Minőségi Újságírásért Díjat kapott Cseri Péter, a Népszabadság munkatársa. Akár főcím is lehetne, bármelyik lapban, de ilyennel mostanában nem nagyon találkozunk, csak hogy ki kivel meg kivel nem, és hogy mit hazudtak/loptak már el megint. Annak már nincs hírértéke, ha az ember valami értékeset alkot a szakmájában, még akkor sem, ha kolléga. Az ominózus cikk áprilisban jelent meg, érdemes elolvasni.
Sehol sem bírom megtalálni azt az és-ben megjelent értekezést, amelyik az újságírás mibenlétét, valós célját, morálját, értékeit, módszereit firtatja. Pedig érdekes ám. Ady meg már egyébként is forog a sírjában.
Különben nem sok lapot veszek a kezembe, amit sajnálok is rettentően, mert igényem van a nagyobb tájékozottságra, csak megin' a lustaság. Szóval, ami stabil, az a Népszabadság, a HVG, az ÉS, a Magyar Narancs és néha a National Geographic. A Narancs mondjuk egyre nehezebben emészthető számomra, de valszeg én hülyülök.
Olyan jó lett volna a 20. század elején születni, vagy még korábban. Nyilván férfiként, hogy a kávéházi életmódról le ne maradjak. Hogy minden reggelem a napi sajtóval induljon, estére meg marad némi könnyed diskurzus az irodalomról. Mert ennek hangulata van, volt... meg a sznobizmus ugye. Ez az egyik lehetetlen álmom. (A másik meg, hogy 5 gyerekes, nagyseggű olasz mamma vagyok, aki minden nap valami olyat főz, amihez paradicsom, tészta és olivabogyó kell. És persze szünet nélkül ordítozik... de csak a temperamentum miatt. Na, mindegy.) Szóval, szeretek újságot olvasni, és sokan mondták már, hogy fasság, mer' az interneten ott van minden. De hadd maradjon meg nekem ez a szegényes rituálé, hogy a vonaton hazafelé utazva a szendvics mellett ezt a táplálékot is elmajszolgatom.
Különben nem sok lapot veszek a kezembe, amit sajnálok is rettentően, mert igényem van a nagyobb tájékozottságra, csak megin' a lustaság. Szóval, ami stabil, az a Népszabadság, a HVG, az ÉS, a Magyar Narancs és néha a National Geographic. A Narancs mondjuk egyre nehezebben emészthető számomra, de valszeg én hülyülök.Olyan jó lett volna a 20. század elején születni, vagy még korábban. Nyilván férfiként, hogy a kávéházi életmódról le ne maradjak. Hogy minden reggelem a napi sajtóval induljon, estére meg marad némi könnyed diskurzus az irodalomról. Mert ennek hangulata van, volt... meg a sznobizmus ugye. Ez az egyik lehetetlen álmom. (A másik meg, hogy 5 gyerekes, nagyseggű olasz mamma vagyok, aki minden nap valami olyat főz, amihez paradicsom, tészta és olivabogyó kell. És persze szünet nélkül ordítozik... de csak a temperamentum miatt. Na, mindegy.) Szóval, szeretek újságot olvasni, és sokan mondták már, hogy fasság, mer' az interneten ott van minden. De hadd maradjon meg nekem ez a szegényes rituálé, hogy a vonaton hazafelé utazva a szendvics mellett ezt a táplálékot is elmajszolgatom.
No comments:
Post a Comment