Ájkú

Nálam a Richard Dawkins nevű zseni mellett foglal helyet Steven Pinker. (Ajtónyitogatók ám - amúgy tudományosan.) Mindketten azon nagytudású kutatók közé tartoznak, akik valamiért diplomájuk hatására sem felejtettek el emberül. Valaki szólhatna a többieknek is, hogy a tudomány akkor válik élvezhetővé és népszerűvé, ha nem kódolt nyelven próbálják közölni. Persze, hogy van helyük a szakkifejezéseknek, de sok esetben érzem tökéletesen feleslegesnek a használatukat. Nagyon sok tudományos terület érdekel, de csak azokat a cikkeket, könyveket bírom elolvasni, amelyek többnyire mentesek a szakkifejezésektől. Sajnos saját szakmámmal szemben sem vagyok "engedékenyebb". Mindig azt éreztem egy-egy vizsgára készülve, hogy a szakzsargon az oka, hogy nagyon lassan olvasok és az agyam rettentő hamar elfárad... Mert hiába tudtam a szavak jelentését, nem úgy állt össze a szöveg, ha folyton "fordítanom" is kellett. 18 éves koromig közöm nem volt az ilyen nyelvezethez, az agyamnak sok energiájába került hát hozzászokni az új helyzethez. Azt meg nem is részletezem, hogy bár nyilván a kollégákkal konzultálok, ám a munkám legfontosabb részében a szülőkkel közlöm a tényeket, lehetőleg emberi nyelven. És emlékszem, volt néhány gyakorlati óra, ahol olyan szituációkat játszottunk, hogy szülőkkel beszélgetünk, és kiemelt feladat volt a szakszavak mellőzése. Akkor meg azzal küzdöttünk. Megtanultuk a tudományos nyelvet, majd jól el kellett felejtenünk, hogy hatékonyak legyünk. Semmire sem jó. Illetve de. Jókat röhögtünk a barátnőkkel, ha aktuális lelkiállapotunkat, problémáinkat olyan szavakkal írtuk körül, amiket rajtunk kívül csak a pszichológusok használtak. Ennyire volt jó. Szórakoztunk.

Naszóval, Pinker. '97-ben megírta a Hogyan működik az elme c. könyvét, amelynek középpontjában az intelligencia áll (nem találtátok volna ki)! Lenyűgöző olvasmány, és élvezhetően tudományos. Mint a Dawkins. De ezt már mondtam. Ennek a műnek köszönhetem azt, hogy az én nagy-nagy, gyermekkori vágyam teljesült: megtanultam sztereogramot látni. :) Hátugye, kinek milyen típusú problémái vannak. Én tényleg kudarcként éltem meg, hogy eddig nem láttam a sztereogramokban elrejtett képeket. És persze, hogy az emberek többsége látja, de én életem nagy részében minden értelemben kisebbség voltam. Szóval, több napig tanultam, de most már csak néhány percembe kerül, és megvan az ábra. És a sztereogramokat is kitanultam, hogy mióta meg miből meg hogyan meg miért. Érdekes dolog ám. És Darwinnal is innen lett személyesebb a kapcsolatom. Szerintem ugyanis az evolúció, a hajkisimító balzsam után a világon a legnagyobb találmány. És idézek is ám, mert a túlideologizálás minden hülyeség melegágya.

"Az emberi agy és az elefánt ormánya ugyanazon természetes kiválasztódás termékei. Egy ormány, ugyanúgy, ahogy a tudat, nem lehet az evolúció célja. Az evolúciónak nincs iránya, az AKKOR és az OTT sikere számít."

If you know what I mean.