Anyu-féle levesektől megerősödve újra teljes erővel az élők között! Továbbra is sok a megválaszolatlan kérdés, pl. hogy mér' regisztrálnak 6-an az iwiw-en Hello Kitty-ként? Meg hogy mit kezdjek az életemmel... De nem fogok nyafogásba, mert már halványan körvonalazódik a Nagy Terv. Valszeg legalább egy évig kell majd építgetnem, szépítgetnem, de aztán hátha tényleg jó lesz. Igen, babonából vagyok ilyen sejtelmes. Elég annyi, hogy van benne messzire meg elmenés.
De nem is erről akartam írni, hanem egy szintén megválaszolatlan kérdésről: mit szeretek Frida Kahloban? Különcsége már-már bizarr, ami simán taszíthatna. De pedig nem. Sőt, szinte ajtónyitogató személyiség. Témái előtt nagyot lehet hümmögni, olyan őszintét, mélyről jövőt. Árad belőle a nőiség. A Farkasokkal futó asszonyok archetípusának gyönyörű, 20. századi példája. Az emancipáció, a feminizmus számomra mind borzalmas kifejezések, de közel sem annyira, mint amit jelentenek. Nekem különben is problémám van azzal, ha sok, valamiben hasonlító - ne adj' Isten azonos - ember egy helyen gyülekezik. Nem csak fizikai értelemben, hanem hogy mindent überelő -izmusaiknak hosszab nevet adnak, és akkor az alá gyűjtik össze a leginkább -istákat. És hát szimbolikusan ilyen -isták csapatának élére választották meg több ízben Fridát. Aki akkor már nem is élt. De ők úgy gondolták, hogy ő is biztosan szerette volna, csak föstögetett, azt' nem volt rá ideje. Mekkora bunkóság már?!
Amit ő élt át, az egyéni. Csakúgy, ahogy mindenki egyénileg él meg fájdalmat, gyönyört, elnyomást, szenvedélyt, hiányt, vagy magát a nőséget. Én mondom, nem kell tömörülni, tessék egyedül futni azzal a farkassal. Frida Kahloban meg inkább gyönyörködni, mint át-, el-, vagy kinevezni.
No comments:
Post a Comment