szakaszai abszolút köthetők a zenekar életének szakaszaihoz. Volt bátyámmal fülbemászót/bugyutát együtt éneklős-gitározós, világfájdalmat lázadósan átélős, élet értelmét keresős, harmóniát megtalálós, zeneileg kiforrottabbat értékelős... Hátszóval, ilyesmik. :)