Egy teljesen jelentéktelen bejegyzést fogok most elkövetni. Szilva. Én vónék. Így nevezett el egy nagyon kedves barátnőm évekkel ezelőtt. A dolog története még jelentéktelenebb, mint jelen írás, úgyhogy nem is taglalom. Sok jó dolog kötődik kettőnkhöz és az ipari mennyiségű szilva elfogyasztásához. Mihelyst angol nyelvterületre költözött az említett hölgy, értelemszerűen Plum-má változtam. Ez az egész csak onnan jutott eszembe, hogy sok-sok gyümölcsöt ettem az elmúlt napokban, ami kifejezetten jó hatással volt rám. A szilváról meg azt kell tudni, hogy kiváló vértisztító hatása van, káliumban gazdag és nagyban elősegíti az emésztést. Nyilván újat mondtam. Nagyapám szólt minden évben, hogy már ideje lenne magamhoz venni némi gyümölcs jellegű táplálékot, mert leroskad a szilvafa az érintetlen termés miatt. És ha megharcoltam az összes tyúkkal a fához vezető úton, s az ezekhez szervesen kapcsolódó tyúkszar szlalom is sikeresen zárult, már élvezhettem is a jutalmam. Mióta nincs már nagypapám, évek teltek el, hogy újra szilvát ettem... semmi érzelgősség: csak nem volt, aki szóljon. Hiányzik.
No comments:
Post a Comment