Állatok... mi más...

A minap élvezetes beszélgetésbe bonyolódtam kedvenc koleszos kisbarátaimmal (mindegyikük idősebb, mint én, mindegy). Mondtam, hogy egy ideje rá vagyok kattanva az etológiára, és gyűjtöm a cikkeket, olvasmányokat, könyveket... és akkor elindult az etológia lavina meg vita meg az elmaradhatatlan ökörködés is. Határozott álláspontom, hogy nem kell mindenhez hozzányúlni, hogy megértsd. Több munka, több energia, lehet, hogy nem derül fény mindenre, dehát Istenem, ez van, eddig mehetünk el. Olyan egészséges határokat kellene betartanunk, amelyek nem engedik, hogy bármiben nagy kárt okozzunk.

Konkrétan az állatkísérletekről van szó. Most nem a vérfröccsenős, teleszúrkálós, zombivá alakítós horrorról beszélek, bár tudjuk, hogy van ilyen is, viszont van az a téma, amit nagy ívben elkerülök, mert borzasztóan szarul érint. Szóval, nem alább minősítem a következőket, csak talán itt mégsem kell kiraknom a 18-as karikát. Egy olyan állítólagosan etológusok által végzett kísérletről volt szó, amelyben halakat engedtek össze egy akváriumba. Történetesen eme halfajok nem ismerték egymást, és nem is bántották, de jól rá lettek kondicionálva (áramütéssel), hogy mégiscsak ki kellene próbálni az egymásnak ugrást. Lehet, hogy hülyeség a dolog vagy nem is igaz, gondolom, a lényeg a tanulási folyamaton (bár maradjunk inkább a kondicionálás kifejezésnél) volt, annak megismerésén. Volt egy borzongásomat és mélységes felháborodásomat csillapítani próbáló érv, miszerint én is rajongója vagyok a témának, ha meg ilyenek nem lennének, téma sem lenne, és akkor nem lenne rajongásomnak tárgya, ígyhát akár meg is köszönhetném ezen áldozatos kutatói munkát...

Tényleg elszomorít ez a jelenség, de nem gondolom, hogy az etológia erről szól. A méhek táncáról szóló elemzések egyik bekezdésében sem olvastam olyat, hogy hogyan néz ki ez az elmés kommunikáció lángszóró használata közben, vagy ha a méheket petróleummal öntjük le. Megfigyelték. Még mindig figyelték. Sokáig figyelték. Leírták. Ennyi. A tudomány elvetemült részére egyáltalán nem vagyok kíváncsi. Miért kellene beleavatkozni valamibe, amihez tulajdonképpen nem sok közünk van? Ráadásul ilyen durván. Kicsik is ezek az élő mütyürök, védtelenek is, ha nagyobbak lennének sem tudnának védekezni, mer' mi akár vállról is indítunk... egyszerűen "nem szép tőlünk". Olyan sok területről veszett már ki az általam is sokat emlegetett és hiányolt morál. Rossz érzés, hogy még ezeket a szerencsétleneket sem hagyjuk békén. Őszintén, ki a faszt érdekel, hogy kondicionálható-e egy hal? Eszembe nem jutna a kérdés... vagy magamat ismerve talán eszembe jutna, de nyilván amint elpárolgott belőlem az alkohol, el is felejteném... Mindegy. Az ilyen tudományból én nem kérek. Aki kutatni akar, az kutasson lelkiismeretesen és valós energia-befektetéssel. Ha tényleg érdekli a kérdése megválaszolása, üljön ki a szavannán a tűző napra, aztán figyelje az oroszlánokat (hagyjuk a halakat), hónapokig, évekig, mittudomén. És lehetőleg kussoljon, mert ott nem ő van otthon.

Nem vagyok állatvédő. Ha nagyon magamra akarnám erőltetni, akkor talán életvédő, de ez meg nagyképű, mert nem kerül energiámba, hogy ne csapjam le a legyet (mondjuk a szúnyog kicsit neccesebb téma), ill. hogy ne oltsak ki életeket, valamint, hogy ne kínozzak (fölöslegesen meg főleg!) semmilyen más élőlényt. Nem vagyok az a vérmes típus, és ritkán kardoskodom, de ami számomra egyértelmű, mások számára meg nem is létezik, azért haragszom. Ilyenkor az egész világra.

Az evolúcióról meg majd legközelebb. :)