$

Alapvető marketing fogásokkal ismerkedtem meg első munkahelyemen. Hihetetlen, hogy mindez gyógypedagógiai keretek között történt, de igaz. Nem tartozom a köpködők közé, akik szerint a szakmának ez a része elkurvul és tudásunkat súlyos pénzekért, mindenkit átverve bocsátjuk áruba. Egy képességfejlesztő játszóházról van szó, amely nagyon jól működő üzletláncként funkcionál. Szerintem el kell fogadni, hogy ez ma Magyarország, és itt ha luxus körülmények között szeretnéd gyermeked fejlődését elősegíteni, akkor brutális összegeket kell átnyújtanod. A nívóról persze lehetne beszélni, ámde meg vagyok róla győződve, hogy erről nem a pénz tehet, hanem az a hülye, aki valóban prostituálódik, mert megrészegíti az a bizonyos szag. És ez az ember akkor sem volt normálisabb, amikor nem volt pénze, legfeljebb szegény(ebb)en könnyebb megjátszani a csupaszív, elvhű embert.

De nem is erről akartam írni, hanem, hogy annak ellenére, hogy tisztában vagyok a marketing egyes eszközeivel, mégsem tudok szabadulni. Mi több, én vagyok az ideális alany, akit marketinges tanfolyamokon nyugodt szívvel be lehetne mutatni a célcsoportot képviselő egyén prototípusaként. A Fogyasztó. Rám hatnak a százalék jelek a kirakatok üvegeire festve/ragasztva, a 99999-ekre is felfigyelek, és én vagyok az, akinek a kasszához teszik az ütyürmütyür szirszarokat, hogy amíg sorban állok, addig se vesszek kárba, mint fogyasztó. Sarkítok ám, mert nem veszek annyi marhaságot, mint amennyit vehetnék, de valójában olyan sok mindenre sincs szükségem, mint amennyit megveszek. Halálosan boldog vagyok egy-egy jól megrakott szatyorral a kezemben. És miközben érzem, hogy ez egy kicsit furcsa, nem akarok arról panaszkodni, hogy jaj pedig régen, meg fuj anyagiasság, és persze a bűnös birtoklási vágy... Tudom, mit mondanak a pszichológiai könyvek e jelenségről, de én már negatív jelzővel sem merek semmit illetni. Abból, hogy most ez van, azelőtt meg az volt, nem következik, hogy ez szar, az meg nem volt az. Persze, hogy tudom, hogy ez szar. De mi van, ha csak szarul élem meg? Akarom mondani az, aki nem élvezi annyira, hogy áldozat lehet, mint én...