A szar vers

Családunk könyvespolcán hosszú évekig gátlástalanul szemezett velem egy piros borítós könyv. Miután fel lettem művészetileg világosítva, rendre - amikor lelkiállapotom e mű által gerjesztett érzet után kiáltott - kinyitottam a 184. oldalon (azt hiszem), és csillapítottam kultúra iránti éhségemet. Jó néhány év telt el, mire nem csak a regény 1 oldalára kanyarított verset olvasgattam, hanem fogtam, és átnyálaztam Csörsz István könyvének egészét, a Sírig tartsd a pofád c. művet. Művészettöri felvételin ékes szlovák nyelven be is soroltam a szerzőt a beat irodalom képviselői közé. Nem nyert.
Rövidre fogva, nekem tetszik. Hátha másnak is.

A szar balladája

Tavasszal a dombtetőn, a fű között
Az őszi erdőben az avar fölött,
Ha bárhol meglátsz, vándor vagy idegen,
Kérlek, ne nézz rám soha ridegen.
Ha már a bűz
Messzire űz
A bokortól,
Hol a portól
Belepetten
Megrepedtem;
Futás közben ne átkozz el,
Inkább egy percet áldozz fel
Rám, ki nyugszom az árny alatt,
Gondold el, mennyi árnyalat
És mennyi szín a tetemem,
S a madarakat etetem…
S ha bántaná a szemet a réteken
Csekélységem, melynek sora végtelen,
Gondolkozz el, milyen is a táptalaj,
Miből nő a kövér búza s a paraj?
Bár kutatom
Az utakon,
Hogy egy napon
Félig vakon
(szerencsémre)
Belelépjek,
Legyen az ember vagy állat
Egyik sem emelhet vádat;
Hisz általam könnyül a test,
És bár ez ijesztően fest,
Jusson eszedbe, ha eszel:
Szarból lettél, s szarrá leszel!

Legközelebb újabb bölcsességekkel jelentkezem, s lopok majd gondolatokat másoktól is.