Csokihaszon

Hiszem, hogy egy jól működő emberi szervezet (értsd: nem az enyém) pontosan tudja, épp milyen tápanyagra van szüksége. Úgy képzelem, azt kívánja, amiben hiányt szenved. Bár igaz, hogy össze-vissza vagyunk zavarva olyan ingerekkel, amelyek hatására agyunk elhiszi, hogy most épp az kell, ami amúgy nem is. Szemem kívánja jelenség. Ezzel csak azt szerettem volna mondani, hogy megveszek, ha nem ehetek most azonnal süteményt. Mondom, én testem nem ér, de próbálom nyugtatni magam, hogy igenis ez kell. Tényleg unom a banánt, 2 napja azt nassolom. Már leöntöttem csokival, meg tejszínhabbal is beterítettem, de most valami ragacsosan cukrosan szintetikusat szeretnék.

Anno a Csokoládé c. film alatt alig bírtam magammal, de nem is enni akartam, én az a fanatikus vagyok, aki nézni is szereti a csokiremekeket. Van ám csokidiéta, de ez megtévesztő, csak gonosz mézesmadzag húzogatók hitetik el velünk, hogy ez olyan, pedig csak mintha ám. Így néz ki a napi menü (3 havonta 1x):

Reggeli: 5 dkg zsírszegény túró fahéjjal, 2 teáskanál kakaóporral

és édesítőszerrel,

1 szelet Graham-kenyér, 2 kocka étcsoki
Tízórai: 1/2 banán, 2 kocka tejcsoki
Ebéd: 15 dkg zsírszegény túró búzadarával, 1 evőkanál kakaóporral,

2 kocka étcsokival és édesítőszerrel.
Uzsonna: 2 dl zsírszegény tej 1 evőkanál kakaóporral,

1 zacskó vaníliás cukorral.

A vacsorát hagyd ki, az uzsonnát is fogyaszd el még 16:00 óra előtt!*

Pffff!