Név

Olvasni, gondolkodni mindig valami elszállni nem akaró ködben szoktam. A föld fölött 10 centivel. Élvezetes, de ilyenkor az orrom hegyéig sem látok el, ami a külső világot illeti. Befelé megyek, és a saját kis ködfelhőm ezt abszolút támogatja. De tekintve, hogy létezik külső környezet, és nem kevéssé hatással is van rám, objektívnek semmiképp sem nevezném ködbéli világomat.

Ezért szeretek kőkeményen, meghökkentően realista műveket, mindenféle elszállástól mentes olvasmányokat is magamévá tenni. Olyat, amelynél a "ködösítésnek" esélye sincs. Persze a forma egyáltalán nem mindegy. Günter Grass az az író, aki számomra egy olyan valóságot közöl, amelyre talán minden józan ész (?) szerint ráférne egy kiadós cenzúrázás. Grass művei meztelenek, mentesek minden finomkodástól, mégis - vagy épp emiatt - hihetetlenül élvezhetők. Az elsőként kezembe került könyve a Macska és egér volt. Semmit nem értettem belőle. Ez úgy 5 évvel ezelőtt történt. Ezután 2-3 könyvre volt szükség ahhoz, hogy magát a stílust megértsem, s megszokjam. Nem sokszor történik meg velem, hogy egy olyan író után kutassak, és felvásároljam a könyveit, akinek elsőre alig értettem néhány mondatát (az összefüggésekre még ennél is nehezebben jöttem rá). Minden gondolata, élménye hordozott valami vonzó, megmagyarázhatatlanul érdekes, egyedi, nyersen őszinte jelleget.

Volt ez a "botrány" a Hitlerjugend-es múltja körül... hogy hűűűű, bejelentette, hogy egy büdös, rohadt nácinak indult. Őszintén szólva egyáltalán nem meglepő, hogy aki ilyen közelségből tálalt egy bizonyos ideológiára épülő világot, az belülről kellett, hogy megélje az eseményeket. Ezen kívül tökéletesen leszarom, mit tett a tizenéves zöldfülű egy olyan világban, amelybe öntudatlanul beleszületett, és joga sem volt megkérdőjelezni azt, amit akkoriban mindenki szájába jó alaposan belerágtak. S ha mese az egész, ha a benne szunnyadó gonosz, Hitlert megszégyenítő módon hordozza a fortyogó náci ideológiát, akkor is leszarom. Ha találkozol valamivel, arról jó, ha egyedül alakítasz ki véleményt, hagyatkozva intuícióra, tisztán érzékelhető tényekre, józan ítélőképességedre - formára, tartalomra. A HJ-es dologgal szemben meg lehet demagógnak lenni (kicsit ide is meg oda is nyalva), vagy meg lehet próbálni megérteni a dolgok hátterét, a valós értékekre fókuszálva.
Ez a botrány fejezet csak mellékszál, a lényeg, amit közölni szerettem volna, hogy Grasst olvasni jó, hogy a valós szerepét egyre inkább elvesztő politikában is lehet értékeket létrehozni, s azok mellett kiállni - hinni, hogy azért van néhány fül, amely meghallja az élhetőbb világért kimondott szavakat. Ennek része a múlt, mert hiszem, hogy minden állapot csak az előzmények, a folyamat összefüggésében érthető meg igazán. Ha valaki belülről, a kisember (kispolgár) szemszögéből kíváncsi a történelemre, be kell szereznie az író bármelyik könyvét.
És szerintem Günter bácsi humora is meghökkentő. Élőben meg akkora kisugárzása van, hogy már-már radioaktív.