Drágaszág

Imádom az apróságokat. A részleteket. Az apró részleteket. Olyanokra gondolok, amik amúgy jelentéktelennek tűnhetnek, csak úgy önmagukban. Meg - jó esetben - nem is gondol rá az, akit boldogítanak. Mert annyira természetesnek tűnik, hogy léte, fontossága egyáltalán nem is kérdőjeleződik meg, akarom mondani, gondolatként föl sem vetődik. Közhelyben ez úgy hangzik, hogy nem veszed észre, ha ott van, de hiányzik, ha nincs. És olyan jó érzetet tud okozni, hogy a többi, parányi tökéletes részlet mellé rakva, általa az egész élet megmagyarázhatatlanul kényelmesebbé válik. Parker tollról beszélek amúgy. A kézzel írás olyan nekem, mint a csoki evés vagy a - már említett - bútorvásárlás. :) Rosszul tudok lenni egy szar tolltól, amiben a picurka szar golyó szar tintát enged át. Nem vagyok kényszerbeteg, de az igényesség olykor elég furcsa módon és területeken üti fel nálam a fejét. Ennyit szerettem volna mondani. Parker tollat kívánok mindenkinek! Meg világbékét!