A Feldmár

Szerdától péntekig minden este a Jövő Házában tervezem az időmet eltölteni. Előadássorozat: Szégyen és szeretet, Feldmár András közreműködésével. Ezzel a renitens pszichológussal 6 évvel ezelőtt találkoztam először. Azóta nagyképűen idézem, pedig csak a nyálam csorgatom arra, hogy egyszer ilyen összeszedetten, ennyire ésszerűen és hitelesen adjam elő, amit tudok és nem utolsó sorban, amit bizonyítani is tudok. Bár sok helyről kiátkozták, azért az általa hangoztatott elvek jó része ellen vitába sem lehet szállni. Tény, hogy az LSD kérdés már nagyon megosztja az őt hallgatók, ismerők közösségét. Szerinte megfelelő szakmai kontroll kell hozzá, és a gyógyulni vágyó csak profitálhat az élményből. Az a baj, hogy túlságosan hozzászoktunk, hogy akkor is jártatjuk a szánkat, amikor az adott téma egyetlen részéhez sincs közünk. De nem baj az, ha megkérdőjelezünk, sőt! Csak ez a boszorkányüldözéses hozzáállás visz nem kívánt területekre mindenkit.

Feldmár András határokat ismertet és gyönyörűen foglalja össze azt, amit mindenki sejt, amiről mindenkinek vannak élményei, ami esetleg sok ember fejében vár összefoglalásra. Szeretem hallgatni, szeretem, hogy utána vannak feladataim, hogy az agyam kapott egy nagy adag rágcsálnivalót. Spirituális, de pont ugyanannyira egyszerű és világi, merthogy igazából nincs is különbség. És amiért meg tudok őrülni, hogy tőle is emberi nyelven előadott tudományról hallok!!! Persze ez nem meglepő, ha a téma ép az áltudományosságosság.

Egyetlen kivetnivalót találok mindössze a "jelenségben": feminin. Ettől mindig olyan gyanakvóan húzogatom a szemöldökömet.