Elveszett az "i"

Gondoltam, fröcsögök valamit a magyar egészségügyről, meg arról, hogy mindenkinek van legalább egy "félrediagnosztizáltak" története, de már alig van hozzá kedvem. Mélyen elszomorít a dolog. A reformokat meg - még abban az esetben is, ha alapvetően jól megtervezték volna őket - egész nyugodtan fel lehet helyezni a megfelelő testnyílásokba. Ezen a mostani hozzáálláson, a morál mibenlétére való "he?" típusú visszakérdezésen és a dilettantizmus ily mértékű elharapózásán már Mózes kőtábláinak földhöz csapkodása sem segítene. Ágó mesélte ma, hogy fogkövet akart leszedetni, és ugyanaz az orvos magán-, illetve sztk jellegű szolgáltatást is nyújt, azaz eldöntheted, hogy 300 vagy 5.000 Ft-ot adsz egy ilyen kezelésért. Ennek függvényében ugyanaz az orvos szarul és jól is el tudja végezni a munkáját, és ezt nem szégyelli bevallani. És ezzel jól meg is bosszulta a vizitdíjat. Jöhet a sátáni kacaj meg az "ottfelejtett" fogkő. Gondolom, a doktor úr a saját seggével alaposabb, vékonyabb wc-papírral sem csak félig törli ki... Ezek után az én állítólagosan félrekezelt tüszős mandulagyulladásom nem is megdöbbentő. Három orvos három féle gyógyszert javasolt, mindenki szidta a másik anyját, és a legszebb, hogy egyiknek sem hittem egy szavát sem. Tessék az Új Orvostudományról, a germán medicináról tájékozódni! Dr. Hamer nem hülye. Tudok adni könyvet is. :)

Ma megint a melegekről vitáztam. Lassan akár tiszteletbeli homoszexuálissá is avathatnának. Most házasság meg gyermeknevelés volt az egyetemes borzongás tárgya. Mi lenne, ha ennek az embernek azért engednénk meg, hogy gyereket fogadjon örökbe, mert úgy tűnik, alkalmas rá, a másiknak meg azért nem, mert rohadtul nem úgy tűnik, hogy megfelelő feltételeket tud teremteni egy gyermek neveléséhez, egészséges fejlődéséhez? Ember, személyiség, jellem, egzisztencia vs. nemi identitás. Értem én a problémát, de a buzi csak buzit nevelhet egyszerűsítéssel vannak fenntartásaim. És ki akar vitatkozni arról, hogy egy állami gondozottként felnőtt ember jelentősen jobb életkörülményekhez jutott volna családban? Arra alkalmas családban. Arra alkalmas - akár homoszexuális - szülőkkel. És ez nem a "nekik még ez is megfelelne", meg a "jobb, mint semmi". Hiszem, hogy homoszexuális ember is kiválóan fel tud nevelni egy gyereket. Ahogy szarul is. Tudom, sokakat felháborít a téma, de mi'csináljak, ha engem nem?! Én csak azt látom, hogy a nálunk lévő állami gondozott, imádnivaló kölykök hatalmas esélyt kapnának a normális életre, ha még ennél is gondoskodóbb helyre, családba kerülnének. Mellesleg a leszbikus nő besétál a spermabankba, vagy akár élesben, alkalmilag - összeszorított fogakkal?! :) - oldja meg, teherbe esik, azt' megszüli a gyerekét, akit majd ketten nevelnek fel a párjával. Azért ki szól vajon?! Ja, persze, az nem ugyanaz, mert két csókolózó nő erotikus látvány. El is felejtettem. Bocs. Jelzem, meg lehet nyugodni, ezzel az örökbefogadási rendszerrel, ami Magyarországon létezik, a nem melegek sem tudnak egykönnyen picinyke családtaghoz "jutni". A jól szituált, kedves, végsőkig türelmes amerikai házaspár 3 éve próbálkozik egy súlyosan-halmozottan sérült kisfiú örökbefogadásával, de nagyjából még 4 évvel számolnak. Ha sikeres lesz ugye egyáltalán a dolog.

Nem akarom ám túlragozni, csak mindig kikívánkoznak belőlem azok a dolgok, amik miatt elkezd a valahogyan belém épített esélyegyenlőségmérő műszer pirosan villogni. És eskü, nem erőltetem, lehet ám, hogy rendellenességem, de én szeretek így élni. És szeretnék más értékrendet látni magam körül. Hogy egyéni elbírálás legyen, hogy ne kelljen csoportokról beszélni, sem melegek, sem fogyatékosok, sem semmilyen "mások" esetében. Meg álmodik a nyomor...

A Hofi meg énekelt.